back to the roots

Az élesebb szemű olvasók már bizonyára felfigyeltek arra, hogy a blog megint kezd blogszerűen kinézni, nem az a rüszmeteg skin van fenn.

Soksok piszkálással és mindenféle wikik és howtok elolvasgatása után végül visszahekköltem a régi blogruhát, bár ez nem hozott 100%-os sikert, azért a nagyja jól van. A színes-szagos csiribirik a jobb szélen még hiányosak, ellenben Csanád jóvoltából bővült a kínálat a tumblr feeddel, ami majdnem olyan felesleges, mint amilyen haszontalan, ellenben szeretjük.

Sajnos csomó kis szkript nincs meg, (vagy megvan, csak fogalmam sincs, hogy hol) de hát vagy meglesz vagy se, és egyelőre nincsenek a greklámok sem, majd meglátjuk, sebaj. A blogruhatár alapos változtatásán továbbra is jár az agyam, nem akarok a következő frissítésnél is ilyesmibe hajolni. Ellenben az újat a kályhától kéne újragondolni, ami csomó idő és csomó meló annak, akit rá tudok venni, hogy megcsinálja, vagy átszabjon egy már meglevőt olyanra, amilyet én szeretnék.

Ez ne riasszon senkit, azt már tudom, hogy nagy vonalakban milyent szeretnék, mert Ambyéké nagyon kellemes és modernságos meg korszerű. Meg van sok kép. Ez is egyelőre elmélet.

Tartalomügyben picit változik a helyzet, a megszokott bejegyzéseket ugyanúgy, ahogy eddig, a pappito.com olvasói kapják, ám a működést kiterjesztettem a tumblr-ra is, és ami ott, az a twitteren is. Minden könnyű odamegy és minden komoly dolog ide, mikro és pikoblog világ csak hivatkozásokat kap.

Vannak kiváló támáim (na jó, engem érdekelnek 🙂 jelenleg kidolgozás alatt, lassan azok is jönnek, ha elkészülnek. Mivel úgyis tél van, rövid nappalok, hűsség meg izé, túl sok érdekes dolog nem történik, most rólunk kicsit kevésbé lesz szó.

senki ne adja fel a csüggedését, hanem stay tuned