Pappito – ez a másik véglet, én nem is erre gondoltam, hogy retardáltak társadalmáról beszélünk, emberre bizzák, értendő hogy a már alkoholistára, bajban levőre, bizza, amikor ő egyértelmüen nem tud megszabadulni, és mégcsak nem is akar…

Ágica ugyancsak pappito – irtam az abortuszos dologról http://rightlowerpole.wordpress.com/2008/09/12/egy-valos-problema/

napjában 120000 gyermek nem születik meg NZ-n, vagy lásd még http://prolife.org.nz/

Zsuzsi ebben neked tökéletes igazad van, hogy az egyház sem tud mit tenni adott esetben… aki odakerült az alkoholmentő misszióhoz, azzal kinyilatkoztatták irásban, hogy valóban le akar szokni, és végig is csinálja a programot, betartja a szabályokat, legtöbb esetben nem a maga döntése volt, hanem a család unszolására hallgatott

A miseborral az a helyzet ), hogy hozzátartozik a szertartáshoz, a rendeltetését nézve egész más céllal, minthogy addig iszom amig az agyamra megy.

Általában pedig, nem nagyzolásból irom, de be kell ismerni, hogy Magyarországon is, errefele is az egyház olyan dolgokkal foglalkozik, amelyet az állam már rég a szemétdombra dobott. Új Zélandot nem látom át ezen a téren, de ha ott leszek, akkor lesz erre is belátásom.
Ezen a környéken nemsokára egy olyan fogyatékkal élőknek szóló központ nyilik, ahol teljes munkaidővel foglalkoztatják őket.

Meg is voltunk lepve, amikor az enyhén szólva is necces sziklaösvény mellett nem volt korlát, hanem oda volt írva, fogd meg a kutyát, gyereket, maradj a belső oldalon és enjoy. Annyira jól esett, hogy nem volt őr világítós kabátban, és nem volt lánc mindenhol. .

ON
Ami viszont kiakaszt, az ezeknek a kampányoknak a színvonala. Belülről szagolom itthon az ibolyát… hasonló mérsékletességre intő kampányon dolgozom éppen, pálinka kapcsán. A kreatív potenciál, a célcsoport pontos megszólítása itt is megvan, nagyon jók a szakemberek.

Hogy maga a megrendelő (a magyar állam) milyen együgyűen, hatékonyan heréli ezeket a kampányokat, azt majd meglátjátok nemsokára, amikor elindul. Talán írmagja látszik majd a benne rejlő ötleteknek.

Az egy dolog, hogy olyan érzés, mintha a gyerekem fejére szarnának… már lassan kezdem megszokni. De hogy pont most vonultatod fel ezeket a jól megkomponált, zseniális visual-ekre épített kampányokat, az kiakaszt teljesen.

Igen, van olyan hely a világon, ahol komolyan veszik, ahol tényleg meg lehet valósítani, ahol nem kötelező hülyének nézni a népet, és ahol ennélfogva akár eredményeket is el lehet érni.

Maga a kampány bizony a 15-24 éves korosztálynak szól, ahol a barátok-haverok, együtt bulizás fontos része az életnek, nagyon sok dolgot ilyenkor tanul meg az ember. Nem véletlenül része a kampánynak, hogy figyelj a másikra, hogy ha te vagy a száraz sofőr, az pont olyan fontos a buli szempontjából, mint a részvétel, hogy számíthatnak rád a barátaid és te is rájuk.
És igen, az állampolgár felelőssége, hogy mit művel. Hogy építhetnek-e rá a társaságának tagjai, hogy milyen viszonya lesz a felelősség viselésével, ha felnőttként kell helytállnia, sőt, ha szülőként.

Itt általában (ahogy az alkoholos és háztartási erőszak kampányokban is) fontos elem, hogy szólj, ne fordítsd el a fejed, közös érdek, hogy minél kevesebb ember sérüljön akár mentálisan, akár fizikailag. Itt van telefonszám, amin bejelentheted, ha valaki veszélyeztet az autópályán és ez nem azért van, mert itt mindenki feljelentgetős nyilas házmester, hanem azért, mert a társadalom soksok eleme veszélyeztetődik, ha egy barom száguldozik vagy részegen vezet. A társadalomra pedig csak a tagjain keresztül lehet vigyázni, diktatúrákban egyszerűen úgy, hogy becsuknak mindenkit aki kicsit is eltér az elvárttól, felnőtt helyen pedig úgy, hogy a társadalom igyekszik rámutatni a helytelen vagy veszélyes viselkedés következményeire.

Az állam nem szokik le helyetted a piáról, cigiről, de ha te úgy döntesz, hogy megteszed, akkor ott van, hogy segítsen.

Pont azért írom, mert azt szeretném megmutatni, hogy ez olyan állam amelyik nem fut el a problémák elől, sem pedig a civilek elől, ha közös problémát kell megoldani.

Az, hogy egyházi szervezetek – akik az én értelmezésemben kívül esnek a civilszférán – mit művelnek, az nincs a fókuszban, egyrészt, nem vesznek részt az állami kampányok támogatásában, (legalábbis nem leltem erre utaló jeleket) másrészt pedig az a hívek dolga. Az állami törődés viszont mindenféle fenttartásoktól mentesen az állampolgárokról szól. Itt az állam meg ez egyház két külön dolog, hálistennek, ezért az egyház önszántából tesz amit akar, az államnak viszont dolga, hogy vigyázzon a társadalomra.

És semmi garancia nincs rá, hogy nem leszek megint, vagy esetleg többször.