Tim Burton megint odarakta, nem is kicsit. A Sweeney Todd kiválóan hozza a jól ismert, de megszokhatatlan Timburtonos hangulatot, a történet pedig egészen magával ragadó, annak ellenére, hogy szerintem elég lapos lenne, ha ilyen rendezés és ilyen színészek munkájának eredményeként látnánk.
Mivel a Sweeney Todd eredendően musical műfajban született, ez a feldolgozás is szinte musical, bár abból is meglehetősen dark és véres. Annyira véres, amennyire csak lehet, gyakorlatilag a best boy-on és a rendezősegéd rokonán kívül mindenki meghal, és szó sem esik ágybanpárnákkköztről. Közben sűrűn énekelnek.
A sztori röviden, egy boldog házaspár egy kislánnyal, a muki egy boldog borbély (Johnny Depp), gyönyörű feleséggel, akire szemet vet a csúf bíró (Alan Rickman) aki hatalmával visszaélve koholt vád alapján elviteti a borbélyt, hogy rátegye a kezét a nőre. Rá is teszi, a gyeremekt pedig adoptálja és bezárva tartja a palotában.
Akkor kapcsolódunk a történetbe, amikor a borbély visszatér a sötét londonba és ott találja magát, bosszúvágytól fűtve régi lakásukban, amely alatt kis sütödét üzemeltet egy nőszemély ( Helena Bonham Carter ) és a város legrosszabb pitéit süti. Gyorsan kiderül, hogy mi történt a nejjel másfél évtizeddel korábban, mi a gyerekkel és borbélyunk új neve mögött régi, véres bosszú forr.
Na eddig mondom el, aki szereti Tim Burton világát, a kiválóan megformált karaktereket, a kissé setét világképet, az mindenképen nézze meg, az éneklés ellenére. Igen, még Alan Rickman is énekel. A kevés életben maradottak pont azok akiknek ez jól is áll, aki viszont változatos módokon elhuny, azokra jobbára rá is fér, különösképpen, ha ettek a pitékből.
A karácsonyi lidércnyomás, a corpse bride, az ed wood, a charlie és a csokigyár után ismét egy kiváló munka elé ülhetünk le. Kerek történet, jó zene, brutálisan jó, részletes vizuális világ… ajánlom!
