Bölcsi projekt – ötödik

 

Na reggel már észnél volt a gyerek, egyből levette, hogy megy a kiképzőtáborba, úgyhogy már hajnalban nyafogott, hogy nem akar. Meg a kocsiban is nyafogott, meg hogy ő itthon marad meg izé. Hát apja egy szívtelen dög, csak bevitte a bölcsibe, ahol megint úgy örültek neki, meg várták, szóval szegény bölcsi mindent megtett, hogy jó színben tüntesse fel magát.

Ennek ellenére a gyermek minden csápjával kapaszkodott, meg bömbölt meg sivalkodott, hogy senkinek ne kerülhesse el a figyelmét, hogy neki micsoda nehéz sorsa is van. Aztán sikerült okos szóval rávenni, hogy csimpaszkodjon abba, akit ezért fizetnek, mert apunak mennie kell. Úgyhogy otthagytam, remélem minden rendben ment, majd nemsokára kiderül.

Elvileg anya is jön háromra, megmenteni a dedet, úgyhogy lesz öröm meg bódottá. Anyja pedzegeti is, hogy kéne vlami ösztönzőt vásárolni a gyermeknek, valami játékfélét, hogy lássa, hogy értékeljük az erőfeszítéseit. Hát nem tudom, ha itthon lesz még újabb játéka, akkor pláne nem akar majd visszamenni a bölcsibe, én se akarnék. Meglátjuk. Na majd mondom mi lett, ha hazaértünk.

Hazaértünk. A nej szerencsésen elszabadult a gyárból, így együtt mentünk a gyermeket felszedni. A rövidlábú éppen egy személyes szolgálatú rabszolga ölében ült és falatozott-iszogatott, nem tűnt sokkosnak. Örült nekünk, anyjának megmutatta az udvart meg a hatalmas gumiskorpiót és hazajöttünk szépen. Most megint akar menni hétfőn.

“Bölcsi projekt – ötödik” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Nekünk anno az apró meglepik nagyon beváltak (kindertojás, kis csattocska, lufi) Minden reggel megígértük, hogyha nem sír, akkor lesz meglepi. És akkor csak legörbült a szája, de hősiesen nem sírt a meglepetés reményében. :)))
    Mondjuk az is igaz, hogy aztán meg külön meglepi-leszoktató project kellett, mert ha nem vittünk, akkor meg reklamált, nekünk már nem is örült csak a meglepetés számított.

  2. “Mondjuk az is igaz, hogy aztán meg külön meglepi-leszoktató project kellett”

    Haha! Mondom én, nem győzhetsz egy rövidlábúval szemben :-).

  3. Már ne is haragudjatok, de miért kell mevenni a gyerek jóindulatát? Én nagyon ellene vagyok ennek a kisajándék dolgonak, mert egyrészt devalválja az ajándék értékét, másrészt pedig zsarolhatóvá teszi a felnőttet, aki egyébként sincs túl jó helyzetben 🙂

    Mindenkinek van dolga, apaanya dolgozik, rövidlábú a bölcsibe jár. Személyes tapasztalatból mondom, hogy addig van hiszti, amig az ember vevő erre. Egy normális bölcsiben 2 háét a beszokás egy normális gyereknek, ha a szülők nem mozognak keresztbe. És a két hét bőven elég is.

  4. pont azösztönzésről leszoktatás újabb gondja miatt nem is kapott semmitse, csak puszit meg nemzetiszín vállveregetést. Jól megdícsértük meg mondtuk, hogy büszkék vagyunk rá.

  5. Hát én inkább váltam zsarolhatóvá, minthogy hallgassam a szívettépő zokogást… Gyenge vagyok, mea culpa.
    Ma már csak ritkán jut eszébe, hogy meglepetést könyörögjön ki magának… 🙂
    Amúgy meg vessetek a mókusok elé, de nem vagyok tökéletes szülő. Bizony van, hogy megvásárolom a gyerek jóindulatát ezzel-azzal “lefizetem”. (oké, ha most elkezdesz gyorsan öltözni, akkor hazafelé beugrunk enni egy sütit) inkább, minthogy: büdös kölök, vegyed azt a rohadt nadrágot felfelé, mer kapsz egy fülest! Van, hogy a szép szó, megbeszélés nem hatásos, legalábbis nem működik gyorsan… Evvan, nem is megyek el óvónőnek… :))))

  6. Ugyan már, ettől még nem vagy rossz szülő szerintem. A füles ígérgetése úgyis csak egy bizonyos kor felett számít, én ha aszondom a gyereknek, hogy “hamégegyszermeglátomráverekakezedre” akkor aszondja, hogy NEM! 🙂

    minden gyerek más és minden szülőnek ki kell gyakorolni, hogy mi a legjobb módszer.

A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.