Társadalmi problémák – családon belüli erőszak

Új-Zéland társadalma nem nagy, viszont szeretne jól működni és egészségesen fejlődni. Erre intézményesítet megoldást alkalmaznak elsősorban, ez a Ministry of Social Development (társadalomfejlesztési minisztérium) ami elég sok mindennel foglalkozik és 1904 óta működik, különféle neveken és feladatokkal. Ezek között olyan alapvetések is vannak, mint a nyugdíj vagy a diákhitel, munkanélküli segély, közösségszervezés és még soksok hasznos, társadalomjobbító mocorgás.

Egyik ilyen az a kampány, amely a családon belüli erőszakkal foglalkozik, ami élő és súlyos probléma a szigeten. Nem vagyok szociológus és nem is mentem utána eléggé az okoknak, így nincs generális magyarázatom a jelenségre, inkább csak az ellene való állami fellépést boncolgatom. A családon belüli erőszak kérdése nem is olyan egyszerű, ezért a kampányban részt vesz a rendőrség, az EÜ minisztérium, a Családok Szövetsége, és az állami balesetbiztosító.

A családon belüli erőszak ellen 1996-ban törvény is született, amely felhatalmazza a hatóságokat, hogy beavatkozzanak a civil szférába, amennyiben valaki veszélyben forog, a partnere, családtagja bántalmazza vagy bármire kényszeríti. Ez volt az első komoly lépés a probléma felismerésében és a megoldáshoz vezető út első lépése is. Ez alapján a Családjogi Bíróság eltilthatja a bántalmazót az áldozat közeléből és igen komoly büntetéseket róhat ki, ezeket a helyi rendőrség nagyon komolyan veszi és azonnal el is jár, a rendőrség weboldalán külön rész foglalkozik a családon belüli erőszakkal.

A családon belüli erőszak fontos probléma, a következményei szinte felmérhetetlenek, és sok helyen jelentkeznek. A bántalmazottak (elsősorban nők és gyerekek) fizikai, szellemi és anyagi károkat szenvednek, amelyek elhárítása javarészt az állam feladata, akire ez jelentős terheket is ró. Gondoljunk csak bele, egy rendszeresen elvert feleség helyzetébe, akinek orvosi ellátásra, pszichiáterre van szüksége, a munkaképessége csökken és állandó félelemben él.

Meglehetősen elkötelezett az állam, hogy a szigetlakóknak jó minőségű életet biztosítson, és született is egy átfogó tanulmány a jelen helyzetről, ez a 2008-as Social Report oldalán olvasható. 2001-ben a Medical Journal szerint 4 nőből egy szenvedett már el családon belüli erőszakot partnertől vagy hozzátartozótól és számos esetben gyerekek is áldozatai az eseményeknek, akár csak szemlélőként.(ez nem jelenti azt, hogy férfiak nem esnek áldozatul) Az a helyzet, hogy a maori közösségben a jelenség meglehetősen erős, ennek részben a törzsi életformában gyökerező okai vannak, a szerencsejátékhoz hasonlóan a szigetiek és a helyi maorik bizonyos része nem is tartja kezelendő problémának a családi bunyót. (gondoljunk csak a magyar “pénz olvasva, asszony verve jó” szólásra…) Ez nem jelenti azt, hogy a családon belüli erőszak maori jelenség lenne, sajnos a pakeha lakosságban is van gond bőven, a bőrszín nem mentség.

Amellett, hogy az ügyvédi kamara külön foglalkozik a dologgal és tanácsokat osztogat az áldozatoknak, egyéb szervezetek is dolgoznak a jelenség megszüntetéséért. A Házi Erőszakmegelőzők 1990 óta tevékenykednek, anonim segélyvonalat üzemeltetnek, felmérésük szerint az izélandi emberölések fele okolható a családon belüli erőszakkal. Foglalkoznak még oktatással, tájékoztatással és szakemberek segítségével igyekeznek az áldozatokon és az elkövetőkön is segíteni. Nagyon okosan nem hagyják, hogy a közvélemény lesöpörje a dolgot, hogy hát miért is nem szólt az áldozat valakinek, hangsúlyozzák a barátok, családtagok, kollégák felelősségét is.

Az MSD “Family Violence Is not OK” kampánya nagyon egyszerűen fogalmaz: “a családon belüli erőszak nincs rendben”. Okos szlogenek, mint a “az erőszakos viselkedés összes résztvevője sérül” , “hiába fogod a piára”, leegyszerűsítik a kérdést, hogy bárki fejben meg tudja válaszolni, nagyon jó pszichológia. Nagyon egyértelműek és közvetlenek a kampány arcai is, akik valós személyek, valós erőszakos múlttal, amellyel szakítottak.

A televíziós spotok mellett óriásplakátokon és kiadványokban is találkozhatunk a kampány logójával és szlogenjével, csak jelezem, hogy amellett, hogy minden kiadvány letölthető PDF-ben, ingyenesen meg is rendelhető, kipostázzák, amennyit akarunk, ha mondjuk ki akarjuk helyezni a munkahelyünkön vagy a szkvassklubban, amire buzdítanak is bennünket. Vegyünk részt, segítsünk.

A családon belüli erőszak mellett van egy másik kampány is, ez a nemzetközi White Ribbon Day mentén szerveződik és a nők elleni erőszak elfogadhatatlanságáról szól. A kampányt a Families Commission menedzseli, plakátok, szórólapok és a fehér szalag viselése november 25.-én, jelzi, hogy mi is nemszeretjük, ha bántják a nőket.

Egyébként ennek a családokkal foglalkozó szervezetnek van egy nagyon okos és hasznos kezdeményezése, ez a The Couch, amely arra szolgál, hogy boldog-boldogtalan elmondhassa a véleményét a családokkal kapcsolatosan, javasoljon, és hozzáférjen felmérések eredményéhez vagy akár csak ötleteket merítsen, hogy hogyan irányítgassa a saját családja életkéjét.

Alapvetően nem tudom, hogy a világ más országaiban mennyire komoly probléma a családon belüli erőszak, rémlenek valami piros sziluettek a Kossuth térről, amelyek bántalmazott nőket akartak szimbolizálni, itt mindenesetre az állam látja a problémát és áldoz is a megoldására. Hosszú távon biztosan megtérül, egészséges családokben felnövő gyerekek és épeszű felnőttek formájában, és végül is, ők alkotják a társadalmat. rajtuk múlik, hogy jó-e benn élni, vagy sem.

“Társadalmi problémák – családon belüli erőszak” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Szia Gábor,

    nagyon jó és hasznos ez a sorozat – már gondoltam is rá, h jó lenne valami ilyesmiről olvasni. Egyébként nagyon jól írsz (mondjuk ez nem újdonság sem neked, sem az olvasóknak), ez külön jó pont.

    Gratula!

  2. Köszönöm az elismerést, úgy a magam, mint a társadalmi problémák nevében 🙂

    Szeretném láttatni ahogyan én látom, hogy ez az ország sem mentes a problémáktól, itt is vannak megoldandó kérdések. Arról nem is beszélve, hogy ebben igenis partner az ország, kutatások, publikációk, átgondolt kampányok, ötletes kreatívok és határozottan megjelölt célok amiket el szeretnének érni.

  3. Pont az a jó benne, (a)hogy erről írsz: hogy nem paradicsom, nem édenkert, valódi, 21. századi emberek élnek ott is, és igenis vannak társadalmi problémák is. Az még jobb, hogy az is jól látszik, hogy nem elkendőzik őket, nem a homkba dudják a fejüket, hanem tesznek ellenük, és mindezt azon a végtelenül szimpatikus, józan, visszafogott és racionális módon, ahogy itt Jurórában pl. a skandinávokra és a hollandokra igen jellemző .

A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.