Monthly Archive for April, 2008

Page 2 of 2

vasárnap délelőtt

ektoplazma szobor a kikötőnél


Az idő és az előrejelzések alaposan megtréfáltak bennünket, de szerencsére most kellemesen csalódtunk, hiszen már kora reggel ki-ki sütött a Nap, úgyhogy az előző esti pókercsata és az órák visszaállítása által keltett zavar az erőben sem akadályozott meg bennünket, hogy bekocogjunk a városba és hajóra szálljunk.

rakodik a Stadt Weimar

szárazdokk

A helyi magyar anyák (unite!) létrehoztak egy magyar játszóházat ahol a magyar lurkók tudnak játszani meg mindenféle remek rendezvényeken részt venni. A játszóházat gründolók ehhez mindenféle támogatást is szereztek, amiből most hajókirándulást finanszíroztak a rövidlábúaknak meg a szülőknek. (illetve fordítva, mert csak a szülőkért kell fizetni :) Szép számú magyar jött össze, és az idő véglelg napsütésesre váltott, úgyhogy lelkesen szálltunk fel a Fullers aucklandi öböl-túrájára.

Fullers flotta

A Fullers kompjáratokat üzemeltet az öbölben és a környék pár szigetére, jellegzetes katamaránjaik mára az öböl vizének jelegzetes színfoltjai. A hajó, amivel mentünk jó nagy és piszok gyors, maximális sebessége 27 csomó, ami kb. 50 km/h és volt szerencsénk megtapasztalni ezt a tempót a vizen.

27 csomó

A túra útvonala: a belvárosból, a quay streetről induló hajó elballag teherkikötő mellett a Rangitoto nevű vulkánhoz, ott kiteszi a turistákat, ha vannak, majd Devonport, hadikikötő, elmegy a Harbour Bridge-ig, hogy azt jól megnézhessük alulról, onnan be a marinába, ahol a soksok hajó parkol, utána elhúz a hatalmas üzemanyagtartályok mellett és visszatér a belvárosba. Ez nagyjából másfél óra, ami alatt egy kedves úriember folyamatosan mindenféle érdekességeket mond a látottakról.

North Head, mögötte a CBD

Mi nagyon jól szórakoztunk, a gyerekek és az anyukák pillanatok alatt játszóházat csináltak a felső fedélzetből, az apukák pedig hol a gyerekeket, hol egymást szórakoztatták és persze csillió fotót készítettek mindenről. Az különösen mókás volt, hogy a Rangitoton kikötöttünk, kiszálltak a túrázók, eljöttünk, majd szépen visszafordultunk, mert valaki elfelejtett kiszállni, úgyhogy kitettük őt is és újra eljöttünk, immáron végleg.

hadihajók Devonportban

a Harbour Bridge hasa. Minek a csónak?

Az egész kirándulás alatt folyamatosan élénk vizi életet láttunk magunk körül, a legváltozatosabb járművek jöttekmentek a hullámok hátán, az egyszeri kajaktól a százéves lélekvesztőkön át a legmodernebb luxusjachtokig minden kóricál az öbölben, plusz itt van a nemzeti hajósválogatott edzése, optimistek versenye és persze az aucklandi öböl meghatározó képi eleme, a pecás. Na főleg a pecálósok tudnak varázslatos készítményeken kimenni a vízre, de szórakoztató látni, ahogy két alak gubbaszt pecabotot markolva az öböl közepén, mellettük pedig épp elrobog egy halászhajó.

marina

Köszönjük a szervezést és a meghívást a magyar játszóháznak, nagyon klassz volt a hajókázás!

gázolaj, pakura és egyéb nehézolajok, üzemanyagraktár

többi képek

Az ember aki dombra ment fel… ( Mt. Victoria )

Szombat délután kirándultunk, eddigi devonporti sétáink alkalmával csak felmértük a terepet, de most belevágtunk és felmásztunk a Mt. Victoria nevű vulkánra. Na ne gondoljunk valami észbontó, K2 méretű földtani képletre, a kaland babakocsival is abszolválható, mi is így oldottuk meg a feladatot, velünk tartott Adrienn és Márk, akik szintén nem nagyon akartak otthon ücsörögni.

Mt Victoria az öböl felől

A Mt Victoria, ( leánykori nevén Takarunga ) a North Shore legnagyobb ilyen képződménye. Auckland mai arcát 25-30000 évvel ezelőtti földtörténeti folyamatok alakították, ennek ma is sok jelét látni, a vulkáni tevékenység számtalan kisebb-nagyobb vulkáni kúpot, lávamedret és ilyesmit hagyott maga után.

a szomszéd vulkán a North Head és a Torpedo Bay


A hegyről (87m!) pazar kilátás nyílik a Waitemata Harbourra és a Hauraki öbölre, no meg a szomszéd vulkáni kúpra, amely a North Head nvet viseli. Az emberi szempontból szerencsés elhelyezkedés, hogy belátni az öblöt, körbe, természetesen feltűnt az illetékeseknek és világítótornyot üzemeltettek rajta, már az ezernyolcszázas évek végén, és katonáék is kiépítették a maguk bunkereit. Az öböl védelmére egy ravasz “eltűnő” ágyút eszkábáltak a csúcsra épített, földbe süllyesztett bunkerbe, amely lövöldözés előtt kiemelkedik a talaj síkjából, majd használaton kívül visszasüllyed óvó betonbölcsőjébe. Ez a fajta ágyú leginkább partvédelmi állásokban kapott szerepet, hiszen hajóról nagyon nehéz eltalálni, viszont a magaslati pontról távolabbra és pontosabban lehetett célozni. A Mt Victoria ágyúját 1899-ben helyezték üzembe, ma szép zöld festékkel vastagon bekenve pihen.

az ágyú


A csúcson levő másik épület tetején egy radar forog, gondolom a hajóforgalom vagy a légiforgalom veszi hasznát.
A hegyoldal buja növényzete, az öböl, a CBD és Devonport látképe nagyon kellemes ücsörgést tesz lehetővé, ráadásul annyira kedves volt az illetékes hivatal, hogy a földalatti építmények szellőzőit kedves gombácskákká festette, ezen számtalan gyerek ugrabugrált. Felsétálni még apróléptűeknek se kivitelezhetetlen, felnőttnek 10 kényelmes perc. Ráadásul az ember szembesülhet azzal, milyen akaratból építkezni, a helyi teniszklub ugyanis a hegyoldalba rittyentette aszfaltos pályáját. Elég leszakadtnak tűnik, de ha jó állapotban lenne is, kissé atavisztikus a teniszpálya látványa a meredekben.

Devonporti házikók

előtérben Devonport legmeghittebb része, középen a hadikikötő, hátul a CBD

Miután végeztünk a hegymászással, a lányok hazamentek, mi pedig Márkkal nyugat-auckland felé vettük az irányt, ahol már várt bennünket a trademe-n vásárolt kis kaszinó szett (kártya, kocka, zsetonok). Felmarkoltuk a kínai szürkeimportőrtől a cajgot (laminált kártyalapok, fémbetétes zsetonok, ószom!) hazakocogtunk, majd néminemű bevásárlás után Márkéknál vad pókerezésbe kezdtünk. Remek mulatság volt, de igen sok bort megittunk, úgyhogy a többi néma csend… :)

a Devonportot Takapunával összekötő út


büdös, rüszmeteg hegyisirály, aki a kukán üldögélt

HDR fotó II

Mivel ma vacak idő volt, csak madarakat próbáltam fotózni az ablakból, de kevés sikerrel. Úgyhogy kipróbáltam a bracketinget szegény fotómasinával, és aztán az eredményből csináltam képeket. Mindkét nekifutásra 3 kép készüt, először a fényképezőgép fénymérője szerint helyes expóval, aztán egy fényértékkel ez alatt, majd egy fényértékkel az eredetileg helyesnek vett érték felett.(normál, alexpó, túlexpó) Ezután húztam be a képeket a Photomatix Pro-ba, és csináltattam a szoftverrel HDR képet, majd jött a tone mapping. Ez még mindig nem az, amire én igazából gondolok, csak ujjgyakorlatnak szántam őket, úgyhogy majd még lesz belőle ravaszabb kísérlet, több képből (minél több kép, annál nagyobb dinamika) valami látványosabb.

normál

alulexponált


túlexponált


HDR + Tone Mapping


normál

alulexponált


túlexponált

HDR + Tone Mapping

a mennyei firmámentum színeváltozása

Tegnap csendeskén üldögéltünk a bérleményben, amikor furcsán átszíneződött a szoba, az egész napos esős-szürke fellegek után teljesen váratlanul ért bennünket, hogy visszatértek a színek. Éles sárga fény öntötte el a házat, kissé tán természetellenesnek is mondhatnám, de azért nem volt az. A ház elé kiállva csak bámultam a nagy égi színjátékot (micsoda ecsetje van!).


Gyorsan beszaladtam a fotómasináért meg széles optikáért és elkezdtem fotózni a felhőket. A ház mögött egészen fura képződmények kóricáltak az égen, eltérő sebességű felhőrétegek hömpölyögtek, és egy hatalmas szivárvány íve töltötte be az eget.

Ahogy ment le a Nap és fújta a felhőket a szél, változatos formák és színek követték egymást, a lángvöröstől a türkizkékig. Hát így néz ki egy szépen megkomponált naplemente a zátonyon.

Ha esetleg valaki további ilyen képekre kíváncsi, akkor legyen kedves ide klikkolni.