Kiwi ikonok – Pineapple Lumps

A kiwik nem vetik meg az édességet, legyen szó csokiról, fagyiról, nekik is megvan a maguk Leó jégrémje (Hokey Pokey, posztot ér) sportszeletje (chocolate fish) és persze a maguk dobostortája (pavlova), de van itt más is. Na de ha szeretik?

pineapplelumps_kicsi

Abban az izgalmas 1884-es évben, egy Julius Romison nevű bevándorló, a festői Dunedinban levő mosókonyhájában elkezdett édességet gyártani. Ehhez csak egy bojlerre és némi asztalokra volt szüksége, a mosókonyha pedig jól fel volt szerelve ilyesmivel. Nem ment rosszul a vircsaft, 1888-ban a jóember felhúzott egy kétemeletes gyárat, (jelenleg az egyetemi könyvesbolt van ott) amivel további lendületet adott a jól menő üzletnek, három boltban is árulta az édességet.

A krumplicukortól a főzött édességen át a csokoládéig, mindennel tudott szolgálni, a finomságokat pedig az egész országban vásárolták, a nagy Dunedin Kiállításon 1890-ben minden édességet érintő díjat besöpört. 1935 igen fontos évszám, ekkor sajnos Romison úr elhuny, a cég pedig eladósorba kerül és ez a dátum az azóta is igen kedvelt, címszereplő édesség születési éve is.

pineapplelump-front

A boltot egy Jack McNamara nevű úr veszi meg, aki a korábbi ismert és népszerű Regina brandnevet behúzza a cégtáblára, lecserélve a Romison’s Confectionery Limited nevet Regina Confections Limitedre. Ekkor születik a Pineapple Lumps nevű édesség, amely belül ananász, kivül meg csoki. Mára már Pascall’s Pineapple Lumpnak hívják és a Cadbury kezében van a márka. (Meg a Pascall)

pineapplelump-back

Persze nem úgy anananász, hanem – hát hogyan fogalmazzak – ananász ízű üvegezőgitt, valami nem túl svájci csokival leöntve. A csokija kicsit hasonlít a gyerekkorom sportszeletének csokijára, az ananászos betét viszont valahol az öt éves, beszáradt ananászos tuttifrutti és a használt rágógumi között van félúton. Biztos vagyok benne, hogy a zátony fogorvosai a leglelkesebb hívei a terméknek.

pineapplelump-cut

Valamiféle homályos és általam érthetetlen okból a kiwik természetellenesen ragaszkodnak a cucchoz, ismerünk olyat aki európai tartózkodása alatt tulajdonképpen nagyon jól érezte magát, az egyetlen dolog amit hiányolt az a Pineapple Lumps. Hát… Persze nálunk is van aki balaton szelettel üzemel, de azért nem honvágyszinten. Akárhogy is, ilyen csak itt van Új-Zélandon, sőt, a gyártó nem átallja nemzeti kincsnek hívni.

“Kiwi ikonok – Pineapple Lumps” bejegyzéshez 11 hozzászólás

  1. Persze csak a Pascall miatt tetted ki, mi? 😉
    Ez olyasmi mint a schokobanane csak keményebb a belseje?

  2. Amikor elkezdtem olvasni, arra gondoltam, ez olyasmi, mint a sokobánánen, csak nem olyan finom. 🙂

  3. Nekem az újonnan felfedezett kedvencem a csokis mazsola, abban legalább igazi mazsola van (a lidliben már lehet kapni étcsokis változatban is, a csoki is finom); a csokisbanán is jó, de annál a valós banántartalommal kapcsolatban erős kétségeim vannak, erről esetleg van valakinek “hiteles” információja?

  4. barika, nem tudom mennyi idős vagy, de a csokis mazsola már a cuclizmusban is volt, fekete csokival főleg. gyerekkorom nagy kedvence, a fogorvosok életszínvonalának barátja.

    a sokobanánen meg hát… nem úgy banán 🙂 ha olyat akarsz, akkor karácsony környékén bécsben kapsz frisset az utcán, kaszott jó csokival!

  5. Én csak mostanában fedeztem fel, a cocializmusban leragadtam a francia drazsénál, duna- tiszakavicsnál, mackó szeletnél stb….

  6. Sokobananen? A megfelelő határ mellett éltem, mégsem hallottam róla. Hiába, a szegény ember élete 😉

    Az írek a Tayto nevű (potato = “potayto” hahaha) crisp-üket hiányolják, ha külföldön vannak. Teljesen átlagos crisp, semmi extra, de azt kell küldeni nekik és Barry’s tea-t. Persze, Guinness mindenhol van, azt nem kell.

    Franciadrazsé rulez. Ha tortát kell dekorálni.

  7. A Dunedinben lakó Cadbury gyárban mi találtunk valami banános témát (a la sokobananen), ami nekünk teljesen jól működött. Sajnos a nevére nem emlékszem, túl kicsi volt a minta 🙂

    De ha már ízanyagok, hadd meséljek picit erről.
    Az élelmiszeriparban háromféle aromát használnak a kajákban (beszéljünk csak a gyűmölcsökről most az egyszerűség kedvéért): természetes, természetazonos és mesterséges.
    A természetes aromákat a gyűmölcsből vonják ki – nyilván ez a legdrágább. A természetazonos aroma ugyanazokat a kémiai komponenseket tartalmazza, mint a természetes, csak nem a gyűmölcsből állítják elő. A mesterséges aromának köze nincs a gyűmölcshöz, csak “hasonlít rá” – ezt hadd ne ragozzam.

    A mesterségesen a kajákba rámolt ún. aromaadalékok lényegében észterek (észter = join(kis molekulatömegű sav, alkohol)). Ezek gyárilag is laknak a gyümölcsökben, csak baromi illékonyak, így egy jelentős részük könnyen elpárolog a gyümölcslé sűrítése során, ezért tesznek vissza bele. Talán a legismertebb ilyen aroma-észter az etil-acetát – ez van mostanában a körömlakk-lemosóban (régebben aceton volt, manapság az már kevésbé divat). Na abbahagyom 🙂

  8. abból is az 1-3 🙂

    Na jó, akkor a banános témához még annyit, hogy nincs könnyű dolga a mesterséges banántémát kotyvasztóknak, ui. a banán természetes aromájában több, mint 190 vegyület lakik, amiből csak a fent emlegetett észterekből van bő nyolcvanféle. Rendes banánaromát utólag előállítani tehát közel rocket science – ám a sokobanana inventorok mégis jó úton járnak.

    Még egy gondolat a banán mellé, aztán haladok tovább összegyűlt unread pappito-t feldolgozni 🙂 – az biztos megvan, hogy a banán, ahogy általában a többi trópusi gyümölcs is, baromzöld módon utazik be a kontinentális klímájú országokba, hogy tovább bírja a strapát. A célállomáson persze illik “sárgára festeni” – na persze nem festik, de nem is napoztatják, hogy úgy érjen meg, ahogy kell, hanem úgynevezett érlelőgázt adnak neki, hadd szokja. Igaziból az érlelőgázzal pontosabban tudják szabályozni az érési folyamatot.
    A magyar szakirodalom ezt a gázt régen “dégé-gáznak” hívta – a DÉliGyümölcs-Érlelő GÁZ kifejezést sikerült ilyen fasza katonásan kompresszálni. Az érlelőgáz kb. 5% etilén és nitrogén keveréke és húsos gyümölcsök érlelésére használják like banana. A dolog úgy műxik, hogy a gyümölcs légzése (igen, még lélegzik!) gyorsul, így az oxidáció is, a savtartalom közben csökken, a cukor halmozódik, valamint a pigmentképződés is fokozódik.
    Az érlelőgázban lakó, inert gázként szereplő nitrogén csak az etilén berobbanásának kiküszöbölésére van ott (inert ~= közömbös, azaz nagyjából nem piszkálják a többi vegyületek).

    A káromolt etil-acetát egyébként szinte minden mesterséges gyümölcsaroma része – az alma, eper, barack, körte ízek legalábbis mind-mind tartalmazzák, nem is kis mennyiségben.

    Ezzel mai kis kémia óránkkat berekesztjük 🙂

A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.