Délelőtt elmentünk sétálni ebben a bánatos télvízben a gyerekkel, a közeli parkba, hogy kicsit kimozduljunk és a jó levegőn legyünk. Az eső csendes szemerkélt, ami nem nagyon zavart senkit, minket meg pláne. A fák alatt még eső sem volt és a 13 fok pár pulcsival kellemesen elégnek bizonyult.
Jó nagyot mászkáltunk, csak a gyerek unta amikor apa fotózott, apa viszont sík ideg lett, amikor a tizedik tarka papagáj kapott sokkot és repült el észveszejtő tempóban, meghallva a gyerek telitüdőből elordított „apa nécsak madáj!” kiáltását. Mire átmentem volna berserker módba, mindig jött valaki, hol kutyasétáltató, hol gyereklegeltető, hol lokál nyugger, akivel kellett beszélni pár szót, vagy legalább köszönni és odamosolyogni, szóval csak megúsztam ép elmével. Ez amúgy nagyon kellemes errefelé, hogy a népek odaköszönnek egymásnak, és ezek a pár szavas kis beszélgetések teljesen emberléptékűek, senkitől nem kell meghallgatni az aranyérműtétjének a részleteit vagy hogy iszik-e a veje… Sokat segít, hogy a gyerek ott van, így általában ő a téma, kutyásoknál pedig a gyerek-kutya összehangolásának szórakoztató feladata oldja a hangulat.
Azt nem értem, hogy nyáron hol voltak ezek a színes papagájok, akkor nem láttunk egyet sem, most pedig hordákban csücsültek az ágakon, persze csak addig amíg meg nem érkezett a gyerek piros esőkabátban és hangosan csattogó pöttyös gumicsimmában. Papagájokon kívül láttunk még sok silvereye-t, hallottunk vagy öt tui-t lézerháborúzni és persze rigóval tele volt a fű, de az van a kertünkben is falkaszám. (silvereye is van a kertben a nektarinfán).
A tél, amint a képeken is látszik nem fagyos, még ha éjjel hideg is tud lenni, ez inkább az épületek hibája, nem az időjárásé, az idő enyhe, sokan még mindig strandpapucsban járnak, vagy rövidnaciban, csak most sálat és sapkát is viselnek. Na nézegessetek képeket, ilyen a tél itt északon. Mire a poszt megírásához jutottam persze ömleni kezdett az eső. Ez itt nem ritkaság, a tél soksok esőt jelent. Lehet, hogy az oroszoknál vagy kanadában a tél tábornok, a déli szigeten is minimum hadnagy, de itt csak közlegény lehet.
Ha tarka papagájt akarsz fotózni, akkor ugorj fel hozzánk a masinériával, oszt kapsz 1 jó kávét és még madarat is fotózhatsz, aki ráadásul nem repül el, mert lusta madár, cserébe viszont jó eséllyel szétkapja az apparátot. Különös vonzalmat érez az optikák iránt ugyanis.
Na az a tarka az a rosella papagáj, a vadonban is sokhelyütt találkoztunk vele. Nem valami barátkozós fajta, úgyhogy kergetheted, ha fotózni akarod. Vagy öltözz be papagájnak és rikácsolva repülj közéjük, hátha akkor nem állnak odébb.