Csütörtök – New Zealand Herald [szinkronblog]

 

Zhaoman felhívására a csütörtöki ojságolvasás témakörben, én is nevezek. Nem volt bonyolult, a szép napos délután nagyot sétáltunk a gyerekkel, aztán elmentünk a nejecskéért, majd hazafelé még beugrottunk a trafikba és felmarkoltam egy Heraldot.

Egyből ölembe esett fél kiló behúzott melléklet meg reklámvacak, a zöld melléklet nem is rossz, ECODRIVE a címe és zöld autózásról szól. Nem mélyedtem bele, bár az ilyen “the blue is the new green” dumáktól lábrázást kapok, mindenesetre a melléklet tárgyal mindenféle eco-fuel megoldást, elektromos és hagyományos, de kevesebb üzemanyaggal járó kezdeményezéseket. Meg az ethanolt.

Maga a lap címoldala nem túl fenszi, időjárás (bazi nagy vihar kerekedék), pénzügyek és egy roppant izgalmas fejtegetés arról, hogy a lakosság 53%-a egy felmérés során úgy nyilatkozott, hogy az újzélandi rendőröknek lőfegyvert kéne hordaniuk. Öt évvel ezelőtt csak 33% gondolta ezt jó ötletnek, de most sokkal többen foglalkoznak a személyes biztonságuk kérdésével, ami romló közállapotokat jelez. A Police Association elnöke szerint át kéne ezt gondolni, és nagyon kíváncsi lenne, hogy a fegyverrel járó rendőröket kívánó lakosság vajon mennyire kívánja, hogy a rendőrök használják is a fegyverüket? Mivel az erőszakos bűncselekmények száma emelkedik, a jónép jogosan aggódik, de a rendőr szerint ez csak fokozná az erőszakos bűncselekmények és halálos áldozatok számát. A rendőrség, ahogy van, nem osztja a lakosság véleményét a kérdésben. Nem mellesleg a rendőrök golyóálló mellényt viselnek munkájuk során, nyilván nem véletlenül, de nem viselnek lőfegyvert. A rendőrség egyelőre a nem-halálos fegyverekek bevezetésén tűnődik, jellemzően a Taser-tipúsú megoldást preferálják. 

Mivel Maoru Nyelv Hete van, (Te Wiki o te Reo Maori) Az Air New Zealand, nemzeti ikon és légitársaság éppen azon fáradozik, hogy a fedélzeten a maori nyelv is használatba kerüljön, amitől a belföldiek jobban érzik magukat (gondolom a maorik?) a külföldiek meg úgyis azért jönnek ide, hogy turistázzanak és a maori kultúra elválaszthatatlan a zátonytól. Nem mellesleg ez a hír maoriul is olvasható az angol verzió mellett. 

A google elindította maori nyelvű keresőoldalát, önkéntesek segítségével 8750 maori szót és kifejezést fordítottak le, így a maori anyanyelvűek most már nem csak angolul használhatják a legnagyobb keresőt. (amúgy ma este a Campbell Live c. műsorban is lesz szó a maori nyelvről) Aki hasznos maori kifejezéseket óhajt fejben tartani, annak itt egy: Me whakamoemiti Kua Paraire! – thank god it’s friday!

 


Másik cikkben Garth George aggodalmaskodik a promiszkuózus társadalom miatt, kissé hajmersztő érvekkel, mert a fiatalok nagyon korán kezdenek szexuális életet élni, nem ritka esetben 14 éves korban, néha erőszak hatására, és ez sekélyessé és érzelemszegénnyé teszi a mai fiatalokat. Szó szerint le mert írni ilyet: “az iskolai szexuális oktatás egyszerűen felhívás gyakorlati tapasztalatszerzésre“. Fura ezt látni olyan országban, ahol évente több, mint 100 esetben van 14 éves kor alatti abortusz, hemzsegnek a leányanyák, és gyakorlatilag semmiféle szexuális felvilágosítás nincs az iskolában. Ezután nehezményezni azt, hogy a gyerek a tévében és újságokban látott viselkedésmintákat másolja… hát nekem kicsit meredek. Természetesen sikerült a cikket hozzákanyarítani a múlt heti OZ pápalátogatáshoz, meg a keresztény értékekhez, amit már csak azért sem értek, mert itt a nép vad templomjáró, annak ellenére, hogy Garth bácsi szerint az egész társadalom szex-el van átitatva. Kicsit hiányolom a cikkből, hogy hol marad a szülők felelőssége a kérdésben, ugyanis a társadalom (ami át van itatva bűzös szekszualitással, juj) végül is csak ezekből a szülőkből állna, igennem? Felvilágosítás nélkül kiengedjük a gyereket a pubertásba és azon huppogunk, hogy ha beírja az ember a gugliba, hogy “szeksz” akkor nyolcszázmillió találatot kap… nekem ez fura.

Nyilván esik szó Obama közelkeleti és európai turnéjáról is bár nem túl bőbeszédűen, azért belefért, hogy Irak megszállása “szörnyű hiba” volt, ellenben afganisztánéval, ami szeptember 11 után politikai szükségszerűség. Hát. Egy londoni független újságírótól más nem is vártam. Ebben a témában egy másik, jóval bőbeszédűbb cikk tudósít Obama jerzsálemi fellépéséről, (képen Obama fehér kipában a Yad Vashemben) ahol olyanokat mondott, hogy “ahogy hivatalba lépek felgyorsítom a békefolyamatot” meg hogy nehéz ügy lesz az egész, hiszen az izraeli kormányzat rendezetlen, a palesztin erők megosztottak (fatah/hamasz). Mindenesetre találkozot Ehud Olmerttel és Mahmud Abbasszal is. No, meg ellátogatott Sderotba, amit a palesztinok rendszeresen lövöldöznek rakétákkal, talán ez volt a legerősebb szimbolika a látogatásban. Na meg a marketing.

Mexikót fenyegeti a Dolly nevű hurrikán, durva szél, áradással fenyegető esőzések, az Rio Grande völgyében, meneküljön aki tud.

Egészoldalas cikket kapott Karadzsics letartóztatása, minden kellék megvan az energiafelvevő szakálltól az elfogást ellenzők utcai randalírjáig, a cikk természetesen oda konkludál, hogy addig toll a fülükbe amíg nem adják elő Mladicsot a másik háborús bűnöst (Srebrenica!), aki továbbra sincs meg, pedig az egész világ bíróság előtt akarja látni a vérengzései, háborús bűnei miatt.

Békésen blogozgatva babzsákfotelunkban, azt kell olvassam a newsweektől átvett cikkben, hogy szegény brit királynőnek anyagi gondjai vannak, fel kel újítani a kéglit (igen, a Buckingham Palotát) aminek csak az újrakábelezése és aszbetmentesítése és a tető javítgatása 65 millió dollárba kerül. A nyári első királyi gardenpartiról tudósít bennünket az újságíró, ahol volt szerencséje látni az uralkodót, a királyi uborkás szendvicseket és azon polemizál, hogy a királyi könyvelők szerint nem is olyan sok az az egy és negyed dollár adófizetőnként, amibe a királyi udvart fenttartani kerül, hiszen ezért két pint tejet vagy egy ipod letöltést is alig kap az ember… ráaádsul a királyi takarmány is megdrágult 20%-al, (évi 1M dollárz) és ugye itt van még a hercegi nyaralás 560ezer dolláros költsége, meg a királynő útja ámerikába 760ezer dollárokért… Mókás fejtegetés, hogy tulajdonképpen nem is olyan drága a brit korona viselőjének fenttartása, hiszen a Harry Potter könyvek szerzője több, mint egy milliárdot keresett a könyveivel – no, de azt ugye nem adóbefizetésekből kereste 🙂 Na, persze  király nem utazhat fapadoson nyaralni (kivéve ha holland vagy skandináv uralkodó, khm) de akkor is kemény költség, és hiába hivatkoznak arra, hogy a turisták imádnak a királynő miatt angolországba látogatni, amikor a palotakert jobbára mindig zárva és a Windsor kastélyra kíváncsiak (amely a 20 leglátogatottabb brit célpont közül a tizenhetedik) tulajdonképen csak a közeli LEGOlandból keverednek oda (ami a fenti listán a hetedik). Na mindegy, az a lényeg, hogy az újságíró bélyegek és bankjegyek után végre élőben is látta az ’52 óta trónon levő királynőt.

Számomra a legérdekesebb cikk mégis az, amelyik arról értekezik, hogy vajon a cégekbe befektetőknek joga van-e tudni a cég húzóneveinek és döntéshozóinak egészségi állapotáról? teszi ezt éppen az Apple-lel kapcsolatban, ahol is Steve Jobs egészségi állapota a friss céges pletyka. 4 évvel ezelőtt Jobs átesett egy sikeres rákkezelésen de “soványka” és nem néz ki jól, ami azért okoz gondot – mármint céges szinten – mert Jobs nélkül sokak szerint nem ugyanaz a cég és ebben van is valami. Nem derült ki, hogy hol van a magánélet/magánszféra határa, ha az ember egy sokmillió dolláros cég “arca” és nagybefektetők teszik attól függővé pénzügyi döntéseiket, hogy köhögtünk-e ma reggel. (ez már az üzleti részben, a business heraldban van)

 A hirdetők megjelentek a mobilpiacon és az első videós hirdetés sikeresnek bizonyult. A képen természetesen az iphone éppen videót játszik le ami nem is meglepő, az annál inkább, hogy a normál telefonhívásunk vagy sms-szövegünket a reklám után folytathatjuk. Egyelőre nem nagyon szeretnék ilyesmit, annak ellenére, hogy a Saatchi embere aszondja “egyértelműen a mobilkészülékek lesznek a legnagyobb vidfelhasználók, kihagyhatatlan lehetőség ez a reklámszakmának”. Hát. 

Na elég vol, eddig bírtam, most a padlón szétdobálva több négyzetméter herald, zúg a fejem és fogalmam sincs, hogy a helyiek hogyan olvassák el ez a sokmindent naponta 🙂

 

 

“Csütörtök – New Zealand Herald [szinkronblog]” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Köszi az írást!

    Az egészség, magánszféra topikra ráguglizok. Érdekes probléma!
    Szerintem semmi közük a befektetőknek az egészségi állapotához. Ennyi erővel előírhatnák, hogy nem vezethet autót, mert veszélyes, stb…

  2. Én is begugliztqam, de nekem sokkal kevesebb a találat:
    “A(z) “szeksz” kifejezés 1-10. találata az összes, kb. 43 100 találatból. (0,20 másodperc)”
    🙂

  3. A szülői szerep jelentőségével kapcsolatban pedig tökéletesen igazad van, már másodikos korban is csak idióta (zavart) vihogás a reakció a skacok többségénél, ha szó kerül – óóó, nem is a szekszről – akár csak az érzelmeinkről, és azok megmutatásáról.
    Delikát kérdés, nem könnyű hozzányúlni, de szinte bármi jobb, mint rázárni a lakat és eldobni a kulcsot.
    Végülis az egész gyereknevelgetősdi egy nagy kísérlet, nincsenek mindenkire érvényes módszerek, recipék, annál is kevésbé, hiszen egy emberöltő alatt (ugyi, a zanyós megmonnya a tuttert) kimondhatatlan a változás, a személyek közötti eltérésekről nem beszélve stb.
    Szumma: a legjobb szándék mellett is lutri ez az egész, de ha már belevágtunk (itt a pulya), akkor jallajalla, valamit ezen a téren is tenni köll, persze nem árt kicsikét átgondolni, mit.
    Mennyimindentösszehordtammármegint.

  4. Ez nem csak a szülői szerep, hanem a felelősség áthárítása is. Itt a honi (városi) viszonyokhoz képest irdatlan prüdéria zajlik, amellett, hogy “ilyesmiről nem beszélünk”

    Szegény gyerek meg elég gyorsan rájön, hogy apu nem olyan, mint anyu. Ha valami nem segít, akkor a maszatolás, szerintem. A gyerek nem hülye.
    Őszintén és egyenesen beszélni vele szerintem amúgy is elvárás, az emberi test meg az egyik legklasszabb dolog a világon.

A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.