Kirándulás – észak, harmadik nap II.

Ahiparából dél felé folytattuk, egészen Hokiangáig, illetve Rawene-ig, ahova komppal vágtunk át, spórolva ezzel sok km-t. A komp természetesen pont az orrunk előtt ment el, ahogy megálltam a felhajtósávban, már emelte is a farát és lomhán otthagyott bennünket. Itt már hűvös szél fújt, és unalmas volt a kompra várni, de azért csak visszajött a teknő és átvitt bennünket Rawenebe, ahol az út folytatódik.

day3-map21

A hegyre felfelé kaptatva a térképen “B”-vel jelölt pont irányába, az út egyre kanyargósabb és egyre misztikusabb lett, a szürke ég alatt az őserdő falai között leszállt a köd. A forgalom annyira minimális volt, hogy kilométereken keresztül nem találkoztunk egy autóval sem, mégis egyre lassabban hajtottam, ahogy magával ragadott a környezet. A Waipoua Forest talán a legvarázslatosabb táj, amit eddig láttam itt.

day32-waipouaforestroad

A ködös, félhomályos úton egyszer csak leltünk egy parkolót, ahol szépen meg is álltunk, és besétáltunk a kis deszkaösvényen a dzsungelbe. Ez nem véletlen volt, hanem meglátogattuk Új-Zéland egyik legöregebb élőlényét, a Tane Mahuta nevű hatalmas kaurifát. Tane Mahuta vagyis “Az Erdő Ura” a maori mitológia szerint Ranginui (ég apa) és Papatuanuku (föld anya) fia. Minden élő teremtmény az erdőben Tane Mahuta gyermeke.

day32-tanemahuta

A legnagyobb álló kaurifa 51 méter magas, a törzs kerülete 13,8 méter. Hatalmas. Sokkal nagyobb, mint egy fa, tényleg. Egész egyszerűen szinte befogadhatatlan, hogy egy ekkora növény létezik. Nagyjából kétezer évesre saccolják a korát, ami első hallásra nem tűnik soknak, de ha azt vesszük, hogy alig kétezer éve született egy Jézus nevű, názáreti illetőségű közelkeleti rezidens, kicsit más megvilágításban látszik, hogy ez a növény azóta él.

day32-tanemahuta-out

A kiwik egy dologhoz nagyon értenek, hogy hogyan lehet bemutatni valami klassz dolgot. Itt is a kis ösvény kanyarog a sötét esőerdőben, a hatalmas fa nem is látszik egészen addig, amíg az ember egyben meg nem pillantja. Nekem szájtátós élmény volt, ráadásul az erdőben egy pisszenés sem hallatszott, ami csak fokozta a hatást. A kis ösvényt tovább építették, hogy kicsit távolabbról is meg lehessen nézni a fát, de még távolabbról is rémijesztően nagy. A fotón valahogy nem mutatja magát akkorának, mint amilyen előtte állni, de istenbizony hatalmas.

day32-utszukulet

Az út tovább kanyargott lefelé, időnként összeszűkült, hogy elférjen két hatalmas kauri között és majd’ minden sarkon elmentünk egy-egy többzáz éves fa mellett. Ez az út a ködben felejthetetlen élmény volt, ide mindenkinek el kell mennie és a saját szemével megnézni, hogy milyen egy ilyen.Mi is láttunk már nagy kaurifát Warkworthben, de az a nyolcszáz éves példány csak fiatal hajtás ehhez képest.


Road in the kauri forest from Pappito on Vimeo.

Az út egyre ködösebb vidékeken vezetett, nagyon érdekes és misztikus volt látni a dombtetőkön álló hatalmas fákat eltűnni a szürke ködben, ahogy suhantunk. Innen már nem álltunk meg sehol, célunk Dargaville, ami egy nagyon helyes kis városka, igenméregdrága szállással, ami viszont tiszta volt és rendes és a hatodik gyermekét pocakjában hordó néni is nagyon kedves volt velünk.

Még éttermet is ajánlott, a városka kínálatából, konkrétan egy indiai kajáldát, aminek egyetlen hatalmas előnye volt a többi vendéglátóhellyel szemben, hogy este kilenckor is nyitva volt. Úgyhogy vettünk mindenféle finomságokat, azt felfaltuk a szálláson és aludni mentünk. Amúgy amíg a kajára vártunk, a városka kis utcáján, teljesen úgy tűnt, mintha ciánoztak volna, sehol egy lélek, negyedóránként elsuhant egy autó és ez volt minden. Nagyon fura ilyen kihaltságot látni, amikor elvileg négy és félezren laknak itt és ez Új-Zéland Kumara Fővárosa.

Reggel nagyon korán keltünk, kocsiba pattantunk és hazaronboltunk Aucklandba, mert negyed tizenkettőkor volt dolgunk a városban. Így a negyedik nap már délelőtt itthon voltunk, tele fantasztikus élményekkel, 6 giga fotóval és azzal a biztos tudattal, hogy minden szálláson minden ágy marsmellow-ból készült, rövid és borzasztó rajta aludni. Összességében megtettünk kb 1200 km-t, mire hazaértünk az üzemanyag ára megint csökkent 7 centtel és csodálatos dolgokat láttunk, de korántsem mindent.Ja, és a terepjáró nagyszerű móka!

Az újév igazi nyárral fogadott bennünket, 23 fok van, csodás napsütés, úgyhogy a varacskos videók majd később jönnek, ha nem lesz miért kimenni a házból, úgyse egy nagy szám, de mi jól mulattunk, miközben készültek.

A fotókat folyamatosan töltögetem fel a picasa-ra, ha valaki kíváncsi a többire is, ami ide a blogba nem került fel. A kirándulás képeihez itt az RSS, akkor mindenki tudja mikor kerülnek fel friss képek.