Az úgy volt, hogy Hobe azt írta az index újzélandos topikjába, hogy megy lángost enni, ami nyilván azonnali és akut lángosravágyást indukált bennem. Sajnos a konyhába éppen nem tudtam bemenni, mert a nejem éppen almás sütit csinált, ami nem zajlott teljesen simán, merthogy saját állítása szerint ő nem tud sütni, és úgyse lesz belőle semmi.
.
Ott elakadtunk, hogy Boró receptje azt írta, hogy ha kész a cucc, akkor kivajazott-kilisztezett formában kell sütni, szerintem meg vagy vajaz az ember vagy lisztez. (kommentekben kérném az ultimate igazságot megosztani nyomban!) Na mindegy, mindettől függetlenül príma kis almás sütit csinált a nejecske, így most a gasztro szekció idegen tollakkal ékeskedik.
Ameddig sült a süti, addig én az internetet bújtam, lángosreceptek után kutakodva, női fórumok tucatjait túrtam át, (hajmeresztő dolgokat olvasva közben) és számos receptet találtam. Fura módon a lángost mindenki ismeri, a receptjét mindenki tudja és mindenki jobban tudja. A végtelen variációk csupán egy ponton egyeznek, mindegyik határozottan állítja, hogy lángost pont egy nappal a függönymosás előtt kell és szabad csak csinálni.
Hogy a lángostésztával miféle kifinomult perverziókat lehet elkövetni, azt most nem is részletezném, a kefíres, krumplis, sörös verziók olvastán be kellett látnom, hogy a lángosközeli szókincsem meglehetősen hiányos. Maga a lángos szó számomra két szerkezetben létezett, a „gezemice” és a „sajtos-tejfölös” morfémák kíséretében alkalmazva. A valóság ennél sokkal rémisztőbb, egyszerű háziasszonyok, akikkel az ember nap mint nap találkozhat az utcán képesek vadállati módon lángost sütni bográcsban, vagy akadémiai székfoglalót írni a fokhagymás máz készítéséről.
A mi alapkoncepciónk az volt, hogy lángosból két féle van, a jó lángos, foszlós tésztával, aranybarnán, friss tejfellel, ami alatt megbújik a friss fokhagymazúzalék, a tetején pedig napsárga sajt olvadoz (fellelhető, Dunakeszi rév, Római part egyes szakaszai, Balatonkörnyéke) és a vacak lángos, aminek a közepe kagylósan törik, mint a biztonsági üveg, csicsog az olajtól, a frikkadt tejfel alatt több szezon óta ugyanaz a fokhagymapép van vizekkel higítva és a világ legolcsóbb, zsebpiszokból és pakurából készült sajtja van rajta, ami feltapad a szájpadlásra és leviszi a fogzománcot.(fellelhető a Bp.-i állatkertben)
Na, mi az első verzióra mentünk rá, a rengeteg receptből szintetizált saját, minimalista kompozícióval. A burgonyát el kell felejteni, senkit nem érdekel és a lángoshoz sem kell (hagyjuk meg azt a burgonyafánknak) csak liszt, tej, élesztő, só.
5 dl tejbe tettem két teáskanál cukrot és két teáskanál élesztőt (súrturájz) és eltettem meleg helyre, hogy az alkotórészek döntsék el mit akarnak. Nagyjából 20 perc alatt összegyógyult a katyvasz, amit lassanként hozzáadtam kb. fél kiló liszthez, miközben folymatosan dolgoztam össze a masszát. Addig kell gyúrni, amíg bírjuk, de jó 10 perc aktív gyurma kell neki, hogy alaposan elkeveredjen minden, ha nagyon nehezen lehet kezelni, akkor kis vízzel segítsünk rajta.
Amúgy is viszonylag híg tésztát kell csinálni, de azért nem folyósat. Ha meggyúrtuk, akkor kilisztezett tálban, konyharuhával lefedve kelesszük egy-másfél órát langyos helyen, amíg jól meg nem kel. Normális esetben a normálisnál kétszer nagyobbra, de lehet tovább is, ártani nem fog neki. Ez az adag egyébként elég sok, lángosból meg nem is lehet megenni nagyon sokat, nem egy könnyű táp, szóval csak ha vendégek is vannak. Mivel kettőnkre ez értelmezhetetlen mennyiség volt, több, mint a felét és egy kilisztezett, zárható plasztikzsákban beraktam a frigóba.
A megkelt tésztát nyújtsuk ki, kb egy centi vastagra és szaggassunk belőle tenyérnyi korongokat vagy paralelepipedont, kinek mi tetszik és még hagyjuk pihenni egy negyedórácskát. Közben forrósítsunk meg olajat, de ne túl forróra, mert a tészta könnyen megég. Én az első hármat elszúrtam, (kár, hogy nem brikettel fűtünk) egyre csökkentve az olaj hőmérsékletét a negyedik már jó lett.
Minden korongot kézzel nyújtsunk ki vékonyra, de nem átlátszóra, maradjon azért egy kis teste, és óvatosan helyezzük a forró olajba. Egy perc alatt megsül rendesen, félidőben fordítsunk rajta egyet, hogy mind a két fele aranybarna legyen. Ami kisült, azt csöpögtessük le alaposan és egyből ne akarjuk megzabálni, mert leégeti a szánkat.
A klasszikus megoldás a fokhagyma-tejföl-sajt kombó, ebből a fokhagymás maszatot úgy kell csinálni, hogy az ember összezúz fokhagymát egy csepp olajjal, amikor már pépes (nincs fokhagymanyomóm) akkor adjunk hozzá sót meg kis vizet. Ezzel a kenőccsel mindenki találkozott már, aki evett lángost a balcsin, libatollal lehet kenni a lángosra. Nekünk libatollunk nincs, de ízre ugyanaz, csak a fürdőnadrágban sorbaállás hiányzott kicsit. Tejfölt (tararua a király) és sajtot nem kell csinálni, venni kell.
A második adagot másnap kivettem a hűtőből és kistermetű gyeremekem hathatós igyekezete ellenére (segítek apának!) kisütöttük és az is nagyon jó lett. Hűtőből kivétel után hagyjuk egy fél órát a tésztát átszobahőmérsékletülni. (új szó!) Az uccsó lángostésztát már nem nyújtottam ki, hanem nagyravaszul félbehajtottam és sonkát tömtem bele, amikor nem figyelt senki, majd ördögi kacajjal vetettem a fortyogó üstbe, kísérletképpen. Kicsit aztán már sajnáltuk, hogy a többi tésztával nem ezt csináltuk!
vaj+liszt
vagy
vaj+zsemlemorzsa
„Mivel kettőnkre ez értelmezhetetlen mennyiség volt, több, mint a felét és egy kilisztezett, zárható plasztikzsákban beraktam a frigóba.”
Ahelyett, hogy szoltal volna, hogy segitsek! A kepekrol ugy latom, hogy ez nem sikerult roszul!:-)
igaz, hogy most toltam be két buktát, de ebből azért még férne a bendőbe 🙂
hobe, másnap segítettek a helóták a shore-on, biztos megérezték a lángosszagot 🙂
De ha visszaérnek a pukekók, akkor tolunk egy lángosos bulit a kertben, jó?
azért vajaz, hogy ráragadjon a liszt. lisztezni nem tud, elszalad a tepsiben. vaj, csipet liszt – és addig ütöget, amíg mindenhova vékonyan odaragad. maradékot kiönti.
csináld meg experimente, és meglátod.
csak vajazni is lehet. sütiknél nincs jelentősége – amit nem kell vajlisztezni, annak van annyi zsiradéktartalma magától is, hogy ne ragadjon oda.
Pukekók a kommentokat olvasva hirtelen heveny helyeslő bólogatásba kezdtek a nevükkel megtoldott kerti lángosparti hírére!
na most kitanultam, köszönöm. vaj meg liszt… amúgy egy teflon tortaformánk van, szóval nem ragad bele semmi, leaglábbis a fudge cake-et csak beletosszuk és megy a sütőbe, szerintem ennek se kellett volna ennyi törődés 🙂
én a kis fejemmel azt gondoltam, hogy aminek csak alja van azt lisztezzük (monnyuk pizza) aminek oldala is van (monnyuk nem pizza) azt vajazzuk, de hát most már látom, mivan
Imma néni tudja…
Az újpesti piacon is igen jó lángos van! 🙂
Még a „híres-nem-ragad-ilyen-olyan-szuper” formáimat is ki kell vajazni, lisztezni, ha jót akarok. Talán az első egy-két használatnál nem ragad bele a süti, aztán igen. Főleg, ha esetleg valamilyen mintája van.
A lángosért elismerés, még nem mertem megpróbálkozni vele.
Sziasztok!
Kétféle variáció van: vagy csak vajazni(olajozni, margarinozni) kell süti alá, vagy vajazás után liszttel megszórni, a vajra tapad rá a liszt. Hogy melyik a nyerő, általában megadja a recept. Esetleg használhatsz sütőpapírt, akkor egyik sem kell! Van néhány süti, amelyiknek a tésztája annyi zsiradékot tartalmaz, hogy nem is kell a tepsit vajjal kikenni, és mégsem ragad le pl. anyukám féle beigli – ha szükséged van tuti jó beigli receptre, szólj! (még két és fél hónap durván). Én a pizza alá csak vajazok…
Szerintem ez bizalmi kérdés. Ha Boró mondja, akkor az úgy van.
Mónival egyetértek teflonilag. Bár mondjuk van egy sütőlapom, hát az bazi drága volt de még mindig valóban tapadásmentes, és tényleg! Én pizzát is azon szoktam, és sem nem vajazom, sem nem semmi.
Amcsiknak van ilyen undi aeroszolos spréj, na azzal fújják be a sütőformákat, az eleve ráragadós lisztes trutyi, meg nyilván valami állagító-stabilító. Azt sose használnám.
Sütőpapírt sem szoktam, csak aprólinzer alá, hogy gyorsabban menjen a meló (8-10 tepsi alatt nem szoktam megállni.) Viszont torta vagy piskótaszelet alá nem szeretem, mert nincs türelmem formára vágni, ha meg csak úgy behajtogatod, akkor gyűröttre sül miatta a süti alja.
Fú de nagyon rámtört az észosztás, bocsássék.
Ja és elfelejtettem megemlíteni, hogy nagyon cuki keze van a gúdmóningnak.
A válaszolók egyértelműen megmondták mit kell csinálni. (Imma nénit csak irigyelni lehet a sütőlapért.) Nálam most éppen a nagy demokratikus parlamenti résztvevők szerepelnek, bezzeg ők nem ilyenek. De muszáj elhagyni a netet, mert csatornát kell váltanom, mielőtt rosszul leszek.
Nyugodtan meglátogathatnátok gúdmóninggal, hogy ne csak a kezét lássam!
(Imma néni, Moni vagyok, nem Móni, pls).
Az a sütőlap, amit emlegetsz, ilyen szilikonos izé? Nálunk feketét árulnak, formára vágható, ronda, de működik. Sütőpapírból a legjobbat a tesco-ban vettem, surprise, surprise, „unbleached baking parchment”, marha jó, meg is voltam lepve, letörlöm, és újra mehet a többi aprósüti/torta alá. 8-10 tepsi aprólinzer…. le a kalappal…. a fölösleget elosztogatod? 😉
Szeva Moni, szkúzi és elnézést. Majd figyelek.
Nem szilikonos, hanem rendes lap, felül kicsit felhajlik, és ezüst színű teflonos, melamin bevonattal vagymi. Már egy éves, és mosogatni is csak a jóérzés miatt szoktam, minden lehullik róla. 12 ezer hufi volt az ára.
A családomban található két súlyosan addiktív férfiember, egy kicsi meg egy nagy. Karácsonykor 16 féle aprósütit sütök nekik, plusz minimum 14-16 pár bejglit hozzá, már novemberben kezdem, és így is el kell mentenem párat, hogy maradjon karácsonyestére.
Tészta begyúrásánál a szimpla adagot nem is ismerem, minimum dupla de inkább négyszeres. jó erős már a tenyérizomzatom:)
I am feckin’ speechless, Imma néni. Ezek a mennyiségek nekem elképesztőnek tűnnek. Lusta is vagyok, úgyhogy mindent géppel… Igaz, itt csak egy falánk férfiember van, akit – mióta elérte a 120 kg-t – sütimegvonásra kényszerítek.
Aha, akkor merev lap, nem ilyen hajtogathatós puha szilikonos izé. A lap szó megtévesztett…
Moni – azt tartják, hogy 100 kg alatt a férfi nem ember, hanem csak karácsonyfadísz! 🙂
Baky, tudod, milyen jól nézett ki az uram, amikor 100 kg-os volt?! Nem kell az alá menjen. Visszasírom azokat az időket.
Nocsak, nem dévidbekemi férjideál? Ámulok ám! 🙂
Ezek szerint vannak még nők, akikért érdemes élni!
Yesss, sir 🙂
(…és férfiak, akikért érdemes sütni-főzni, lásd Imma néni jóltartott családtagjait)
Hehe, az én bátor párocskám is azt tekintené ideálisnak, ha elérném ismét a 100 kiló környékét. Mondjuk érthető is, az év első felében csúnyán elszaladt itten a dolog, augusztus közepén 140 voltam, de azóta lement 15 és konstans apad a has. 🙂
140? Az jajdesok, tényleg. Magas ember vagy? Gondolom, most azért már odafigyelsz, mit eszel. Rámehet az egészségedre, engem ez aggaszt főleg, nem az, hogy nagydarab, hanem a térde, szív stb…
Nem vagyok egy mélynövés (185) de azért a 140 tényleg sok volt. 110 kila környékén már nincs se görögdinnye a hónom alatt, se oldalt úszógumi, csak amolyan tévénézőizom a frontpanelemen, egyébként meg amolyan szolid medveforma.
Éhezni nem tudok, kicsit odafigyelek a kajára, meg próbálok többet mozogni, nem könnyű, vannak időszakok, amikor napi 16 órát dolgozom a gép előtt ülve, de heti két edzés évek óta megvan (plusz mondjuk délután hazafelé nem kocsival ugrom be a gyerekért az oviba, hanem ledobom a vasat otthon és elsétálok, ilyesmi…). Ja, és vettem 1 bicajt, azt megnézem minden este, és esküszöm, fogyaszt. 🙂
Térdet rendbe tettem pár éve, szív: valamibe csak meg kő halni. 🙂
🙂 Az edzést ő is elkezdi januárban (addig meló) és ő is magas, szóval ha a 100-at eléri, boldog leszek. A gép előtt ül ő is, IT rulez – azt hiszem, ez a legnagyobb gond. Ül a Gyárban, ül itthon… Mindenesetre gratula az eddigi fogyáshoz. Remélem, neki is menni fog. A medveformával nincs semmi gond, de a hurkahájak azok rettentőek.
Tényleg, Pappito, NZ-n nem probléma a hájasodás?
Engem csak az asszonyka almás sütijének a receptje érdekelne… ha lehet…?