Bölcsi projekt – nyolc és kilenc

 

Egyre unalmasabb a gyereket behordani a bölcsibe, abból az apából, akibe csipaszkodni kellett, mert ő az egyetlen hős személy, aki megóvhatja a kistermetűt a bölcsiben rá leselkedő veszélyektől, egyszerű sofőr lett, vagy inkább átmenet a sofőr és a személyi asszisztens között.

Tegnap, olyan erők munkálkodása miatt, amelyek felett nincs hatalmam, anyja is jött velünk a beültetéskor, neki nyomott egy kis oneman show-t a gyerek, de azért látszott, hogy félszívvel csinálja, csak azért, hogy anyu is érezze a törődést. Amikor letudta a kötelező pityergős, jajmileszvelemes köröket, elment játszani, ahogy szokott. Délután se volt semmi érdekes, csak négyre mentem érte, túlvolt az uzsonnán és békésen játszogatott a tettestársaival, meg megmutatta az udvart értetlen apjának, hogy az is lásson homokozót egyszer.

Ma már kora reggel ugrándozott a lakásban a kis gúdmóning, hogy menjünk a bölcsibe, biztos jó kedve lett attól, hogy süt a napocska végre és ordítva csiripelnek a madárkák. Nej dolgozni ment, mi meg betoltuk a bringát a bölcsibe, már kocogott előre a bandába, amíg apuka csukogatta a karámajtókat mögötte. (szekciókra van osztva a bölcsi és az átjárást rácsos ajtók biztosítják, hogy ne szökhessenek át egymáshoz az elítéltek) Mindenki aki útbaesett neki, kapott egy gúdmóningot, közben sűrű kontrollpillantások apura, hogy “ugye jól csinálom?”. Odabenn persze eszébe jutott, hogy kicsit nyafogni kell, de bele se kezdett igazán, adott apjának egy puszit, integetett, de a másik kezében már valami készségfejlesztő volt, úgyhogy nem is maradtam. Meglátjuk mi lesz délután, de nem nagyon aggódom.

Amúgy persze a bölcsi az inkább ovi, mivel hat hetes(!) kortól lehet hozni a gyerkőcöket, ezért van egy csecsszopó osztály, anyatejjel meg mindenféle egzotik szerkezettel, nagyon helyes kis szarosokkal, van egy középső csoport, ahol két és fél év a felső korhatár (ami nem jelenti azt, hogy nem tudnak jelentős anyagi károkat okozni vízfestékkel) és van egy ami kétésfél évestől ötéves korig, ebbe került gúdmóning is.

Na kirángattam a bölcsiből. Amikor odaértem, a gyermek, azzal hangzatos szóval leírható tevékenységet végezte, amelyet a pedagógiatörténet viháncolásnak hív. (ez nálunk a családban a “ne pezsegj fiam” feddést indukálta amikor én voltam pelyhedző állú suhanc) Aludt is több mint egy órát délután, ellenben nem nagyon kajál benn, legalábbis ma nem vitte túlzásba, de majd belejön, mondjuk ha van valami a genetikában, akkor a zabálással nem nagyon lesz gondja. Itthon viszont felfalt két tányér tésztát, amit még tennap csináltam, úgyhogy nem kell a gyámügyet értesíteni és mesterségesen táplálni. (milyen hülye kifejezés, hát én is mesterségesen táplálom, nem maga ejti el a vadonban a tesjszínes-csirkés spagettit, igennem?)

 

“Bölcsi projekt – nyolc és kilenc” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. nagyon jól esik ezeket a jól megírt posztokat olvasni. minden reggel mosolyt tudsz varázsolni az arcomra vele. 🙂

  2. Szia.

    Vésd jól az emlékezetedbe ezeket a szép napokat.
    Mert gyorsan elszaladnak ezek az évek.
    Rövidlábúból oskolásjány lesz.
    Oszt az lesz a ciki ha beviszed a suliba.

  3. Mit csinálnak a törpék, ha már betöltötték az öt éves kort, mennek az isibe?
    Csak szakképzett gyerekfelügyelők dolgozhatnak a ketrecekben? Ez ott is egy főiskolás képzés?

A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.