Budapest kiwi szemmel

A mai Herald Travel mellékletében van egy cikk, ami Budapestről (is) szól. Egy olyan kiwi írta, akinek az anyukája magyar. Lefordítottam.

Kelet és nyugat versenyez Budapesten

Vajon ez a legrondább épület a világon? Leesett állal álltam a Magyar Nemzeti Színház előtt. Az épület Lágymányosi Híd pesti hídfőjénél gubbaszt, mint a kispolgári becsvágy szörnyű következménye. Színes, kiugró üvegek árnyékolják a főbejáratot. Mintha nem lenne elég rusnya, vulgárisan kagylóhéjak közé van szorítva. Kilenc aranyhajú múzsaszobor ékíti az áloszlopokat az épület homlokzatán. Az épület előtti tér, megmagyarázhatatlan módon, egy hajóorrot formáz, a vízben amelyben “siklik”, félig elsüllyedve, a régi nemzeti neoklasszikus homlokzatának utánzata ázik, az oldalára dőlve.

Azt hiszem ilyesmi történik, ha építészek meszkalinnal vacakolnak.

No meg, ha hivatalok a sötétben tapogatóznak. Egy ekkora és ilyen presztízsű projekt nem lehet egy bomlott agy szüleménye, szükségképen voltak bizottságok, pályázat, elfogadás, szempontok, prezentációk és értekezletek, átugrandó akadályok és nehézségek. Az lett, ami, jelzés a mai Magyarországról.

Közvetlen szomszédságában, szintén a Millennium City területén áll a Művészetek Palotája, amely egy sokkal vidámabb jelenség. Pár éve nyílt, a dizájnja funkcionálisnak és kényelmesnek tűnik, a maga betonságával és üvegruhájával. A hagyományos tető alatt hét hektár szól a művészetekről, ideértve két koncerttermet és kiállítótermeket. Az épület Duna felőli végét a Ludwig múzeum foglalja el, a gyűjteményt Picassok, Rauschenbergek, Warholok és Keith Haringsek tarkítják, de számomra a legszórakoztatóbbak a kortárs magyar művészek művei. Köztük a legnagyob nevekkel, mint Pinczehelyi Sándor műve amelynek címe “a kockakő a proletariátus fegyvere” és egy csomó szétszórt bazalt kockakő, mindegyikre rábélyegezve, hogy “a proletariátus fegyvere”. Nem is olyan régen ez még felforgatónak számított volna.

Kivételes kapcsolatban vagyok Budapesttel, anyám szülővárosával, ahol a gyerekkorom egy részét töltöttem. Minden látogatásom egy újabb átmenet, újabb lökés volt a város megértése felé. Néhány változás persze elkerülhetetlen volt. Az olcsó dohány kesernyés szagát leváltotta a lágy amerikai light cigik könnyű füstje, az orosz benzin kék ködfelhői már nem mérgezik a várost, eltűntek a wartburgok, skodák, ladák, daciák, már a trabant is csak kifigurázva látható közterületen, vagy dizájnelemként egy kocsmában.

Az angol nyelv rég lecserélte az oroszt, mint második nyelvet, sok magyar beszél annyit angolul, hogy eligazítson valakit, vagy alapszinten bevásároljon. Még beszédesebb, hogy az angol és amerikai anyanyelvűek hangja belengi a várost, jelezve, hogy geopolitikailiag hova mozdult el kelet-európa. A hidegháborús idők kopár Budapestje eltűnt, helyén ma egy nyugati nagyvárost láthatunk, mai lakói túlzottan sürögnek-forognak, hogy élvezni tudják.

A Váci Utca, a bevásárlóútvonal ma sétálóutca, amelyet a legnagyobb nevek boltjai szegélyeznek, amelyek nyugodtan helytállnának akár Milánóban is. A legendás Gerbeaud cukrászda a (szintén csak gyalogosoknak fenttartott) Vörösmarty térre néz, ahol a város krémje flangál, akik már a kopott, igénytelen kommunizmusban is itt élvezték a bécsi sütemények és a kiváló kávé luxusát, és ma talán el is sápadnak, ha az árakra néznek. (két kis sör majdem 30 dollár)

A Parlament épülete, amely a brit Westminsterre hajaz, végre tiszta és fehér, nem sötét és bánatos. De nem minden csodálatos, és fényes, borzalmas dolgok zajlottak le a Duna partján, amelyek emléke ma is él. 1944-ben a nyilas keretlegények a parton sorbaállított zsidókat lőtték bele a folyóba. Alig háromszáz méterre az országháztól egy emlékmű, egy szívbemarkoló bronz cipősor emlékeztet a kegyetlenkedések áldozataira.

A nyilasok központja az Andrássy úton volt, ma múzeum. A háború után itt rendezkedett be a sztálinista titkosrendőrség is. A Terror Háza, ahogy most hívják, ijesztő egy épület. Az ablakai befalazva és a falak szürkére mázolva, de a félreértések elkerülése okán, hatalmas “TERROR” szó vetül a ház falára a pengefalon átsütő naptól, ahogy a nyilaskereszt és a vörös csillag is, sugallva, hogy a fasiszták és a kommunisták a terror ugyanazon szintjén álltak. Ezt már kényelmetlennek éreztem.

Az állandó kiállítás jó, talán túl remek is. Zene, fényeffektek, felvonultatva a teljesn high-tech skála, hogy megragadják a látogatót, emlékeztetnem kellett magamat, hogy ebben az épületben embereket kínoztak- és gyilkoltak meg. Két szoba szól a nyilasokról, a négyemeletes múzeum többi részét a kommunista szörnyűségek végtelen bemutatása tölti ki. A nyilakeresztesek és holokausztban játszott szerepük, az általuk haláltáborba deportált 438ezer zsidó illetlen kapkodásban van összemosva a kommentárokban olyan aprólékos banalitásokkal, mint a “kommunisták erőszakos (nem őshonos) rizs és gyapottermesztési kísérletei”. Átfutott az agyamon, hogy én is, mint a Kelet-Európaiak, mindenben összeesküvést és mögöttes dolgokat látok, de úgy tűnik a múzeum szándékosan és tendenciózusan átírja a történelmet.

Este barátaimmal találkoztam és a beszélgetés során szóbakerült a terror Háza is. Dániel szerint, aki IT szakember, és történetesen zsidó, “az egész csak politika”. A múzeum, ahogy hallom, az utolsó jobboldali kormány alatt nyílt meg, igazgatója a miniszterelnök korábbi tanácsadója lett. Nem meglepő, ahogy Dániel magyarázta, hogy a múzeum propagandafegyverként üzemelt, a jelenlegi szocialista kormányzat és a szocializmus véres múltjának kapcsolatára utalgatva. Barátai egyetértően bólogattak és el voltak bűvölve a naivitásomtól.

A Blaha Lujza téren üldögéltünk egy háztetőn, ahova Antonia hozott, hogy megtudjam milyen egy “romkocsma”. A kifejezés azt a jelenséget írja le, amikor az elhagyatott, lepukkant épületekből funky, “underground” szórakozóhelyeket csinálnak, kivéve persze esetünket, mert a Corvintető ugyebár over-ground. A hely egy többszintes, volt állami áruház, ami ma soktermes szórakozóhelyként üzemel, hatalmas tetőterasszal, amelyről körbelátni a várost.

Minden olyan, mint volt, nincs dizájnolt “rom”, csak az eredti adottságok felhasználása, így a fiatalok itt járnak össze, buliznak, dumálnak, táncolnak és koszosak lesznek. Csótányok menekülnek sötét sarkokba, amikor feldübörög az Irie Maffia Soundsystem basszusa, míg a másik helységben a DJ a nyolcvanas évek slágereit nyomja. Ha esik, minden úszik a vízben.

Csodálatosan éreztem magam, annak ellenére, hogy a hely lazán megbukna az Új-Zélandi biztonsági és egészségügyi előírásokon és követelményeken. De fenn a tetőn, az emberek belemerülnek a beszélgetés elveszett művészetébe, magyar szokás szerint, szóban megváltják a világot.

Végül a Margit-Szigeten kötöttünk ki, amely egy két és fél km hosszú sziget a Dunában, ahol csomó szabadtéri nyárikocsma tart nyitva hajnalig. A levegő balzsamos volt, a Holdudvar teraszai pedig telve emberrel. Nincsenek bejutásra váró sorok, nincs nincs belépődíj, nincs beengedőember, és ha vannak is biztonságiak, akkor kellő távolságból, diszkréten ügyelnek a helyre. Úgy tűnik, hogy mindenkinek örülnek. Amikor mi megérkeztünk fél háromkor egy anyuka éppen búcsúzott a két gyerekétől. Kiváló a légkör.

A klubból távozva megpróbáltam helyretenni a fejemben az új Budapestet, de egyrészt hajnali négy óra volt, az agyam kissé ködös, másrészt a margit-hídról látható panoráma sem adott támpontot. A Duna úgy fodrozódott mint egy acélszalag, visszaverve a rakpartok fénysorait. A Parlament sötét körvonalai az égre rajzolódtak, a távolban a citadella fényei remegtek a nyári éjszakában. Felismertem, ez gyerekkorom gyönyörű városa.

Sankha Guha

Turistainformációk:

“Budapest kiwi szemmel” bejegyzéshez 36 hozzászólás

  1. “Azt hiszem ilyesmi történik, ha építészek meszkalinnal vacakolnak.”

    Itt hagytam abba az olvasast. Barmit ir kesobb, ezek utan nem lehet komolyan venni.

  2. pedig szerintem még meg is próbálta tréfával elütni azt az egész szégyellnivalóságot, beleértve a mit és a hogyant.

  3. Érdekes így zsidó szempontból olvasni a Terror házáról. Érdekes

  4. Valoszinuleg csak en vegyok tul erzekeny, de nekem ez a cikk annyira rosszul esik. Pedig en se szeretem a Nemzeti Szinhazat, csak mar valahogy megszoktam, a Muveszetek Palotaja pl sokkal rondabb, es a Terror Hazaba akkor se mennek be, ha fizetnenek erte. Megis mas, ha onironikusan, magunkon nevetve mondjuk ezeket a kritikakat es mas ha valaki kivulalo mondja. 🙁
    Nem szerettem sose Pesten elni, mert budos, piszkos es az emberek morcosak es gorombak, de a dunaparti latkep nagyon tud hianyozni vagy tavasszal a Margit sziget vagy epp a romkocsmak hangulata.
    Rosszul esik, na, ha bantjak a varost, ahol felnottem. Es ezen az se segit, ha igazuk van. Bocsi a szentimentalizmusert.

  5. Érdekes izlésre vall, ha valakinek jobban tetszik a Művészetek palotája a Nemzeti Színháznál. De ez legyen az Ő baja.
    A terror házáról nem nyilatkoznék, mert itt nem politizálunk, de Dániel véleménye.. khm.. megmosolyogtató.

  6. Még valami, az illetőnek azt elfelejtették elmondani, hogy igaz, hogy a Terror Házát a jobboldali kormány állította, de a Holocaustmúzeumot is. Az, ahogy az illetőt tájékoztatták, az már önmagában politika, vastagon. Vagy csak szemellenző. 🙂

  7. katz, szerintem egyrészt nem kívülálló, másrészt nem bántotta a várost, sőt. az, hogy a – szerintem is kutyaronda – színházról van véleménye, az még nem bántás.

  8. mondjuk a müpa szerintem egy valami, a nemzeti meg egy építészeti polbörleszk, ami ráadásul színháznak is csapnivaló. funkció is volna a világon, nem csak kurzusgiccs.

    éjszaka, messziről szépen világít.

    a th meg a másik marhaság, de azzal nekem csak az az egy bajom van, hogy smittmarika pengefala állhat engedély nélkül, mert zsebben volt a csaj. (nem, nem a színe számít, hanem az elv)

  9. egyébként pedig félre az érintettséggel, helyezzük kontextusba, ez a cikk megjelent a herald mellékletében és itt ezt olvassák el az emberek bp-ről. A szerzőtől ne várjunk el magyar közéleti viszonyokba tagozódást, igazodást, megmondja amit gondol és a többi kiwinek mondja az impresszióit. És bp-en nőtt fel, látja a változást.

    A cikk melletti képek:
    nagyban a kivilágított lánchíd
    kicsiben a hősöktere, utcai hegedűs a jászai aluljáróban, parlament messziről

    Nekem az jött le a cikkbő, hogy bp klassz hely, bulis város, pötyögnek a népek angolul és szép a hely. Plusz romkocsmák.
    Szerintem ez eléggé jó kép a városról, amiről mi ugye tudjuk, hogy van neki csepelje is meg újpestje is meg sőt.

  10. Nincs azzal a Újpesttel semmi baj! 🙂
    De a betűtípust lecserélhetnéd a cikken, mert szv elég olvashatatlanná folyik össze, különösen az ‘er’ és ‘ér’ kapcsolatok.

  11. Tudom, hogy kötekedésnek tűnik, de én nem a parlamentet hasonlítottam volna a Westminsterhez, hanem inkább fordítva. Arra tényleg büszkék lehetünk – több külföldi ismerősöm is elismerően nyilatkozott róla (kívülről, nem belülről). Szerintem ő nem is akarta pozitívan beállítani Budapestet (felteszem, negatívan sem), de ha már annyira a saját városa, akkor egy picit lökhette volna pozitívba a kiwik véleményét. Mert szerintem ezzel nem sikerült. Persze, lehet nem is ez volt a célja.

  12. no de hát a westminster (a palace) 1864-re kész volt a mai formájában (azt meg ne is feszegessük, hogy mi előzte meg) a mi országházunk pedig véglegesen 1904-re lett kész. hasonlítgatás ügyben csak így lehet, szerintem.

    azt továbbra sem értem, hogy mi olyan szörnyű negatív a cikkben…

  13. Hát egy átlagos új-zélandi állampolgár nem hiszem, hogy túl sok pozitív benyomást szerez Budapestről a cikk alapján. Bár kérdés, hogy az átlagos helyi tud-e egyáltalán valamit Európa eme szegletéről.

    A cikket író fejlett épületkritikai érzékéről eszembe jutott, hogy jó nagy bunkó vagyok, mert egyetlen Új-Zélanddal kapcsolatos épületet, vagy jellemző városképet ábrázoló fotót sem tudok felidézni. Vagy lehet azért, mert nincs is semmi jellegzetes épület? 🙂

  14. hogyne lenne, egy van 🙂 a Beehive, a parlament itt is jellegzetes.

    http://en.wikipedia.org/wiki/Beehive_(building)

    a kiwik mentéségre szóljon, hogy itt még éppcsak volt némi brit uralom, amikor nálunk már ki volt írva a pályázat a parlamentre… Előbb-utóbb felfedezik, hogy nem csak dezskából lehet épülkezni és akkor biztos kitesznek magukért…

  15. az átlagos kiwi francot se tud európáról, Mo pedig nincs az értelmezési tartományban.
    A világlátottabbja simán tudja, hogy “budapeszt” de a vaktérképre nem tudná berajzolni.
    Az a kiwi aki meg a környékünkről jött az tudja. A munkahelyemen az ázsiaiak és a kiwik/szigetiek nem tudják, a többi igen.
    Na jó, a délafrikai kollégám – egyébként ő szólt, hogy elolvasta ezt a cikket és tényleg csúnya-e a színház, kerestünk képeket a neten és szerinte is csúf – még tippelni sem tudott, hogy hol lehetünk.

    De egy helyit le lehet nyűgözni azzal, hogy egész országok élnek úgy, hogy a lakosaik nem alattvalók valamit Londonon kívül is vannak nagyvárosok arrafelé.

    A kedvenc tipikus kérdésem pedig “ha megtanulok magyarul, akkor azt európában még hol tudom használni?”

    Na erre mit mondjak? Mindenütt és sehol.

    Egy másik délafrikai kollégám pedig örömmel tudatta, hogy ő nagyon szereti európát, mert volt egy hetet görögországban és egy hónapot törökországban és őt megfogta nagyon az európai mentalitás…

  16. Nekem olybá tűnik ,hogy a szerző szándékosan nem billenti egyik oldalra sem a mérleg nyelvét ,hanem próbál úgy jellemezni hogy a negatív dolgok kiegyenlítsék a pozitívumokat és fordítva…

    A parlamentet (ami mellesleg a világ második legnagyobb parlament épülete) szerintem azért hasonlítja a westminsterhez ,mert egy átlag kiwi így jobban betájolhatja (többen ismerik),nem pedig a formai hasonlőság miatt …

    Számomra nem volt negatív lecsengése a cikknek ,pedig én is Budapesten élek… talán azért mert vannak részei ,jelenségei a városnak , amire én sem vagyok büszke.
    például a szmogra, a végtelenségig épülő 4-es metróra, a koszra ,és szemétre az utcákon… stb

    persze sok dologra meg szerintem igenis büszkék lehetünk ,mint például a rengeteg szép fürdő , a vár , vagy az előbb említett parlament épülete (ahol az épület valóban gyönyörű ,csak az nem ami benne folyik 😀 ,de erre ne térjünk ki… )

    üdv: aLaP

  17. ui.: egyébként ,kösz ,hogy lefordítottad és megosztottad velünk … érdekes olvasmány volt 🙂

  18. Nekem eddig csupa pozitiv tapasztalatom volt az ausztralokkal, csomoan tudtak pl hogy Budapest az Buda + Pest es altalaban az szokott a reakcio lenni arra, hogy magyar vagyok, hogy amikor utazgattak Europaban elugrottak Magyarorszagra is es mennyire fasza hely az. A masik gyakori reakcio, hogy sajnos meg sose jartak ott, de nagyon akartak volna, epp csak nem jott ossze. Ami persze lehet kamu is, de legalabb udvarias. Nekem a cikkbol a racsodalkozas, a szeretni akaras hianyzott. Ha egy uj helyen jar az ember, akkor eloszor a szepre koncentral, arra ami tetszik. Ez nyilvan a szerzonel mar elmult. Kicsit olyan, mintha tul magasak lennenek az elvarasai a varossal szemben, ami nem feltetlenul van benne egy teljesen kivulallo turistaban.

  19. “A nyilakeresztesek és holokausztban játszott szerepük, az általuk haláltáborba deportált 438ezer zsidó illetlen kapkodásban van összemosva a kommentárokban olyan aprólékos banalitásokkal, mint a “kommunisták erőszakos (nem őshonos) rizs és gyapottermesztési kísérletei”.”

    Hm? A sztálini rendszer deportálásai, a gulágok, a kulákok, a kirakatperek, az akkor lampionos majális volt, tulajdonképpen még élvezte is az a pár százezer magyar, és pár millió szovjet, aki érintve volt az ügyben az 50-es, 60-as években… nagyon gáz ez a cikk, és jól demonstrálja, hogy miért nyílik ki a bicska az átlagmagyar zsebében, ha valaki ilyen hangosan kiabál az egyik oldalról, miközben semmibe sem veszi a másikat. Gondolom az újság törzsközönsége miatt lehetett ez, nyilván a szerző barátai (akik történetesen zsidók) teljesen pártatlanul tájékoztatták őt a jelen politikai helyzetről Magyarországon.
    De hogy ezt a témát minek kellett belekeverni egy ilyen – amúgy pártsemlegesnek indult – cikkbe, az rejtély. Ez meg:
    “…úgy tűnik a múzeum szándékosan és tendenciózusan átírja a történelmet.”
    a csúcs, innentől azt hiszem, nincs is miről beszélni. Mert nyilván a cikkíró jobban tudja (van is ez a vicc, hogy: “Isten mindent tud – az semmi, a rabbink mindent jobban tud”, azt hiszem, ennél velősebben (és egyébként békésebben) jellemezni nem nagyon lehet ezt a cikket).

  20. próbáld meg feldolgozni, hogy a “pártsemleges” szó csak nemesmedves és hegyeshalom között értelmezhető, nem pedig egy napilap utazási mellékletében. a kommented tökéletesen jellemzi az ottani közállapotokat, képtelen vagy feldolgozni, hogy van úgy hat és fél milliárd ember aki nem ott él és nem azt a napi agymosást hallgatja.

    Az újság törzsközönsége? A Herlad nem pártfaliújság, mint az otthoni napilapok, képzeld el, hogy van ahol működik a sajtó. Ez egy olyan újság, ami állami meg párttámogatás nélkül is megél.

    de te mégis úgy érzed, hogy reagálnod kell, mint a polfórumokon, a cikk viszont nem erről szólt. sebaj. itthagyom a kommentedet, jellemző korrajzként.

    Amúgy sem tisztem megvédeni a szerzőt, akiről semmit se tudok, csak lefordítottam amit írt (és nem is véleményezem, pedig lenne mit), ha már a blogom jobbára erről az országról szól, legyen benne olyan is, hogy hogyan látnak bennünket az itt lakók.

  21. (Nemesmedves és Hegyeshalom egyaránt nyugati határvidék te, hát már el is adtad a Tiszántúlt a rómaiaknak? 🙂

  22. Szerintem egy alapturista kapásból nem találkozik ennyi politikai áthallással, mint a cikk szerzője. Én is ezért éreztem főleg negatívnak a cikket, főleg ha utazási mellékletről van szó.

    Köszi a linket a kiwi parlamentről. Nyugodtan dőltem hátra :-)))

  23. Szia Pappito!

    Már régóta olvasom a blogodat,ám soha nem írtam még neked vagy nektek. Teljesen véletlenül találtam rá az oldaladra és kitűnőnek találom és tartom is. Talán nem bíztos, hogy olyan az a Budapest mint ahogyan a cikkben megjelent.A külföldiek nagyon szeretik,vannak jó tapasztalatok és vannak negatívok is!Általában a jó van tőbbségben,de az igazi arcát nem ismerik.Szóval ebben a cikkben nagyon sok a történelmi hiányosság,ami elengedhetetlen, hogy megítélje milyen is az a Budapest,a Terror Háza a Parlament és egyéb. De szerintem te vagy ti ezt nagyon jól tudjátok.
    Nem olyan régen szintén olvasgattam az oldaladon néhány hozzászólást.

    Remélem jól írom és emlékszem a nevére Wiliem néven írt.Mit ne mondjak: minősithetetlen az írásmódja! Ráadásul igen undoritó volt a stílusa!Csodálkozom, hogy egyáltalán válaszra méltattátok. Egy ilyen távoli országban,az egymással való összetartás kritérium szerintem.

    További szép napot és boldogulást mindenkinek!!Köszönöm a hozzászólás lehetőségét…üdv:pipiriki

  24. A magyar parlament épülete megér egy kis utánaolvasást.
    Pl. volt légkondícionáló rendszere, méghozzá nagyon professzionális és teljesen energiatakarékos. Sajnos egy csomó nagyon ötletes innováció elvész.

  25. hát az energiatakarékosság az cinkes ügy, az igaz, hogy a levegő hűtéséhez használt jeget nem az épületben állították elő 🙂 ettől függetlenül a szellőztetőalagutak, épitészeti megoldások fantasztikusak és nagyon modernek voltak.

    Anno volt a parlamentről egy kiállítás a műcsarnokban asszem, (vagy a szépművészetiben?) a pályázattól, kezdve a beérkezett pályaműveken át, a megvalósult épület mindenféle érdekességéig. nagyon érdekes volt és ott lehetett kapni méregdrágán egy vastag, nagyon jó könyvet ami erről szólt. benne vannak a többi pályatervek, eredeti (faximile) részletek, és bőséges infó az építésről, tervezésről és a korszakról.

    érdemes beszerezni, ha máshol nem, a múzeumi könyvesboltban

  26. pipiriki

    köszönöm a véleményed, örülök, hogy olvasol. a cikkel kapcsolatban én nem nagyon akarok állást foglalni, huszonévet éltem pesten, bennem is van egy kép a városról, vannak általam nagyon kedvelt pontjai, időszakai, napszakai, szerintem Bp jó hely. Annak jobban örülnék, hogyha egy oda vetődő idegennek nem aktuálpolitikai baromságokról beszélnének az ismerősei, hanem megmutatnák neki a Gozsdu udvart vagy egy külsőváci úti régi gyártelepet, ahol még őzikét is látni néha… vagy a gázgyár kátránytornyait vagy a…

    vilivel meg ne foglalkozz, nem számít 🙂

  27. Szia pappito!

    Teljesen igazad van.Egyébként New Zealand is gyönyörü hely!Azt mondják a konyvekbe, hogy a világ egyik legvarázslatosabb helye!

    Most kaptam egy e-mailt amiben ez volt.Budapest éjszaka. Remélem tetszeni fog mindenkinek.

    http://www.gillesvidal.com/sziget2008/budapestchateau.htm

    üdv: pipiriki

    Küldök egy éjszakai felvételt Budapestről, igen jó a mínősége. Tavaly lett felvéve a fesztiválon!

  28. Próbáljátok meg feldolgozni, hogy egy külföldinek ez a benyomása lett pestről, ilyen reklámot hord szét a világba. Ha nem tetszik akkor nem sírni kell hanem kimenni a reptérre és ingyenes idegenvezetést tartani nekik.
    Teljesen mindegy h igaza van-e vagy sem ezt látta, ezt vitte haza. Pont. Hol itt a probléma?

  29. Szerintem tök jó cikk. A nemzeti színház meg tényleg ronda, olyan mint egy óriás mignon.

A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.