El és tovább

 

Vasárnap reggel sajnos elhagyták a zátonyt Pukekóék, hogy további változatos tortúráknak vesse alá őket a bevándorzási hivatal, így kora reggel gyönyörű napfelkeltét tekinthettem meg a 16 autópályáról, útban Te Atatu félszigete felé. Onnan a reptérre, gyors búcsú és haza. Remélem mielőbb visszajönnek, immár rezidensként.

Megejtettünk némi újabb húsfelhalmozást, mert kifutottunk az egyhavi adagból, az utolsó kiló darált marhából még gyorsan megcsináltam életem első lasagna-ját ami nagyon fonom lett, de a tésztalapokkal való zsonglőrködést és a megfelelő sütőedény kiválasztását még gyakorlonom kell.

Este a magyar klubban voltunk, ahol még sosem, sajnos elég későn értünk oda, így már szinte csak a fiatalok voltak a dán kultúra házában, de így is találkoztunk pár ismerőssel, meg mégtöbb ismeretlennel.

Reggel a nej gyalog ment dolgozni és 20 perc alatt odaért, ráadásul újra süt a napocska, szóval a hűvös éjszaka után megint pulcsis idő van. Kabát nélkül kerekedtünk fel a gyerekkel, hogy kérjünk nekem is adószámot, meg feladjunk egy levelet, vettünk a péknél minimite-ot és hazajöttünk ebédelni. Ha szép idő lesz, akkor megyünk sétálni és csinálok szép téli képeket.

“El és tovább” bejegyzéshez 2 hozzászólás

A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.