Shakespear Park BBQ

 

Magától értetődő módon, hogy a bútorcipelés szóba sem került, az időjárás kitett magáért és kóstolót nyújtott a nyári napból. Már reggel ragyogott az idő, úgyhogy Markóék végre megorganizálhatták a rágóta halasztódó barbizást. Persze így is hideg volt, mint a rosseb, de nagyon jól mulattunk.

 

Hosszas válogatás után, végül is Shakespear Parkra esett a választás, mert mindenhol máshol vagy bookolni kell a nyilvános barbira vagy nekünk kellett volna vinni gázost, Shakespear Parkban viszont van fával működő, fát pedig lehet venni a benyakúton bárhol, ez volt a legegyszerűbb megoldás.

 

A park a Whangaparaoa félsziget legcsúcsában van, tőlünk északra, nincs nagyon messze, egy jó fél órás autókázással elérhető. Mivel még nagyon nincs szezon, ezért nem is voltak sokan, bár fura módon ez egy elvleg zárt terület, (hétkor becsukja a kaput az automata) ahova kutyát nem is szabad behozni, emiatt mi haza is vittük Zsolt kutyáját, viszont a parkban rajtunk kívül kivétel nélkül mindenki más kutyával volt. Fura. Viszont az egész félsziget gyönyörű.

 

A parkolótól pártíz méterre megleltük a barbi körül a csapat másik felét, nemsokára Joci is csatlakozott a hatalmas motorján, szóval végül lettünk bőven a sok kajára. Kolbászkák, halacskák, saláta, sör, szóval nem tétlenkedtünk. Ekkor még a napocska is finoman sütött, a környezet pedig csupaszép volt, halkan legelésző pukekókkal és hangosan visítozó madarakkal.

 

A pici öböl túlfelén, a messzeségben látszott a CBD felhókarcolóinak sziluettje, körben minden zöld, meg irdatlan szél meg felhők, meg csönd, leszámítva a sülő kaja sercegését. MInden ilyen helyen van tisztességes mellékhelység, a szemetet meg hazaviszi az ember kidobni, úgyhogy kellemesen civilizált az övezet. Korai szezonnyitó barbinak remek volt a kaland, bár amikor lement a nap, akkor kezdtünk kockásra fagyni és nagyon hálásak voltunk a kocsi fűtésének.

 

 

Még mindig korai kissé az ilyen kimozdulás, ácsorgós outdoorhoz nincs elég meleg, de már nincs sok hátra és itt a nyár. Mindezzel együtt a kislányunk bazisok kagylót gyűjtött, amit most rakosgat az éjjeliszekrényére. A cockles itt szabadon felszedhető a partról és felfalható, annyi korlátozás van, hogy naponta fejenként 50 darab a maximum amit ki lehet kapirgálni a vízparton. Ezt mi kihagytuk, egyrészt apály volt és csicsogós a part, másrészt meg asszem a kagylóevéssel még várunk kicsit.

.

“Shakespear Park BBQ” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Az a madárcsicsergés biztos a közeli Tiritiri Matangi szigeti madárrezervátumról jött. Ott minden bokorban tucatszámra nyihognak a szebbnél szebb madárkák.

    A Whangaparaoa félsziget az egy nagyon tuti hely, úgyhogy most jól irigylünk benneteket barbistúl, pukekóstúl…

  2. Hiányoztatok is, biztosan élveztétek volna ti is. No, majd ha visszajöttök, megyünk a kék csirkék mellé barbizni!

A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.