Palmerston North – 13 and more

Az egyszeri szemlélő számára Új-Zélandon nem történik semmi érdekes, az ország általában vagy úgy kerül be a hírekbe, hogy „NZ a világ legbékésebb országa” vagy úgy, hogy valami akkora kapitális marhaság történik, ami csak itt tud megtörténni, messze túlmutatva a „kétfejű birkát szült a ritka papagáj”-féle eseményeken. Ami most jön, az inkább utóbbi kategória. Igazából a cikkajánlót egy blogon leltem, amely két magyar cikkre hivatkozott, de elővigyázatosságból inkább megkerestem az eredetijüket.

A sztori, hogy Palmerston Northban, ami itt északon nagyjából szinonímája a „bolondok városa/mucsa”-nak, az önkormányzat betiltotta a 13-as szám használatát közterületen. Igy mostantól nem lesznek 13-as házszámok, amitől a páratlan oldalakon a 11-es után egyből a 15 fog következni a postaládákon. Ettől a helyhatóság mindenféle pozitív eredményeket vár, például, hogy a mostaninál könnyebben lehet majd eladni olyan házakat, amelyeken a 13-as házszám díszeleg, mert ugyebár mostantól ez 15, tehát mindenki boldog.

Mondd, hogy nem ésszerű, miféle babona? Van egy betegség, úgy hívják, hogy triszkaidekafóbia és aki ebben szenved az fél a tizenhármas számtól. Aki ebben szenved – ha nem volna elég az, hogy Palmerston Northban lakik – most fellélegezhet – na, nem nagyon, hiszen még mindig Palmerston Northban lakik – és vidáman fütyörészve mehet az eddig Szerencsétlen Tizenhármas, De Most Már Minden Rendben Van Mert Tizenötös számú háza felé.

Egy 92 éves háborús veterán ellenben lazán kiröhögte az egészet, mondván az elmúlt negyven évet a most betiltott házszám alatt élte le és sose volt semmi baja, az egész nonszensz. Nem a házszám az egyetlen ami miatt az ország Palmerston North-on röhög, vannak helyi viccek szép számmal, amely vagy ott játszódnak, vagy ottaniak szerepelnek bennük. (ez ugyanaz, mint a Német-Osztrák, Svéd-Finn ellenviccek, amiből itt NZ-OZ viszonylatban is van szép számmal, de OZ mégiscsak távoli szomszéd)

A kis egyetemváros ezt megelőzően úgy került a hírekbe, hogy egy helyi, ausztrál hoteltulaj nem engedte becsekkolni a szerinte zajos és problémás helyieket, akik emiatt a Vaczak Szálló (Fawlty Towers) főhőseként, Basilként kezdték emlegetni, amiből lett is jó kis sértődés meg ausztrálellenes hömbölgés, ami a Tasmán-tengeren is átívelt.

A dologban az a vicces, hogy John Cleese, aki Basilt játszotta a Vaczak szállóban, egyszer azt mondta: „Ha egyszer öngyilkos akarsz lenni, de nincs meg hozzá a bátorságod, látogass el Palmerston Northba, a város megoldja „. Erre a város, – szerintem kifejezetten jópofán – bosszúból elnevezte a városi szeméttelepet John Cleese lerakónak. Az awapuni lerakó egyik komposztprizmáját azóta Mt. Cleese-nek hívják.*

Az viszont roppant érdekes, hogy az emberek mire nem képesek, a triszkaidekafóbia mellett vannak még egyéb, hasonló betegségek, mint a tetrafóbia (négyes számtól rettegés, ez ázsiai eredetű, mert a négy kiejtve a „halál” szóhoz nagyon hasonló, emiatt nincsenek negyedik emeletek sok helyen és a nokia kénytelen volt átnevezni azokat a modelljeit amelyek nevében szerepelt a négyes)

Kedvencem a Paraskavedekatriaphobia, ami a péntek tizenharmadikától való félelem orvosi neve, ez inkább a nyugati kultúrákban él és a tizenharmadikára eső péntekeket szerencsétlennek tartja. Érdekes, hogy ez nem egy túl régi babona betegség, az első rásos említése a XIX. század derekáról való. És ezen a napon jelent meg a Resident Evil 5 is.

*= azért valahol érezzük, hogy miért Palmyról szólnak azok a viccek…