Vasárnap

Szombaton lusta napot tartottunk, mert sokat aludtunk és nem is keltünk korán, csak jártunk egyet, vettünk kaját, hogy legyen mit enni a hostelben, és kész. Az uccsó sétánk során felhívott Hobe épp amikor a netkávézóból jöttünk el, ahol Kata szüleivel tudtunk szkájpolni és lecsekkoltam a méleket és feltettem az első három posztot. Remélem mindenki felizgatta az RSS olvasóját 🙂

Hobe nagyon aranyos volt, hazahozott bennünket 4 sarokról, dumcsiztunk és remélem nem késte le a fürdetést és nem kapott ki nagyon!

A hostelben csináltunk kaját, meg beüzemeltük a a háromdolláros mosógépet, ami rémesen néz ki, de legalább hangos ellenben rendesen mos. Utána még két dollárért megvettük a szárítógépet, ami nem nagyon szárított, most lógnak a szekrényben a vállfákon a nyirkos holmik. Majd megszáradnak.

Ester nagyon nyugtalan volt, alig akart elaludni és pityergett, de már megnyugodott, most békésen szuszog az ágyikóban. Holnap korán kelés, megyünk az autópiacra körülnézni, de Hobe szerint az nem a mi pályánk, inkább trademe-zzünk magunknak autót. Meglátjuk, mindenesetre kiszedtem a falból 700 dollárt, mert csak napi 800-at lehet, holnap megint kiveszek valamennyit, az autópiacon meg nem divat a kártya 🙂 na majd meglátjuk, 1000-1200 dollárnál nem szánnék többet a dologra, ha nem muszáj. Majd ha kiderül hogyan állunk munkaügyben, akkor nézünk másmilyet.

Vasárnapra sokszor ébredtünk, mert a saturday night fever elöntötte az utcát, olyan hangzavart csináltak a bulizók, hogy azt se tudtuk mi a helyzet. Hajnali négykor már csak annak bírtunk örülni – alvás helyett – hogy nem valami technodiszkó van a keresztutcában, hanem mégis valamiféle zeneféle ordított, nem rózsaszín zaj és négyszögjel.

Szinte semmit sem aludtunk, de az álmos vasárnap reggelben lesétáltunk a Myers parkhoz vezető lépcsőnál levő kávézóba és megreggeliztünk, közben beszéltünk Csanáddal, hogy el kéne menni Ellerslie-be az autópiacra. Hobe ugyan mondta, hogy az nem az az árkategória amit mi keresünk, de egy kanyart megér a dolog, gondoltuk. MIre visszasétáltunk a hostelbe és beértek Csanádék értünk, Eszter már kidőlt, úgyhogy a hostelben hagytuk a lányokat és elindultunk autópiaciránt.

Az autópiac nagyon kedves hely, egy nagy placcon mindenki kiállítja a kocsiját, aztán igyekszik mindenféle szépeket mondani róla. Itt az autó mindennapos dolog, nem egy etvasz semmi aminek köze van a kocsikhoz. Itt nincs forgalmi engedély, hanem un. registration van, ezt hónapokra kell megvenni, nem komoly pénz. Emellett van WOF (warranty of fitness) ami amolyan műszaki-féle dolog, ezt hathavonta kell csinálni, ha nincs semmi gond, akkor 20-30 dollár. Ennyi. Némi sétálgatás után nem leletünk semmi használhatót és semmit ami olyan áron lett volna, mint amit rászántam volna, (bár láttam egy hollófekete kilences volvo kombinátort, csodaszép volt, csak elijesztett a 350 kiló maori amivel töltve volt) már jöttünk volna el, amikor egy autó hazakészülődött éppen, ablakában az 1300 dolláros ajánlattal. Megofgtuk, megnézegettük, ajánlottunk érte egy ezrest, erre bólintott emberünk (túl gyorsan is talán, lehet, hogy 800at kellett volna mondani és 900ért elhozni) úgyhogy elkocogtunk egy bevásárlóközpontba, ott bementünk a postára, kitöltöttem egy nyomtatványt (hogy hínak, hol lakom, jogsim száma), kifizettem 9,20 dollárt, felmutattam a magyar jogsimat és autótulajdonos lettem. Utána kicsengettem a lóvét a délafrikainak, aki köddé vált, kezembe nyomva a kulcsokat.

A 9 dollár 20 cent amit az államnak fizettem a postán, azt eredményezte, hogy birtokomba került (registered ownership has been transferred) egy 1990-es évjáratú Nissan Bluebird, kétliteres benzinges motorral, automata váltóval, tempomattal, klímával. (utóbbi persze nem megyen, de sebaj) Szép halványzöld metál volt valamikor Bem apó idején, de még most is szép, meg a miénk.

Folytatódott a kultúrsokk amit az itteni ügyintézés okoz nekem, gyakorlatilag tovább tartott elmenni Ellerslieből Glenfieldig a postára, mint átiratni a kocsit.

Ezután elmentünk a partra, ahol Ilapék pecáztak családilag, meg a gyerekei ugráltak a tengerbe. Eddigre már nagyon szépen sütött a napocska, finom nyáridő lett. Ezután hazakonvojoztunk, csak mentem Csanád után a blúbörddel, mert elég fura a másik oldalon vezetni, főleg a balra kanyarodás nem triviális, meg figyelni kell a kocsi bal oldalát, hogy hol jár éppen, szóval lesz még pár érdekes pillanat azt hiszem 🙂 (tele is tankoltam, érezze a törődést, pedig most irtó drága a benya, kicsit több, mint 220 forint literje. Itt szinte csak 91-es van meg dízel)

Miután a lányok is megcsodálták az autót, Eszter bele is csücsült, elkocogtunk a Myers parkba, ahol van egy remek játszótér, ott elvoltunk vagy egy órát, igazi vasárnap délutáni gyerekes program volt, mindnféle gyerekekkel játszottak a szüleik. Utána kaja, hazakocogtunk, most meg épp mesél Kata a gyereknek, aztán alszunk, reménykedve, hogy vasárnp már nem buliznak a büdösgyökerek, hanem csendben leisszák magukat otthon, holnap meg termelnek egy kis GDP-t.

Az első hét összefoglalója:
január 3: érkezés, hostelbe beköltözés, telefonszám szerzés
január 4: bankszámla megnyitása, bankkártyák, pénz
január 5: találkozás és megállapodás a főbérlővel, ház lefixálása
január 6: autóvásárlás

Ez mind nem ment volna ilyen flottul és tempósan, ha nem kapunk rengeteg segítséget az itteniektől.
Most nagyon gondolkodunk, hogy előbb itthagyjuk a hostelt és beköltözünk a házikóba előbb, mert oda még kell intézni villanyt, vizet, telefont, netet, és ráadásul nem bírunk ki ép ésszel még egy ilyen partihétvégét itt a belváros bulizóutcájában. Igy ugyan elbukunk pár nap kifizetett hostel éjszakát, de valószínűleg nem ez az utolsó tanulópénz amit kifzetünk. Ha megvan a beköltözés, a közművek, akkor viszont
indulhat a munkakeresés vadul. Még egy komolyabb tétel van hátra, ez a mosógép-hűtőgép, de ilyet igyekszünk találni a trademe-n, vagy rászánjuk a magasabb árat és hazaszállítattjuk a szerbbel.

Ezen még törpölünk egy sort, azért nagyon vonzó nem bőröndből élni és 5 dollárért mosni-szárítani, hanem csak úgy kiteregetni a teraszra…

Na végre összeraktam az address bookomba egy New Zealand Relay nevű csoportot, ebben mindenki benne aki számít és akit nem felejtettem el vagy hiányzik az email címe.