autók és gazdáik

Valami homályos okból ezek a kiwik olyanok, mint a gyerekek, ha autóról van szó. Csak éppen komolyan csinálják, nem úgy, mint otthon. Ami otthon a kék led és a neon a rendszámtáblakeret körül, az itt a hajókémény méretű kipufogó és az olyan hangrendszer amit még ausztráliában is hallani.

Nagy divat is bömbölő zene mellett közlekedni, de bömbölés alatt igazit tessék elképzelni, nem olyat, mint amikor az egyszerű panelhuszár otthon a pirosnál feltekeri a gyári zenét a szuzukiban. Most a keresztutcában áll egy autó, mellete pár helyi tényező, nem lehetnek messzebb 100 méternél, de szerintem ha lenne vesekövem, azt már leverte volna a basszus. Az amúgy is népszerű kaland errefelé, ami nálunk a szociálizmusban volt, hogy apus kitárta a varesz ajtaját és ordító petőfi mellett 3 méterre a víztől és a kocsitóé. evetemült nyaralásba fogott. Itt ez úgy megy, hogy ablakok le, ajtók kitárva, muzsika felhangosítva a fájdalomküszöbig, majd az autótól 1 méterre a pajtások dumcsiznak. Vagy nem tudom mit csinálnak, de ott vannak. Valószínűleg, ha uzikkal ölnék egymást, azt se lehetne hallani.

Ez a rémes autótuning egyébként időnként ritka csodákat is teremt, régi ami vasak ötezer collos krómfelnikkel, olyan fényezéssel, hogy az ész megáll… persze ezek drága dolgok itt is, de van aki erre áldoz. Emellett van sok oldtimer, köztük számos 50-60 éves autó, ami járkál szépen hátvégente a tulajával mindenfelé. Az eredeti rendszámával… mivel itt az autó létszükséglet, okosabban si kezelik, mint otthon, egész pontosan nem büntetik a polgárt, ha autót mer tartani. Annyira nem, hogy ugyan már hosszú évek óta 3betű3szám az újzélandi rendszám, nekem is a régi 2betű4szám van a kocsimon, de a valaha kiadott rendszámok (a nagyon régiek is, amelyek még fekete alapon fehérek) élnek, nem kell lecserélni őket, külön maceratúrát kényszerítve a népre. Most megint van legújabbféle rendszám is, ez szintén 3b3sz, viszont ez már olyasféleképpen néz ki, mint az eu-s, csak a bal oldalon a sávban NZ felirat van. Majd csinázok képet.

A zeneordíttatás annyira kemény bír lenni, hogy a hostelben szombat éccaka többször riadtunk fel arra, hogy a pirosnál várakozó autóból szonikus kísérlet zaja árad. Ez azért is fura, mert egyrészt én speciel nem értem, hogy hogyan lehet megmaradni abban az autóban amelyben 120 decibel zaj van és fogrepesztő basszus, másrészt itt van olyan, hogy zajfelügyelet. Az úgy működik, hogy az ember odatelefonoz nekik, hogy a szomszédban ordító horrorpornó buli van, amire ezek hirtelen kiszállnak (jön a nagy fekete, lefüggönyözött pobeda) megmérik a megmérőjükkel, hogy mi a helyzet, és ha túl van a mutató a lehetőségeken, akkor párszáz dollárra megbüntetik a zajongót. Ez eddig rendben is lenne, de ha ezek után újra zajonganak, újra kihívod őket és újra zaj van, akkor bemennek, felpakolják a hifit, tévét, bármit amiből zaj jöhet és elviszik a csába. Vótzaj-nincszaj, kezicsókolom. Tudsz közösségben élni, vagy nem? Itt annyira egymásban élnek az emberek (és nem csak hő-, de hangszigetelés sincs), hogy nincs más lehetőség, cselekedni kell. Amúgy is eléggé megengedőek a törvények, viszont ami van, azt betartatják, ha vért hugyozol is. Itt nincs lefizethető rendőr vagy közhivatalnok (ilyesmiről hetekig cikkeznek a lapok és mindenki repül aki csak gondol ilyesmire) viszont az is igaz, hogy nem születnek törvények direkt kitolásból.

Például itt nem számít jövedéki vétségnek, ha bármivel hajtod a kocsid, ha van egy lacikonyhád és esténként a kocsidba töltöd a használt olajad, akkor lelked rajta, ezzel senki se foglalkozik. Perpillanat a gázolaj olcsób, mint a boltban a növényi, még úgy is, hogy a dízeleknek egy külön road charge-ot kell fizetniük, de ha a műszakin átmegy akocsid, akkor mehet csincsillaszem-őrleménnyel is, csak tartsd be a kreszt. Egyébként nem nagy kunszt betartani, mindenki 50 és 60 km/h között járkál, hatvanig nem is nagyon büntetnek, egy-két sörrel még nyugodtan vezethet az ember, nincs zéró tolerancia. A közlekedés elég egyértelmű, minden ki van táblázva, egy valami fura, hogy a nagyobb ívben kanyarodónak van elsőbbsége, és nem értik, hogy mire vársz… körfrgalomban jobbra kell nézni és persze annál az előny, aki már benn van. Ami nagy segítség – mondjuk itt van hely rá – van a két oldal között egy csíkos rész, ami sok helyen egy sávnyi szélességű, oda megy be aki kanyarodni akar befele egy utcába, nem kell a forgalomnak arra várnia, hogy elfordulhass, nem zavarod őket amíg várakozol, hogy ne jöjjön szembe senki és bekanyarodhass. 95%-ban egyértelműek az utcatáblák, és a kanyarodó sávok is eltéveszthetetlenek, szinte mindenhol külön lámpa is van a kanyarodóknak. 

Azzal például Long Bayen találkoztam, hogy ha azt akarja a hatóság, hogy harminccal menj, akkor nemcsak, hogy kiteszik aharmincas táblát, hanem változó távolságokra változó szélességű fekvőrendőrt raknak, tehát szétvered a kocsid, ha hülye vagy és nem tartod be a korlátozást. Egyébként fekvőrendőr alig van, tényleg csak ott, ahol szükség is van rá.

Egykét lükét leszámítva, akiknek az agyuk helyett is oktánszám van, mindenki automatát vezet, én meg rendszeresen használom a tempomatot is itt a városban, nem csak az autópályán, a forgalom kiszámítható és egyenletes. Hisztis sávváltások, villogás nincs, ha elalszol a zöldnél, akkor 5-10 másodperc után megpöttyintik a dudát. A bringást nem kell kinyírni, betonkeverő alá szorítani, szépen kikerülik vagy kivárják.

Gyalogosnak mindenki megáll, a bennszülöttek sokszor körülnézés nélkül átmennek az úton, úgyis megállnak az autók. Zebránál meg elég a gyalogosnak csak átnézni a túloldalra ahhoz, hogy a forgalom megálljon és kivárja, hogy átmegy-e a proletár, vagy mégsem.