79 cent

Az élelmiszeripart én nagy becsben tartom, különösen a tradicionális részeit (alkoholos, tejsavas fermentáció, ilyesmi) és belátom, hogy szükség van rá. De izé…

spaghetti-can2

Szigorúan kísérleti jelleggel kiválasztottam egy tartós készételt a boltban, és igyekeztem a legalacsonyabb árkategóriából lőni, mert ott vannak ám csak a csodák. Barátunk a “spagetti paradicsomszószban” becenevet viseli és 0,79 dollárt kell adni érte. (ez most éppen 100,50 forint)Aki látta a Hudson Hawk-ot, az tudja, hogy spagettit akár termoszból is lehet enni, önmagában a konzervség nem akadály. Sokat készültem arra, hogy kibontom, mert az ember tényleg ijesztő dolgokkal futhat össze a kajaiparban.

A mi dobozunkban korántsem ennyire súlyos dolog lappang, mint a fenti linken, tényleg nagyon úgy néz ki, hogy paradicsomos spagetti van, piros izében hosszú sárga izék. Elsőre a szaga csapott meg, kicsit olyan, mintha minden mázsa paradicsomhoz adagoltak volna két pár gumicsizmát. Nem bántó, csak jelzésértékű szag, hogy azért nem sok paradicsomnak kellett hősi halált halnia a termék megszületéséhez.

spaghetti-open

A szósz maga valóban piros (vö: “jó ez a bor, jó hideg!”) bár paradicsomra csak kicsit emlékeztet, inkább valami másra, amit én még nem ettem. Hidegen nem volt bátorságom megkóstolni, úgyhogy kiöntöttem egy tányérba és megmikróztam, úgyis ezt rendelte számára a sors. Ezzel csak annyit értem el, hogy a szag felerősödött. Kóstolás után hosszan el kellett gondolkozzam, hogy hogy lehetne ilyet csinálni, anélkül, hogy egy vegyi kombinát egy álló hétig ezen babrál. Az alapíz az valami ecetes borzadvány, ami leviszi a fogzománcot is, és miután az ízlelőbimbókat reanimáltam, előjött valami vegetaszerű íz, de inkább ne tette volna, a háttérben pedig némi paradicsomszerű árnyék suhant el. Nagyon nem vagyok meglepve, itt borzasztó ecetes minden szósz, ideértve a majonézt is, nyilván ez egy ilyen piac.

spaghetti-plate

A tészta hosszú. Sárga. Szerintem egy hétig főzték 200 fokos lúgos gőzben, 10 bar nyomáson autoklávban. Ha ezt piacra dobnák olaszországban, akkor tömeges öngyilkosságokra lehetne számítani, és az még mindig nem lenne olyan rossz, mint ez a tészta. Valahol felrémlik az a szétálló hajú élelmiszermérnök, akit szorít a határidő és azonnal kést ránt, ha meghallja azt, hogy “al dente”. Szemeiben halk rőzsedalok égnek, őrülten kacagva tekeri a nyomásszabályozót még feljebb, amíg végül katasztrófafilmeket megszégyenítően robbannak szét a manométerek az üzemben.

spaghetti-label

Nyilván, ha nem lenne erre vevő, akkor nem lenne a polcon, az én kollégáimnak is egy része hajlamos mindenféle porlevesek tasakjával a kantin felé lopakodni, de ők legalább szégyellik. Amellett, hogy nem tudom, hogy mivel kell szétmaratni az ember nyelvét, hogy ezt rendszeresen tudja enni (talán az első dobozzal?) de ami teljesen homályos az a gyártás. Kéne lennie egy meonak valamikor, nem? Amikor odajön a lali, elveszi a teszttányért a művezetőtől és belekóstol… Vagy az még, ha teleokádja a fehér gumicsimmát, az még “passed” ?

Külön viccesnek tartom, hogy a címke szerint ez egy négyszemélyes adag, sanda gyanúm, hogy ez valami hatósági limitek kijátszására született, mert így csak 100mg nátrium jut egy főre, nem 400. a 6%-os paradicsompüré tartalom elég egyértelmű választ ad az íz kérdésére is, meg arra is, hogy hogy lehet kutyatáp ár alatt maradni emberkajával.

Home Brand* Spaghetti in tomato sauce (nettó 420g)

Pro:

  • a doboz kerek, könnyű kinyitni
  • tartós
  • ár

Kontra:

  • létezik
  • rossz
  • csúnya

Verdikt: adjunk egy dollárt egy fél kiló durumért, másfelet egy chopped tomato konzervért és van paradicsomos spagettink anélkül, hogy kockáztatnánk az életünket. A posztban említett termékhez ne nyúljunk.

*=Nyilván az ember nem sokat vár a Home Brandtól, az a zátony teskó gazdaságosa, de csomó termék azért simán megállja a helyét belőle.

“79 cent” bejegyzéshez 12 hozzászólás

  1. Seriously, most mit vartal? 🙂
    79 centert leveri az olasz nagyi spagettijet is? (Mondjuk ha egy mosoteknobe ontjuk a kettot, akkor lehet, hogy ez felkel es lekever egy bazi nagy pofont az olasznak… ;))

  2. Na de Eszti, akkor ma nem lesz rentabilis!
    Amugy tenyleg, mit szornyulkodtok? Ha belegondoltok visszafele iranyban: 79c-ert megvetted, ezen mar van X% haszna a boltnak ergo ebbol adodik a nagyker ar, X% gyartasi nyereseggel, ebbol vedd le a doboz arat… mi marad mint kesztermek ara… stb (az alapanyag arrol ne is beszeljunk).

  3. Ha moroghatok kicsit, miért nem inkább egy bort választottál kísérleti jelleggel… olyan régen volt…

  4. racs, azt túlzás lenne állítani, hogy bármit is vártam. én nyitott vagyok a természet csodáira, szívből tisztelem a mérnüki teljesítményt és kíváncsiságom határtalan.

    A mérnökök megoldották, hogy 79 centből haszonnal lehet értékesiteni ezt a mihijjákot, riszpekt. A természet pedig – legnagyobb csodálatomra – megoldotta, hogy nem nyilt meg a föld a mérnök alatt amikor kieszelte a terméket 🙂

    érdekes kisérlet volt, nem véletlenül nem került a gastro kategóriába 🙂

  5. Hú, és mivel törleszthetek, hogy ne tudja meg ország-világ ezt a szégyent?
    Ettem én már hasonlót, ifjú koromban londoni Rolling Stones koncerten, de az nem spagetti, hanem szarvacska volt. Igazad van, a szaga a legdurvább. Olyan, hogy hiába fürdesz-mosol fogat utána, valahogy napokig ott marad.
    Akkor kipróbáltuk a sajtszószos változatot is, na annak se íze, se bűze 🙂 Ja, és persze mindezt hidegen, dobozból, műanyag kanállal.

  6. Már késő, már késő 🙂 Ráadásul Shadai is kitumblrelte a nagyvilágba a kolbászsütésedet 🙂

    Hú az a szag… nem tudom pointosan hogy csinálják, de ha ilyennel bombáznának, akkor két nap alatt térdre lehetne kényszeríteni egy országot. Olaszországhoz elég lenne egy 24-es karton 🙂

A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.