Auckland super city

A város röviden: 1086 négyzetkm, megközelítőleg 1.4millió ember lakja, a népsűrűség 1209fő/km2. Emellett Auckland a világ legnagyobb polinéz városa is, úgy négyszázezer polinéz lakik itt. Ez még nem akkora baj, de maga a város több településből áll, meg szigetekből és nem triviális a múködtetése, most pedig nagy változás készül.

Auckland Új-Zéland legnagyobb városa, két hatalmas öböl között fekszik, amelyben jópofa szigetek vannak. Van tizenegy kialudt vulkánja is.Története 1840-ben kezdődött, amikor a brit kolóniát az első kormányzó, William Hobson fővárosnak jelölte ki. Az első, körülbelül ezerkétszáz hektárnyi területet megvásárolták a helyi benszülöttektől, ez ma Mt.Eden és környéke.

Egy éven belül a lakosság kétezer főre duzzadt, majd a következő években megkezdődött a tudatos várostervezés, elsősorban a tervezett kereskedelmi kikötő létesitése miatt. Angliában ekkor zajlott némi helyhatósági reform, amelynek a hatása lassacskán ide is elszivárgott, bár a Korona területeinek ügyében a végső szavakat továbbra is a brit parlament mondta ki.

1851-ben az akkori kormányzó, Grey, választókerületeket jelölt ki, és a nemsokáre elkövetkező választásokon magas részvétellel sikerült is egy amolyan tanácsféleséget választani, aki a felelősséget viselte a továbbiakban a városi közszolgáltatásokért (rendőrség, kórházak, iskolák) de a működése elég döcögős volt, a „vidéki” tagok képtelenek voltak (és nem is lelkesedtek az ötletért igazán) 30-50km-t megtenni egy tanácsülés kedvéért, amikor még utak sem voltak igazán. A tanács működése elég gyorsan leállt, az 1852-es választásokon viszont nem sikerült működőképes testületet összeszavazni, annak ellenére, hogy a Brit Parlament által is elfogadott Constitution Act már életbe lépett és meghatározta a helyhatósági funkciókat és működést.

Jelenleg Auckland hét, részlegesen önálló közigazgatási területből áll össze, 4 város és 3 kerület:

• Auckland City
• Manukau City
• Waitakere City
• North Shore City
• Papakura District
• Rodney District (egészen Wellsfordig)
• Franklin Distict (csak az északi fele)

Rodney és Franklin nem teljes egészében tartozik Aucklandhoz, csak részlegesen, ami gondolom még mókásabbé teszi a helyhatóságok (Munici Pál) munkáját. Ezt az egészet összefogja az Auckland Regional Council (ARC), de kevés beleszólása van a helyi dogokba, inkább csak a mindenkit érintő kérdésekben ügyködik, mint a közösségi közlekedés, környezetvédelem, a szolgáltatások és az infrastruktúra üzemeltetése és menedzselése a hét Territorial Local Authority (TLA) feladata. Igy jelenleg nyolc választott testület irányítja a konglomerátumot, hét helyi hatóság és egy regionális.

A működés hatékonysága már jó ideje komoly viták tárgya, ám most fordulóponthoz érkezett a helyhatóságok kérdése, a Key kormányzat össze akarja vonni a tanácsokat, létrehozva ezzel egy Auckland szuperszitit. Vannak komoly pro és kontra érvek, de egyelőre nem nagyon látszik, hogy ez a terv miért volna olyan nagyszerű? Az összevonás után a város nagyobb lenne, mint az 1927-ben ugyanígy létrehozott Brisbane a szomszéd szigeten, OZ/NZ régióban a legnagyobb olyan várossá válna, amelyet egyetlen önkormányzat működtet.

Az első és leghangosabb ellenzők a szélekről érkeznek, mármint a terület széleiről, mint Manukau, ahol nagyon büszkék a helyi jellegzetességekre és nem akarnának beleolvadni a nagy Auckland-masszába. Az érzelmi szempontokon kívül vannak súlyosan anyagiak is, az ellenzők egyetérteni látszanak abban, hogy egy ekkora szervezet, még ha egy entitás is, a maga kényszerűen létrehozott 20-30 tanácsi testületével és bizottságával (egyelőre nem tiszta, hogy mennyi is lenne ilyen bizottságféléből) bazira nem lenne hatékony, ellenben megsokszorozná a bürokráciát, amitől azért a város, hát finoman szólva sem mentes.

A miniszterelnök szerint a buli valahogy úgy nézne ki, hogy a jelenlegi felállás helyett létrehoznának egy Auckland Councilt, amely alatt ugyan megmaradna hat választott helyi testület (a helyi demokrácia kedvéért) de megszűnnének az un. Community Boardok (kivéve Great Barrier és Waiheke szigeteket). Az új tanács 23 tagból állna, amelyből tizet minden aucklandi szavazna be a posztjára, nyolcat a négy városban választanának és kettőt a két vidéki kerületben.

A szkeptikusok abban minden bizonnyal nem tévednek, hogy ha úgyis kell harminc bizottság a helyi ügyek kezeléséhez, akkor mégis mi a frász értelme van egy szuperönkormányzattá hormonkezelni majd’ másfél millió ember lakhelyét, ugyanakkor például a tömegközlekedés tervezése és fejlesztése valószínűleg könnyebben és gyorsabban menne „házon belül”, hiszen az önkormányzatok egymásra mutogatása (és általában a ARC-ra) itt is népszerű időtöltés, de aki próbált már valamit intézni a tanácsnál, azt tudja, hogy van min változtatni.

Egyelőre az az egy biztos, hogy a maorik által javasolt három maori tanácstagi poszt ötletét seperc alatt kukázták, amitől persze a maorik rögtön úgy kezdték érezni, hogy a szuperönkormi nem is olyan jó ötlet, bár arra a kérdésre nem igazán tudtak felelni, hogy a helyhatóságnál miért is kéne külön maori tag, aki a maorisága miatt került be? Ugyanakkor ha a tanács akar majd maori tanácsnokot magának és a társadalom is támogatja ezt, akkor majd az új Auckland Council intéz magának ilyesmit.

Az már most látszik, hogy ha egy önkormányzat lesz, akkor sokminden egységessé válhat a városban, ideértve például a vízszolgáltatást, a szemétszállítással kapcsolatos kérdéseket és mindenekelőtt a tömegközlekedést, helyi adókat, amelyek jelenleg városrészenként eltérőek, de természetesen ezzel kapcsolatban is a legvadabb pro és kontra érvek hangzanak el.

A vita minden platformon zajlik, rádiók, tévék, nyilatkozatok, önkormányzatok, politikusok, boldog-boldogtalan azonnal tud felelni a kérdésre, hogy miért lesz jó (avagy rossz) a változás, a város hetek alatt másfélmillió szakértő közössége lett, a kapcsolódó cikkeket a helyi erők kommentvihara önti el, mindenki tudja a frankót. Pedig egyelőre csak egy dolog biztos, el van különítve 13 millió dollárz az ügyre.