Gasztro – Quiche éji Lorraine

 

Mivel a bölcsi projekt kicsit elnyomta a gasztro vonalat, most erősítünk. Whatever Zsuzsiék jól meghívatták magukat azzal a dumával, hogy úgyis sütök pizzát (ezt tőlük tudtam meg 🙂 ) és akkor ők meg jönnek és megeszik. Ez nyilván gyenge szöveg, gyanítottam már akkor is, hogy a töltött húsos posztom csalogatta őket le a dombról. Halványan utalt Zsuzsi arra, hogy csinál quiche-t, de hát ez nem tűnt túl konkrétnak, sebaj.

Elküldött a boltba békönért meg tejszínért ezt megoldottam, mint egy felnőtt, (egyben jelzem, hogy az elújzélandiasodás áttört egy lélektani határt és mackóban mentem a bótba) majd hazajöttem meggyúrni a tésztát.  Odáig jutottam, hogy az élesztős vizet betettem a sütőbe langyulni, amikor megjöttek, ördögi készségekkel felszerelkezve. Előre bocsájtom, hogy minden meg van bocsájtva, részben, mert tényleg csinált quiche-t, de sőtpláne azért, mert hozott igazi kakukkfüvet, amelyet frissen szasztott, ahogy a népdal is mondja.

Nem vagyok egy gájricsi, úgyhogy nem fogom összekuszálni a szálakat, cinikusan leírom, hogy én csináltam pizzákat, Zsuzsi meg kist. (soha többet nem írom le a kú betűs szót) Nézzük elébb a pizzát, arról nincs kép, csak mondom, hogy mindig két pizza készül, az egyiken bacon volt, a másikon, mivel minden más feltétnekvaló elfogyott (a szalámi még nincs kész), a töltötthúsból vágtam vékony szeleteket és az került a tésztára a sajt alá. A pizzákról többet nem is mondanék, természetesen tökéletesek lettek, illetve a húsos még jobb is. Pláne, hogy András megcsinálta a sütőnk ajtaját, ami szerinte nem úgy állt, ahogy a nemzetközi versenyszabályok előírják, hatalmas szerencsém, hogy a lifegő sütőajtóra nem ugrik a doppingvadász csapat.

Ámde! Az a kis, az nagyon jó kaja, Zsuzsi utólag elküldte a receptet, és tényleg aszerint is járt el. Szóval fog az ember kis kissütő formákat, amiket a neten rendelt, mert jódolgába’ azt se tudja mit csináljon, ezekbe szépen belefekteti a kinyújtott linzertésztát (nem édeset) beleszór hagymát meg bacont meg petrezselymet. A tésztakészítésnek két módja van, az első, hogy az ember vajjal elmorzsolja a lisztet (1:2-höz arányban), majd ha már olyan, mint a zsemlemorzsa akkor vízzel gyúrja és kinyújtja. A második módszer, hogy vesz készen fagyasztott tésztát, amit már csak nyújtani kell. (na vajon ma melyik nyert?)

Aztán felver két-három tojást tejszínnel és tejjel, só+bors, majd ezeket a töltelékre önti úgy, hogy kb a forma háromnegyedéig érjen a lötty. Erre mehet a sajt. Ha mindez megvan, akkor 190 (se több, se kevesebb!) fokos sütőbe teszi és negyven percig sopánkodik a sütő előtt, hogy nem zár a forma, kifolyt a tojás, túlságosan feljött a nemtommi, nem lesz ropogós a tészta és különben is nem lesz az egész olyan, mint a képen. 

A sopánkodás nyilvánnem része a receptnek, de nem érdemes kihagyni, roppant szórakoztató annak, aki figyeli a mestert munka közben, tudva azt, hogy úgyis jó lesz és meg lehet majd enni végre. Nem a szakácsot! Ha végre elkészült minden és már csak arra kell várni, hogy kihűljön, akkor már gyomornedv-fakasztó illatok járják be a házat, mint a szellem Európát. Gasztrokultúrhistorikus (vigyázat új szó!) beállítottságúak kedvéért elmesélem, hogy a kisben bármi lehet a töltelék, de ebben, amit Zsuzsi készített bacon volt, úgyhogy ezt hivatalosan úgy hívják, hogy kis Lorraine. Akkor van kész, ha a tészta ropogós, a teteje meg aranybarnára sült.

Ez kell bele: 

150 g bacon felkockázva, 1 kis fej hagyma vagy shallotmogyoróhagyma 1 kis csokor petrezselyem felapritva,100 g reszelt sajt,3 tojás,50 ml tejszin,20 ml tej

Bazi jó lesz a végeredmény, a tojásos izé teljesen fix állagot vesz fel, benne a baconnal és hagymával, ha nem ropogós a tészta, akkor viszont kövessünk el csoportos öngyilkosságot, mind egyes szekták. (ezt csak azért írom, hogy Zsuzsit piszkáljam, mert mindhármunknak nagyon ízlett, csak ő fanyalgott) Amúgy az egész balhéhoz semmi közöm, az utolsó morzsáig Zsuzsi csinált mindent tulajdonképpen fogalmam csincs, hogy miért én posztolok róla, miért nem ő 🙂

 

.

“Gasztro – Quiche éji Lorraine” bejegyzéshez 13 hozzászólás

  1. Köszi a reklámot, mostmár mindenki tudja, hogy túlparázós- túl preciz vagyok, a férjem meg a kötözésen kivül sütőajtó mániákus is. :))

    Hogy miért te irsz róla? Egyrészt mert nekünk még haza is kellett érni, másrészt nekem meg nincsenek ilyen exhibicionista (na ezt sem írom le többet) jellemvonásaim.

    Ezúton is köszönjük a pizzát, bölcsis picurnak pedig külön üdv, hogy adott belőle nekünk is. 🙂

  2. adott, adott, de nem szívesen, csak udvariasságból 🙂

    (ez a haza kellett érni mekkora duma… hány perc az út? hét?)

  3. Jól nevelt kiscsaj, na. 🙂

    Öö, volt az vagy nyolc perc is. 🙂

  4. Szeretem a kiseket. De mivel az uram nem, nem csinálok. Inkább nézegetem ezeket helyette. Szépek az edények. Kivehetős az aljuk, vagy úgy fordítottátok ki belőle a kist? Lemon tart-ot szoktam ilyen, csak nagyobb edényben csinálni.

  5. Hát ez szép, biztos finom is volt. Én ma egyszerű zöldbab főzeléket ettem tejfölösen, csirkék égetett combjával és rántott mellehúsával. Külön érdeme volt a dolognak, hogy anyukám csinyázta, úgy sokkal finomabb, ha nem nekünk kell. 🙂

  6. Ó és a mackós bevásárláshoz: szerintem akkor törik át végleg a lélektani határ, ha mezítláb mész le a bótba… :))))

  7. a mackó is nehezen ment, bár bevallom, hogy még múlt nyáron voltam a trafikban mezítláb, elfelejtettem lábbelit felvenni.

    de a bótba nem megyek mezítláb, mert rohadt hideg van benn, fáztunk is jandalsban 🙂

  8. Nem vetted észre, hogy a kisértet már rég áttelepült a túlvilágra?Végre akadt egy két mádium, akik már átküldték őket?

    Mi az a linzer tészta nem édesen? Hol népi eledel a kis Lorraine?
    Mi az, hogy Lemone tart?

    Olyanokat esztek amiket még nem is hallottam! Nem mintha tudnék sütni. Persze nem tehetségtelenségből vagy lustaságból, hanem csak azért mert két éve nem müködik a sütő, sajnos, sajnos……. :-)))))Igy a tegnapi sült oldalas Érdről érkezett, hihihi. :-)))

  9. Yessss!

    Ez a post Családunkban műfajt teremtett.
    Elolvastam és erős késztetést éreztem h könyékig gyúrjam a tésztát.
    Formák helyett egy kellemes méretű jénai edény volt a kísérleti bödön.
    Türelmetlenségem csak fokozta a 10 perc után terjengő mesés illat így 40 helyett 38 perc múlva rántottam ki, az alján még sülhetett volna a tészta ami egyébként kissé sótlan lett.
    Összességében kibajó kaja, kösz a tippet.
    Mindennel együtt nem volt fél óra az előkészítés és nagyon laktató finom kaja. Fokhagymát legközelebb ne hagyjátok ki 🙂

A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.