Jogosítvány és egyebek

 

Ma jött el a napja, hogy életszerű körülmények között bizonyságot tegyek arról, hogy úgy én, mint mások életben maradása garantált, ha autózom. No, meg ma vitték el a ződautót is. Reggel gyorsan megszabadultam a család nőtagjaitól, kit-kit a megfelelő intézménybe szállítottam, majd hazatértem a hajlékba és erősen elkezdtem várni, hogy felhívjon a vontatós ember.

Egyszercsak felhívott és aszonta, hogy majd hív a másik vontatós ember, aki tényleg idejön majd és elviszi a kocsit. Na ő tíz körül hívott, hogy mindjárt jön, jeleztem is neki, hogy – nem sürgetésképpen – de délben úgy itthagyom, mint eb a szaharát, úgyhogy igyekezzen. Egyből megszeretett, de nem érdekelt, izgultam a vezetés miatt. 

Negyed tizenkettőkor éktelen csörömpölést hallva, kiszaladtam megnézni, hogy leszálltak-e az ufók bájos zsákutcánkba, de nem, illetve nem úgy. Kihúztam egy alakot a parkoló nissan alól és kérdőre vontam, de előhúzáskor volt nála két bazi nagy vaskampó, úgyhogy mindjárt mondtam giddéjmét, dontbíoffendid, de a kampók előtt egy kis pénzikét, ha lehetne…

Vigyorgott és hamar írt egy csekket a megfelelő összegről, majd meglehetősen kíméletlenül a vontatója mögé akasztotta a ződautót (a vontatón már volt egy kívülről sokkal jobb állapotú kocsi, erős napja lehetett) és ékes, hadaró kiwenglishül elmagyarázta, hogy mi van. Ebből nem sokat értettem, úgyhogy rámutatott a postaládánk tetejére, ahova a (dulván) letépett rendszámokat rakta, hogy azzal húzzak be a landtransporthoz és adjam le őket, hogy kivonhassák a kocsit a forgalomból. Miután a csekk már nálam volt ezt nem toroltam meg a nálam 3szor nehezebb és ezerszer jobb kondiban levő alakon, hagytam meglépni a zsákmánnyal.

Mivel elpiszmogott vagy fél órát, gyorsan autóba pattantam és elmentem Csanádékhoz, akit megkértem, hogy legyen supervisorom a vizsgázásnál. Mert az úgy megy, hogy amikor megkapja az ember az elméleti vizsga után az ideiglenes jogsiját, akkor arra rápecsételik, hogy csak supervisorral vezethet. Ez azt jelenti, hogy kell a kocsiban ülnie valakinek akinek vagy van full NZ jogsija, vagy érvényes overseas. Továbbra sem tiszta, hogy az én overseasom miért nem jó, ha egy évig amúgy jó, de mindegy. Csanád beült mellém, supervisorkodott, visszaélve a vizsgadrukk okozta tompultságommal, mindenféléket mondott meg lecsekkelte, hogy megvan-e a műszakim, szóval jópofa volt.

Elmentünk a fociklubhoz, ahol a vizsgáztatókat tartják (gondolom a hálók közé vannak zárva amíg jön egy áldozat) ott elbúcsúztunk, őt hazavitte Kriszti én meg ott maradtam ebek harmincadján, kitéve a vizsgabiztos kellemetlenkedéseinek. Még volt kedves az én barátom azzal vidítani, hogy nem gáz, hogy nem várnak meg, mert ha megbukok, akkor újra érvényes lesz a magyar jogsim, szóval haza tudok menni.

Whatever Zsuzsi előre vészmadárkodott, hogy úgyis ugyanazt a barmot kapom majd, aki Andrást vizsgáztatta, de csak legyintettem, hogy úgyse, de mégis így lett. A faszi aláíratta velem, hogy nekilátok, majd alaposan körüljárta a kocsit, megnézte, hogy mennek-e az indexem meg a féklámpa, aztán beült és aszonta, hogy azt kell csináljam amit mond. Ez a tempó nekem sose jött be, de hát micsináljak.

Kanyarodtunk, ide-oda forgolódtunk vagy tíz percet, aztán máris a szívembe lopta magát, hogy a maga dokkmunkás intonációjával lecseszett, hogy fogjam két kézzel a kormányt, mert ez vizsga. Mondtam jó. Időnként persze el kellett engednem a kormányt, mert váltani is kell (a mazdával voltam ami manuál) igyekeztem folyton a tükrökbe nézegetni, hogy lássa, hogy ez egy vizsga, meg a sáv közepén menni, hogy lássa, hogy olvastam a vonatkozó szakirodalmat. 

Aztán jött az a rész, hogy kicsit kellett menni és utána megkérdezte, hogy mik voltak a moving hazardok körülöttem, de hát ezzel nem fogott meg, mert járt a szemem, mint a macskának, amikor a szecskába szarik, egyszerre minden irányba láttam, mint a kaméleon. A legviccesebb az volt, amikor sehol nem volt egy lélek sem, de megéreztem, hogy ez nem az a helyzet, hogy a jogszabály szellemisége szemben áll a betűhív értelmezéssel, úgyhogy mondtam, hogy a jobb oldalon madárkák ugrándoztak a fűben, amire csak egy “correct” választ kaptam és továbbhajthattam. 

Aztán lecseszett – jogosan, amitől még dühítőbb az egész – hogy nem álltam meg a stop táblánál, és véssem észbe, hogy az elsőbbségadás és a megállás az mennyire nem ugyanaz, hát hova jutna így a világ, mindezt egy kietlen kertvárosban, olyan hangsúllyal, mintha vérgőzös szemekkel áthajtottam volna egy vak árvagyerekekből álló csoporton és még vissza is tolattam volna, élvezetből. Itt már kikészültem, ez nem a stressziget, és ez volt az első olyan élményem, hogy egy kiwi tud bunkó is lenni (jó a szomszéd is az kicsit, de benne van valami báj, ahogy esőben tereget) úgyhogy lassan kezdtem elveszíteni a legendás brit hidegvérem, úgyhogy utólag megmagyarázhatatlan okból nem engedelmeskedtem a gestapósnak és nem fordultam balra, ahol mondta, úgyhogy le kellett húzódjak és végighallgatnom egy üvöltve előadott monológot, hogy én igenis csináljam amit ő mond, mertkülönben, valamint mit képzelek én, hogy így semmibe veszem amit parancsolt. 

Kicsit fura volt a szitu, mert mindezt egy olyan alak adta elő, aki életében nem kuvvanyázott egy jóízűt a Csengery-Wesselényi sarkon, de nem tudhatta, hogy ebben minden budapesti rutinos közlekedő már profi, jóval messze túl az ilyesmin. Eztán megfordultunk a záróvonalon (ezt lehet, csak előzni nem!) elindultunk visszafelé, direkt megálltam minden gyalogosnál, ahogy amúgy is mindenki, meg az út bal oldalán haladtam, ha nem volt felfestés, meg nagyon szabályos voltam, akkor azért kaptam ki, hogy 80 a limit én meg csak hatvannal. Na ez volt az a pont, ahol elkönyveltem, hogy úgyis megbuktatott, és ennél kevesebbért is rugdostak már zselésre másokat a teszkóparkolóban, meg, hogy milyen szép lánggal fog égni a fociklubház, ha meglátom, hogy bement már, ekkor ő is megérezhette, hogy porcelán arckifejezésem mögött gyilkos indulatok kezdtek fortyogni és visszamentünk a focipályához, miközben ő serényen firkált a számtalan papírjába.

Visszaértünkkor újra elmondta, hogy nem fogadtam szót, fujj, cúna, gonosz alak vagyok, és még a körforgalomból kifelé sem indexeltem, éreztetve, hogy a liliomtiprás vagy az apagyilkosság még megmagyarázható lenne valahogy, de ez… Mindenre bólogattam, meg mosolyogtam, úgyhogy ideadta a jogsimat és egy cetlit, amin az volt, hogy “over all a good driver, speed control need to improvement, signal exiting roundabout” majd ideadta a jogsimat és elment. Végül is nem köpött le, pedig akkor is csak egy kézzel fogtam a kormányt.

Ennek folyományaképpen van full NZ jogsim, már csak meg kell várni amíg kipostázzák, de addig vezethetek a sajtcetlivel amit adott. Maga a vizsga nem egy etvasz, életszerű és nincsenek benne olyanok, hogy “ájjábe negyvenöt fokba hátrajobbra” hanem csak közlekedni kell meg figyelni. Igazából az mindig kellemetlen, ha a napi rutinból kell vizsgázni, amikor tudja az ember, de hát ez van. A nej azért nem itt fog vizsgázni, arra ügyelek majd, hátha neki nem ilyen bunkó jut.

 

.

“Jogosítvány és egyebek” bejegyzéshez 24 hozzászólás

  1. Gratula. És igen, jó gondolat, hogy nej ne oda menjen. Én is inkább várok az időpontra hónapokat, de nem megyek B. Bay-be. 🙂

  2. Zsuzsi, volt ám időpont mindenféle, most én is egy hétre kaptam, de csak azért kellett egy hetet várni, mert a north shore-on akartam vizsgázni. Szerintem Orewában lesz előbb is.

  3. Egyébként tényleg érdekelne, hogy ez az oktató vajon milyen szintidővel és hogyan teljesítené mondjuk az Élmunkás-híd-Almássy tér – Mátyás tér – Klinikák – Infopark útvonalat 🙂

  4. Zolcsister,

    Az oktató valószinűleg már az Élmunkás hidnál a kocsiba beszálláskor elbukna, hát rossz oldalon van a kormány. 🙂

  5. Zolcsi..add meg neki a lehetőséget…Móricz ktér – Erzsébet tér, és mindkét helyen ennék egy sajtburger menüt. 🙂

  6. Őszintén át tudtam érezni a stresszed. Feckers. Az én vizsgáztatóm ránézésre 80 éves volt, és a fehér vonalra parkolt két parkolóhely között, mikor megjött vizsgáztatni, majd vizsga alatt minden sarok előtt (kihalt estate, nanáááá) kapkodott a kézifékemhez, mert nem hitte el, hogy tudok ám fékezni. Ja, és meghúzott.

    Úgy megviselt, utána nem ültem kormány mögé 5 évig. Itt vizsgára 6-9 hónapokat kell várni, és lutri, hogy oda kerülsz-e, ahová kéred, úgyhogy már ezen véresre izzadtam magam.

    Micsoda megkönnyebbülés, hogy ezen is túlvagy.

    Gratula!

  7. Lehet hogy hülyét kérdezek, hogy ez az ordibáló muki ez rendőr volt ? Mert errefele rendörrel megy az ilyesmi, vagy van valami külön intézmény zélandon ilyen szépséges atyafiakból…

  8. Egyébként kimaradt az előbbi hozzászólásból, gratula részemről is. A baloldali vezetés kérdésére, azért egyszer csak kell válaszolj…nem halogathatod a végtelenségig 🙂

  9. Pappito: először is gratula.
    Másodszor is, elég rémületes, hogy ez a jogosítvány mindenkinél ilyen stresszes téma, és mindenhol (nem csak itthon). Ezt vajon miért kell így csinálni? Miért nem lehet normális hangnemben, kulturáltan elintézni az ilyesmit? Sose leszek képes megérteni…

  10. Én is gratula, bár az lepett volna meg ha elhúznak 🙂
    Személy szerint a köcsög vizsgabiztosom (aki elsőre megzúzott) ellenében az sokkal jobban idegesített, hogy velem bunkó mint h a lányokat fogdossa. Fiatal voltam és bohó, mégsem vertem orba, pedig kellett volna.

    OFF
    Itt nincs olyan h comment rss? Tehát nem minden posthoz iratkozom fel, hanem az összes post commentjére és ha válasz jön csipog aminek kell, h láss és olvass.

  11. dehogy volt rendőr, ez egy cég aki szerződésben van a landtransporttal és van neki vizsgáztatási joga. A rendőr itt nem ellenség, vagyis nekem semmiféle dolgom nem volt rendőrrel, leszámítva, hogy néha integetnek a gyereknek a kocsijukból, ha az mutogat rájuk.

  12. Pukke, nem a belekötéssel van az én gondom. Az, hogy szigorú és csak a szabályok betartása érdekli, az normális, azért van ott.

    Ugyanakkor állítólag nem kap szívleállást, ha emberi hangon beszél, nem attól fog odafigyelni a delikvens, hogy ordítanak vele, a forgalomban közlekedést sem ettől fogja komolyan venni. Hosszú hónapokat képes vagyok leélni úgy, hogy nem üvöltenek velem, mint a sakál és utánakérdeztem, nem vagyok deviáns 🙂

  13. valószínűleg az lehet inkább, hogy ugyanaz van, mint a portásokkal. Minden portás kicsit hitler, és ez nemzetközi, van valami közös ritmusuk vagy nemtom, de külön kaszt, az biztos. Tán a vizsgáztatók is ilyenek. Éjjelente titkon összegyűlnek és reszelik a fogukat hegyesre, aztán sátáni vigyorral ébrednek, hogy “na ma leordítok kettőt és ez 7 pontot jelent a kaszthierarchiában este”

  14. Legközelebb, akivel üvöltözik akár vizsgáztató, akárki más, kérje ki magának. Szép nyugodtan mondja neki, hogy legyen szíves és ne üvöltsön – kíváncsi lennék, erre mit lépne! (Talán mégsem kell túl nagy dolgokat várni.)

  15. Gratulálok!

    Az esetet olvasva eszembe jutott egy személyes élményem. Mit szólt volna a mukika, ha beültetted volna az itthoni zöld sárkányba és kerültetek volna egy gyorsulóst a Hárosba.

  16. Yda, szerintem csudálkozott volna erősen 🙂
    Egyrészt már attól sikoltozott volna, ha a Móricztól elmegyünk tetszőleges irányba 10 km-t, vagy ha kap negyed órát az M0-n 🙂

    biztos mondta volna, hogy “azonnal húzdjon le” 🙂

A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.