Társadalmi problémák – alkohol

Új-Zéland egyik legkomolyabb társadalmi problémája az alkoholfogyasztás és ennek járulékos következményei. A legális tudatmódosító szerekkel kapcsolatos örök állami dilemma, hogy egyrészt az alkoholfogyasztásnak van kultúrája, múltja és hagyománya, fontos gazdasági és turisztikai lehetőségeket rejt, ráadásul magas adóbefizetéseket  hoz, ugyanakkor az egészségügyi és közbiztonsági kockázatok nem alacsonyak. Valahogy egyensúlyban kell maradni, ezt pedig hatékonyan nem a tiltással lehet megoldani. Tanítani kell. De hogyan tanítgasson az állam egy fogyasztót úgy, hogy közben ösztönzi a fogyasztásra, csak a fogyasztás módszerét (mennyiségét) kritizálja?

Az alkoholfogyasztás káros hatásai az egész társadalmat érintik, az ittas vezetéstől kezdve az elhúzódó betegségek kezeléséig, a családon belüli erőszakon át, változatos egyéb bűncselekményekig. Ez irdatlan  terhet ró a társadalomra, rosszat tesz a családoknak és nem jó példa a gyerekeknek. Mivel az ország elismert bortermelő, ráadásul fellendülőben van a borturizmus is, az állami kampány egyik része azt hangsúlyozza, hogy nem az alkoholfogyasztás a sátán önmagában, hanem az esztelen vedelés a baj.

Az alkoholhoz köthető kampányok több aspektusból is vizsgálják a kérdést, igyekeznek vagy elrettenteni, vagy informálni, négy fő csapásirányon halad a társadalomjobbítás:

  1. alkohol és társadalom – felelős fogyasztás
  2. alkohol és erőszak kapcsolata kampány
  3. alkohol és közlekedés kampány
  4. józan sofőr kampány

Nézzünk pár száraz statisztikai adatot, hogy el tudjuk helyezni a problémát a sziget életében, ahol kicsit több, mint négymillió ember lakik.

  • 2004-ben Új-Zélandon a 15 éves és annál idősebb lakosság 28,69 millió liter alkoholt ivott meg
  • Ez Új-Zélandot ötven országot vizsgálva a 24. helyre teszi
  • a lakosság fele szerint nincs semmi baj azzal, ha néha berúg az ember
  • 635,000 felnőtt iszik legalább egyszer egy héten.  785,000 felnőtt iszik napi gyakorisággal
  • 1.2 millió alkoholfogyasztó szerint buliban inni normális, akár rendszeresen is
  • Az alkohol káros hatásai valahol 1 és 4 milliárd dollár kárt jelentenek évente
  • A közegészségügynek ez 655 millójába kerül
  • Az alkoholhoz kötehtő bűncselekmények 240 millió dollár költséget jelentenek a rendőrségnek
  • a népjóléti kiadások ezzel kapcsolatban elérik a 200 millió dollárt
  • a gazdaságból csak az alkohol miatt kiesik kb. 1.17 milliárd dollár
  • az alkohol felelős a balesetek és a sürgősségi kórházi ellátás 70%-áért
  • a “hétvégi” és alkalmi bűncselekmények 90%-a alkoholfogyasztáshoz köthető
  • öt nőből egy nem emlékszik, hogy mi történt vele amikor részeg volt

Azért ezek beszédes számok, az ALAC nem véletlenül fordul változatos kampánytechnikákhoz, hogy mérsékelje a kárt és megelőzze a még nagyobb bajt. A land transporttal és a rendőrséggel együttműködve vadul kampányolnak, kocsmákban, posztereken, citylighton, tévében és rádiókban.

Az alkohol és az erőszak kapcsolata feloldhatatlan, évezredek óta együtt jár a szittyó és a bunyó. Gondoljunk csak a “bátorra issza magát” kifejezésre, az sem véletlenül született. A kampány videóinak nagy része arról szól, hogy valaki iszik, egész este, aztán már részegen valami fatális baromság történik, aminek verés vagy sérülés a vége, megszégyenülés a családtagok előtt, megalázottság. A kampány hajtogatja is, hogy “nem az ivás a baj, hanem a vedelés”, a kulturált alkoholfogyasztás nem árt, nem baj és nem okoz károkat.

A szörnyű következmények változatosak, az egyik spotban a családi rendezvényen kitartóan vedelő barom, miután alaposan beivott, újra eljátssza valamelyik gyerekkel a repülőset és mivel be van rúgva, odavágja a gyereket véletlenül a szekrénybe, sérülés, család megvetése, magunk féregnek érzése. Aztán van az, amikor a fiatal csaj vedeli mozgásképtelenre magát, őt egy rosszarcú alak bevonszolja a sikátorba, sikoly és megtudjuk, hogy ha nem vagyunk magunknál, akkor akármi megtörténhet. A harmadik a magát “bátorra ivó” alak, aki pajtásaival iszogatni kezd, majd egy véletlen lökdösődés következtében bunyóba keveredik, ahol jól megabálják, majd otthon rányit a gyerek, hogy az összevérezett fürdőszoba padlóján agonizál aa jóember bevert arccal, gyerek fél, apus szégyelli magát. A mondanivaló alapvetően egyértelmű: ha berúgsz, lúzer leszel.

A spotok meglehetősen jól meg vannak csinálva és nem is szépítik a valóságot, szókimondóak és aki már látott részegen őrjöngőt, az tudja, hogy az “életből merített” példák tényleg ilyenek a valóságban is. Egyikünk sem szeretné, hogy ilyennel találkozzon a családjában vagy az utcán.

Az alkoholfogyasztás és a közlekedés együtt sosem vezet jóra, itt, ahol nincs zéró tolerancia az alkohollal kapcsolatban, az ittas vezetés komoly károkat, sérüléseket és halált okoz. A rendőrség igyekszik mindent megtenni, rendszeresek a városrészekre kiterjedő szondáztatások, elég komoly büntetéseket szedegetnek be ilyesmiből, ellenőrzik a szórakozóhelyek környékét és a közlekedőket, de ez persze csak mérsékli, de nem akadályozza meg, hogy részegen is kocsiba üljenek az emberek.

Az állami kampány természetesen a balesetre helyezi a hangsúlyt, a jól mulató baráti társaság kocsiba ül és hazafelé összetöri magát, egyikük meg is hal, majd hetekkel később a baráti társaság a kocsmában szemrehányóan néz egymásra és hiányzik a halott pajti. Beszédes és a BBDO kreatívjai nem sajnálták a drámai elemeket, van minden, vér, verejték és könnyek, és persze az egyik kedvenc szlogenem: “ha iszol és vezetsz, egy barom vagy”. Az állam nem fél a szavaktól.

Ennél egyértelműbben nem lehet közölni a dolgot, nem kell egy kampányban statisztikai elemzés az alkohol reflexekre és koncentrációképességre gakorolt hatásáról meg látlelet meg doktorbácsi magyarázata a torziós törésekről. Tintásan vezetsz – megdöglesz. End of story.


Az ittas vezetés elrettentése mellé egy másik kampány is felzárkózik, ez az igazán okos szerintem, szintén az ittas vezetéssel kapcsolatban mutat egy alternatívát. A lényeg, hogy menjetek el együtt kocsmázni, de egyikőtök ne igyon, ő lesz a sofőr (borzasztó eredeti ötlet ám, ugye?) de a tévéspot marha jól meg van csinálva. A baráti társaság kiszalad a kocsihoz, és aki utoljára ér oda, az lesz a száraz az este. Utána látjuk, hogy mulatoznak, a száraz ember limonádét iszik, majd hazavisz minden elázott pajtását, és mindenki megússza, sőt, még a száraz lesz a jófej.

Alapvetően tetszik, hogy a tiltás helyett nevelés/tájékoztatás, a következményekkel szembeállítás a koncepció, és mindez nagyon jól találja el a legveszélyeztetettebb célcsoportot, az ő nyelvükön beszél, és mond is valamit. Remekül kivitelezett megoldás, le a kalappal.

.

15 thoughts on “Társadalmi problémák – alkohol”

  1. Már elnézést, kedves pappito barátom, nem kötekedni akarok, de kifejezetten hiányolom, hogy egy szót sem ejtettél esetlegesen azon egyházi szervezetekről akik küzdenek az alkoholizmus ellen, mert van ilyen is. Nemcsak az állam küzd, mert sokszor az állam tehetetlen, nem oldhat meg minden problémát. Új Zélandon még nem tudom, hogy van-e ilyen, de Magyarországon ott van pld a Kék Kereszt misszió Dömösön, ahová belátásom van és nagyon hatásosan müködnek. Egy ugyanilyen müködik Erdélyben is.
    Azt irod, hogy az állam szerint, nem az a gond, hogy iszol, “nem az a sátán” hanem ha vedeled az italt. Itt sajnos, úgymond az emberre bizza a megoldást, aki ha bekerült az ördögi körbe, nem tud szabadulni. Kérdem én – mennyi az ennyi ? tud-e az ember parancsolni magának ? Ha egyszer részeg voltam, mi a garancia, hogy még egyszer nem leszek, és esetleg többször ?

  2. mlgy, nem kétlem, hogy van ilyen egyházi szervezet, biztos van. De én a kis sorozatomban kifejezetten az állami kampányokat tárgyalom, ahol van civil együttműködés vagy támogatás, ott azt is.

    Pont azért írom, mert azt szeretném megmutatni, hogy ez olyan állam amelyik nem fut el a problémák elől, sem pedig a civilek elől, ha közös problémát kell megoldani.

    Az, hogy egyházi szervezetek – akik az én értelmezésemben kívül esnek a civilszférán – mit művelnek, az nincs a fókuszban, egyrészt, nem vesznek részt az állami kampányok támogatásában, (legalábbis nem leltem erre utaló jeleket) másrészt pedig az a hívek dolga. Az állami törődés viszont mindenféle fenttartásoktól mentesen az állampolgárokról szól. Itt az állam meg ez egyház két külön dolog, hálistennek, ezért az egyház önszántából tesz amit akar, az államnak viszont dolga, hogy vigyázzon a társadalomra.

  3. Hat en aprilisban ittam utoljara alkoholt, amikor hazalatogattam.
    Anyukam isteni bodza es ribizlibort csinalt evekig.
    Ez nem ide vag, de ez is problema. A minap a kezembe akadt a Hamilton Press cimu ujsag. Abban olvastam, hogy 2007 ben 4300 11 es 16 ev kozotti lanynak volt abortusza. Ez heti 80 lanyt jelent. Az utolso ket evben 150 %-kal emelkedett a jelenseg. A tobbi korosztalyrol nem irtak.

  4. Az, hogy az állam az emberre bízza a megoldást, a legjobb dolog, amit tehet. Itt nem divat az állampolgárt hároméves retardáltnak tekinteni, aki helyett az állam tudja/mondja mit kell csinálni. Túrót. Pontosan így hangsúlyozza, hogy felelős vagy a döntéseid következményeiért. Amennyire látom, az állam mindent megtesz, hogy ki tudj törni bármilyen rossz magatartásból, segít leszokni, fejlődni, támogat, ha “jó útra térsz” és megmutatja, hogy mi lesz, ha nem térsz. Az állam dolga ennyi és nem több, itt ezt el is végzi. (a hatékonyságon vitatkozhatunk, de az más kérdés)

    Az állam nem szokik le helyetted a piáról, cigiről, de ha te úgy döntesz, hogy megteszed, akkor ott van, hogy segítsen.

  5. Ágica, köszönöm, hogy megemlítetted, nagy dilemmám, hogy belevegyem-e a sorozatba, mert elég komoly probléma, de egyelőre keveset tudok róla. Itt Aucklandban van olyan iskola ami megesett lányoknak van fenttartva, és nagyon sok a leányanya is, meg a fiatalkorúak abortusza.
    Ha találok elegendő és jó anyagot a szexuális felvilágosításról (ennek hiányáról csak mendemondáim vannak), abortuszról, leányanyákról, akkor megírom azt is.

  6. mlgy, Az szép és jó, hogy otthon elvileg van ilyen egyházi szervezet, de ha valaki nem akar/tud leszokni az ivásról, annak a Kék Kereszt sem tud segiteni. Magyarországon törvény irja elő, hogy csak önkéntes elvonó van. Lényegre tömöritve: Sajnáljuk ha anyád/apád részegen agressziv, kezet emel rád, megfélemlit, de hát nem zárhatjuk elvonóra, ha ő nem akarja. Ebben az esetben az egyház mit tud tenni, felülirja a civil törvényeket? Don’t think so. Szóval lehet, hogy valamilyen szinten “hatásos”, csak relativ ugye, hogy ki mit ért hatás/hatékonyság cimsző alatt. No offense, de mégis hogy lehet meggyőző leszoktató szervezet egy olyan intézmény, aki mondjuk ugy, minden lehetséges alkalomkor bort osztogat (misebor és társai)?
    És igen, itt Nz-n az emberre bizzák a döntést, de azért ne feledjük, hogy itt vannak családtagokhoz szóló kampányok is, miszerint ha szólsz valakinek (beszélsz róla), akkor történni is fog valami. Na ez a nem mindegy. Magyarországon is az emberre van bizva, csak sajnos nem a megfelelőre, lásd önkéntes elvonó.
    Na befejezem az offolást, bocs pappito. 🙂

  7. nem off

    Maga a kampány bizony a 15-24 éves korosztálynak szól, ahol a barátok-haverok, együtt bulizás fontos része az életnek, nagyon sok dolgot ilyenkor tanul meg az ember. Nem véletlenül része a kampánynak, hogy figyelj a másikra, hogy ha te vagy a száraz sofőr, az pont olyan fontos a buli szempontjából, mint a részvétel, hogy számíthatnak rád a barátaid és te is rájuk.
    És igen, az állampolgár felelőssége, hogy mit művel. Hogy építhetnek-e rá a társaságának tagjai, hogy milyen viszonya lesz a felelősség viselésével, ha felnőttként kell helytállnia, sőt, ha szülőként.

    Itt általában (ahogy az alkoholos és háztartási erőszak kampányokban is) fontos elem, hogy szólj, ne fordítsd el a fejed, közös érdek, hogy minél kevesebb ember sérüljön akár mentálisan, akár fizikailag. Itt van telefonszám, amin bejelentheted, ha valaki veszélyeztet az autópályán és ez nem azért van, mert itt mindenki feljelentgetős nyilas házmester, hanem azért, mert a társadalom soksok eleme veszélyeztetődik, ha egy barom száguldozik vagy részegen vezet. A társadalomra pedig csak a tagjain keresztül lehet vigyázni, diktatúrákban egyszerűen úgy, hogy becsuknak mindenkit aki kicsit is eltér az elvárttól, felnőtt helyen pedig úgy, hogy a társadalom igyekszik rámutatni a helytelen vagy veszélyes viselkedés következményeire.

  8. Pappito! Nem tartozik ide, de mivel szemelyesen ismerjuk egymast, ezert megkerdeznem hogy mikor lesz sorozes?

  9. OFF
    hobe nagyon kész vagy:)

    ON
    Ami viszont kiakaszt, az ezeknek a kampányoknak a színvonala. Belülről szagolom itthon az ibolyát… hasonló mérsékletességre intő kampányon dolgozom éppen, pálinka kapcsán. A kreatív potenciál, a célcsoport pontos megszólítása itt is megvan, nagyon jók a szakemberek.

    Hogy maga a megrendelő (a magyar állam) milyen együgyűen, hatékonyan heréli ezeket a kampányokat, azt majd meglátjátok nemsokára, amikor elindul. Talán írmagja látszik majd a benne rejlő ötleteknek.

    Az egy dolog, hogy olyan érzés, mintha a gyerekem fejére szarnának… már lassan kezdem megszokni. De hogy pont most vonultatod fel ezeket a jól megkomponált, zseniális visual-ekre épített kampányokat, az kiakaszt teljesen.

    Igen, van olyan hely a világon, ahol komolyan veszik, ahol tényleg meg lehet valósítani, ahol nem kötelező hülyének nézni a népet, és ahol ennélfogva akár eredményeket is el lehet érni.

  10. “Itt nem divat az állampolgárt hároméves retardáltnak tekinteni, aki helyett az állam tudja/mondja mit kell csinálni.”

    Meg is voltunk lepve, amikor az enyhén szólva is necces sziklaösvény mellett nem volt korlát, hanem oda volt írva, fogd meg a kutyát, gyereket, maradj a belső oldalon és enjoy. Annyira jól esett, hogy nem volt őr világítós kabátban, és nem volt lánc mindenhol. .

  11. Imma néni – és ha valóban le akarnál szokni, mert káros az egészségedre – akkor úgy érzed sikerülne, magadtól le tudnál mondani ?

    Pappito – ez a másik véglet, én nem is erre gondoltam, hogy retardáltak társadalmáról beszélünk, emberre bizzák, értendő hogy a már alkoholistára, bajban levőre, bizza, amikor ő egyértelmüen nem tud megszabadulni, és mégcsak nem is akar…

    Ágica ugyancsak pappito – irtam az abortuszos dologról http://rightlowerpole.wordpress.com/2008/09/12/egy-valos-problema/

    napjában 120000 gyermek nem születik meg NZ-n, vagy lásd még http://prolife.org.nz/

    Zsuzsi ebben neked tökéletes igazad van, hogy az egyház sem tud mit tenni adott esetben… aki odakerült az alkoholmentő misszióhoz, azzal kinyilatkoztatták irásban, hogy valóban le akar szokni, és végig is csinálja a programot, betartja a szabályokat, legtöbb esetben nem a maga döntése volt, hanem a család unszolására hallgatott

    A miseborral az a helyzet :-)), hogy hozzátartozik a szertartáshoz, a rendeltetését nézve egész más céllal, minthogy addig iszom amig az agyamra megy.

    Általában pedig, nem nagyzolásból irom, de be kell ismerni, hogy Magyarországon is, errefele is az egyház olyan dolgokkal foglalkozik, amelyet az állam már rég a szemétdombra dobott. Új Zélandot nem látom át ezen a téren, de ha ott leszek, akkor lesz erre is belátásom.
    Ezen a környéken nemsokára egy olyan fogyatékkal élőknek szóló központ nyilik, ahol teljes munkaidővel foglalkoztatják őket.

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.