További kirándulós mesélést követek el sérelmetekre, mert azt is elmondom, hogy voltunk a Coromandel félszigeten, ami roppant szép hely, és nincs is messze.
Continue reading ‘Coromandel, első rész’
Canterburyben 1100km-t tettünk meg és remekül éreztük magunkat, csodaszép tájakat láttunk. Legtöbbet Christchurchben voltunk, úgyhogy érintőlegesen megtapasztaltam a várost, a maga furaságában.
Continue reading ‘Christchurch, a város maga’
A szép napsütéses időjárás és a mértékkel történő locsolás kifejezetten jót tett a kertnek, sőt. Nemhogy répákat szüreteltünk több ízben (alkalommal, na) hanem az uborkafán is eluralkodott a progresszió.
Reggel már lógott az eső lába, úgyhogy a borongós időben hagytuk ott Hanmer Springset, hogy Kaikoura felé induljunk. Kis dilemmázás után a macerásabb, de szebb utat választottuk.
A chch-i szállásunkról kicuccolva, az autóba mindent becuccolva, rövid élelemszerzés után, elindultunk északnak, hogy az intézményesített hedonizmusnak hódoljunk.
Canterbury kirándulásunk hallatán, mindenki előzetesen a lelkünkre kötötte, hogy Akaroát fel kell keresnünk, ha törik, ha szakad. Inkább nem vitatkoztunk senkivel, mentünk és néztük.
Ebben a posztunkban a Tasmán tenger irányába indulunk. Elérjük-e vajon? Láttunk-e nagy hegyeket meg fura állatokat meg érdekes dolgokat? Kiderül a “Continue reading” után.
A déli sziget számunkra eleddig Terra Incognita volt, egy nagy fehér folt a térképen, amelyről csak kétes egzisztenciák beszéltek, ráadásul úgy, mintha tényleg létezne. Eljött az idő, hogy legalább részlegesen meggyőződjünk a legendák valóságtartalmáról.
Az évkezdő zenekontingens lerángatására csak most jutott idő, mielőtt belefognék a déli szigeti események leíréséba, szaladjunk gyorsan végig a termésen.
Tudom, tudom, itt sosem történik semmi, de azért néha, mintha cask lenne valamicske élet itten, a kulturális mariana-árokban.
Utolsó 10 komment