Az utolsó poszt és eközött történtek dolgok, jók-rosszak egyaránt, úgyhogy ez most amolyan vasárnapi számvetés.
Első és legfontosabb esemény, hogy elvesztettem az édesanyámat. Mindenkinek köszönök mindent, úgyis tudjátok.
Más. A napjaink átrendeződtek itt, amolyan szelíd, középosztálybeli módon, reggel elmegyünk dolgozni, délután pedig hazajövünk. Kis változás, hogy a lányunkat a nej viszi az oviba és ő is megy érte, mert ő az ovihoz nagyon közel dolgoz, én meg messze.
Nej munkája csak kicsit változott, sajnos a csapat, akiket már megszeretett, szétszéledt, ő pedig egymaga maradt a cégnél, amely egyébként rendezett egy nagyon jó kedélyű búcsúvacsorát a csapatnak és a hozzátartozóknak.
Az én munkám, munkahelyem az elvárásokat meghaladó, a társaság kiváló, az iroda messze átlag feletti felszereltségű, a szakmai rész pedig nem vészes, a nap nagy része kisrutin meg odafigyelés. Mivel ilyen százfős méretű cégnél is dolgoztam otthon (bár az nem volt része egy ekkora vállalatnak) az első két hét tapasztalata, hogy jóval kevesebb a felhasználói panasz (ez részben annak köszönhető, hogy a rendszernek nincsenek kispórolt részei, el van rá költve a szükséges pénz) és több a papírmunka. Ugyanakkor a kevesebb felhasználói problémához annyira sok papírmunka nem akad, szóval panaszra nincs okom.
A körülbelül száz dolgozónak összesen harmincnyolc anyanyelve van, ami időnként roppant érdekes szitukhoz vezet, jobbára mókásakhoz, a hangulat kiváló, a munkatempót inkább megfontoltnak mondanám. Nekem kissé még szokatlan, hogy a dolgozók nem csak kollégákként tekintenek a másikra, hanem valamiféle közösségként is működnek, sokmindent tudnak egymásról, vannak cégen kívüli közös programjaik és valóban érdekli őket, hogy a másik hogy van.
Mégmásabb, hogy ma este a gyermek bilibe kakilt (ez a kakilás milyen hülyén hangzik leírva) amit családilag áttörésként értékeltünk, bár szerintem a gyermek szimplán megunta a pelenkázós maceratúrát. Kapott villám mekvínes pullup pelust, úgyhogy a maga tempójában, komótosan halad a szobatisztaság felé. Tudom, ez nem közérdekű, de egy szülőnek ez fontos.
Ellenben megkezdődött nálunk a gyümölcsszezon, mérhetetlen mennyiségű epret, banánt, goldkiwit és almát szippantunk fel, amiből, gondolom komolyabb baj nem fog származni.
Blogügyben a passzív időszak alatt gyűjtögettem témákat, lassan neki is állok megírni őket, sőt, ha minden igaz, akkor nemsokára lesz a WP-nek újabb verziója is, majd szólok rögvest. Önfényezésképpen megemlítem, hogy több blogon/portálon megjelent írásom, amit én blogsikernek könyvelek el és veregetem a vállam, azért a bázis a pappito.com marad, persze.
A szerkesztőség nevében köszöntem alássan a türelmet.
Reszvetem!
A zen lanyom meg wc-be pisilt, de utana nem sokkal a szonyegpadlora is..
jól tette
Örülök, hogy hallatsz magadról, már nagyon vártam a posztot!
Őszinte részvétem az édesanyád miatt!
Annak viszont nagyon örülök, hogy van állásod és beálltatok a normális kerékvágásba. A rövidlábúak gratula a fejlődésért, nektek pedig sok sikert a hétköznapokban!
Várjuk a rendszeres posztokat!
sziasztok! üdvözlet a Nejnek meg a Lánynak is! grat a bloghoz, mi munka van benne, tök jó. remélem, hamarosan szomszédok, addig is maradok tisztelettel: viv (per london momentán)
Végre hallani felőletek, sajnos nem csak jókat.
Fogadd őszinte részvétem, papa!
Részvétem…
…mennyi minden változik egy pillanat alatt.
Részvétem Papa!
Nagyon sajnálom, részvétem, Pappito.
Már amikor a fejléc képre fekete szalagot tettél, már akkor éreztem, hogy valami nagy baj lehet, őszinte együttérzés részemről is papa
Nagyon vártam az újabb posztot, de nem ilyen apropóból. Inkább vártam volna még. Őszinte részvétem.
Annak azért örülök, hogy a munka(hely) bevált. A bilibe kakilás meg igenis fontos mérföldkő.
Részvétem neked és a családnak is.
Szasz!
Büszke vagyok a gyerekre, de mér Villámmekvínes a pelus? Iván után szabvadon, vagy mi a szösz?
Őszinte részvétem.
részvéteket köszöntem alássan.
Zolcsister a pelus azért villámmekvines, mert a lányoknak valón valami hülye királylány van, aki nem tetszik a gyereknek. micsinájjak?