Kirándulás – Auckland Museum

Igazából kirándulás csak annyiban volt, hogy valami útépítés zajlik és kerülni kell egy nagyot. Egyebekben a múzeum nagyon klassz, ha erre jársz, ne hagyd ki!

AM-Museum_logo

Az Auckland War Memorial Museum az ország első múzeuma. 1852-ben alapították, egy kétszobás viskóban, Graftonban, de azóta szépen kinőtte magát, ebben a csodálatos épületben 1929 óta lakik. Mára a múzeum többfunkciós, nem csak a jelentős gyűjtemények és kiállítások okán, hanem itt működik három könyvtár is, valamint az épület háborús emlékmúként is szolgál. A háborúkban elesettekre külön részleg emlékezik és ANZAC napon számos megemlékezés, éjjeli szolgálat zajlik itt.

AM-kupola

A múzeumban meglehetősen részletgazdag és átfogó maori és pacicifik anyag van, emellett komoly természettudományi, háborús és szociális szekció, ha végighaladunk az épületen szinte mindent megtudhatunk az országról, a keletkezésétől kezdve a társadalmi berendezkedésig. Au intézmény jelentős szerepet játszik az oktatásban is, évente több, mint hatvanezer iskolás látogat el ide, nem beszélve arról a félmillió egyéb látogatóról, aki felkeresi a helyet.  Az egész látogatás során mi a létesítmény kb felét láttuk, úgyhogy majd vissza kell mennünk, amit már most alig várunk, nagyon kellemes az egész, ideértve az épület körül elterülő mezőt, a sétautakkal és piknikezőhelyekkel.

AM-homlokzat

Szép napsütés volt, de hűvös idő, úgyhogy mi elég későn, délután egy körül értünk az Auckland Domainba, majd elsétáltunka  múzeumba. A látogatás teljesen ingyenes, csak öt dollár támogatást húznak le a felnőttekről, ami egyébként roppant szerény kiadás, a háromszorosa sem lenne túlzó, ha figyelembe vesszük, hogy mit kap odabenn az ember. A neoklasszicista épület is gyönyörű és egyben szimbólum is, az ablakok felett a csaták nevei, amelyben kiwik harcoltak, a bejárat bronzkapuja, amely pont észak felé néz,  pipacsokkal díszített, amely motívum még számos helyen megtalálható az épületben. A pipacs a háborúban elesettekre emlékeztet nem véletlen, hogy mindenfelé felbukkan, itt ezt nagyon komolyan veszik.

Az első és igen hangsúlyos rész a maori és pacifik dolgokat tárgyalja, észbontó mennyiségű tárgyi emlékkel, fotókkal, komplett hajóval, maori közösségi házzal, nincs elaprózva. Ráadásul a maori emlékek mellett alaposan tárgyalja a kiállítás a többi csendes óceáni népséget is, egész polinézia terítéken van. Ékszerek, fegyverek, használati tárgyak, amíg a szem ellát, és sok korai fotó, tárló magyarázza el, hogy hogyan éltek az őslakosok.

AM-maori

Innen továbbhaladva szembetalálkozhatunk egy bazi nagy elefánttal, ami ki van tömve, és nem plasztik, az állatkertből származik, ahol nem sikerült megszelidíteni őkelmét, úgyhogy, szemben az eredeti koncepcióval, mégsem cipelt gyerekeket a hátán, hanem lelőtték, amikor kezdett megőrülni. Szép darab, és itt egy majomkuckó is, ahol egy kitömött orángután lakik, amihez egy mókás kis izébe kell bemászni, nagyon ügyesen ki van találva az egész. Ugyanitt látható egy gyerekjáték és háztartási holmi kiállítás, ahol végignézhetjük, hogy milyen nesztlé csokikat ettek és milyen amószappannal mostak kezet, ami sokkal többet elárul az ötven-száz évvel ezelőtti életről, mint bármi egyéb.

AM-elefant

AM-regigyerekjatek

A következő szekció a vulkánokról szólt, a kialakulásuktól a működésükig és az emberi életre gyakorolt hatásukig. Ehhez nem csak a gazdag helyi vulkánkészlet szolgáltatott anyagot, hanem a világ minden tájáról találhatunk felvételeket, videókat, sőt, a Galunggungg kitörésekor majdnem szerencsétlenül járt, a vulkán hamufelhőjébe belerepülő utasszállító sérült alkatrészei is itt vannak kiállítva. Emellett itt van az a szépen berendezett szoba, amelyben átélhetjük egy űj vulkán kitörését, mintha a tengerre néző ablakunkon át látnánk. Tiszta hálivúd, a szoba remeg, elsötétül, ahogy a hatalmas tempóval közelgő hamufelhő ráront a házra, nagyon látványos és nagyon életszerű. Ráadásul itt tört el a kamerám is.

AM-tudomany

A természettudományi részen van egy direkt a gyerekeknek kitalált egység, itt számos játék van, mind ismeretterjesztő, oktató, a kirakóktól kezdve a kamerákig amelyeken keresztül ásványokat vagy élő hangyákat figyelhetünk meg, az egész nagyon színes, és otthonos, a gyerek imádta. Na jó, én is. Emellett külön terület tárgyalja az óceánok élővilágát, ideértve a madarakat is, a partmenti vizek lakóit és a mélytengeri szörnyezetket.Nagyon gondolkodom, hogy valaha belemenjek-e még az óceánba, most, hogy láttam mekkora egy kifejlett marlin.

AM-kagylo

A tengeri élővilágból nem csak kitömött és spirituszban ázó példányok vannak, a múzeumban lakik a legnagyobb homár, amit valaha láttam, egy kényelmesre megcsinált kis zuga van, a jószág pedig minden képzeletet felülmúló mérettel rendelkezik, jön-megy, babrál a pocsolyában, nagyon aranyos.

AM-csiga

De nem csak a természeti kincseket láthatjuk, a helyi kultúrtörténet nem túl hosszú, ellenben átfogó, azért volt itt bútorkészítés, fémművesség, órás manufaktúrák, ötvösség, meg amit az ember a régiségboltban megtalál. Külön fejezet az ezüst és a zátonyon nagy mennyiségben fellelhető jáde kapcsolata, csodás étkészletek, asztalneműk, ékszerek készültek ebből a két anyagból, amelyek pompásan összeillenek. Ráadásul a ma már ritka, és szinte csak gyűjteményben látható litofánokból is van egy kupac, utoljára litofánt az Iparművészetiben láttam a raktárban. Emellett van pár Gallé, Tiffany üvegholmi, ami bármely európai múzeumnak becsületére válna, és látványos szecessziós tárgykészlet.

AM-kesbak

Természetesen nem csak az antik, a modernebb darabok is helyet kaptak, a zátonyt meglehetősen fogékony és aktív állapotában találta el az art deco korszaka, számos csodás tárgyi emlék látható a kiállításokon amelyek java része nem import, hanem helyi holmi. Meg ugye Napier. Ezek az új irányzatok, új stílusok hamar ideértek, hiszen a legerősebb kapcsolat mégis csak angliával volt, ahol számos mester dolgozott, a modern korban is. A bútorok mellett korabeli ruhákat is láthatunk, amelyek közül akár ma is szívesen válogatna az ember. Úgy értem a neje.

AM-modernbutor

Az épület egyébként nagyon jópofa, olyan igazi múzeum, hatalmas oszlopokkal, tágas terekkel, igazi klasszikus, de belül rejt egy ultramodern rendezvényközpontot, büfét, könyvtárakat, el lehet bolyongani benne. Az emeletre jóval kevesebb időnk jutott, a háborús rész nem érdekelte a lányokat, pedig gazdag fegyvergyűjtemény lapul ott, nem két perc átnézni és bizony csomó minden nem jutott eszembe a tanultakból. Van egy spitfire és egy zero vadászgép is kiállítva, ezek roppant érdekesek, a siptfire mellett egy látványosra szétvágott repülőmotor is van, amelynek forgathatjuk a főtengelyét, így láthatjuk, hogy hogy jönnek-mennek a dugattyúk. Van egy pici shoá kiállítás is, meglepően sok magyar vonatkozással, fotókkal, szövegekkel.

AM-foyer

Nekem nagyon tetszett, az összbenyomás, a környezet, a kiállítások mind profin meg vannak oldva, a személyzet pedig segítőkész és kedves. Kifele menet egy kérdezőlánnyal kitöltöttem valami kérdőívet, amitől kaptunk gift vouchert az ajándékboltba. Kihagyhataltan élmény, már a kocsiban hazafelé elkezdtük tervezgetni, hogy visszajövünk valamikor. Remek téli program, mert bent nem esik és van látnivaló, és remek nyári program, mert odabenn nem süt a nap és kellemesen hűvös van.

Az első képen látható üveg mennyezet magyarázata

A múzeum honlapja

A múzeum késő esti programsorozata

A múzeum a twitteren

“Kirándulás – Auckland Museum” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Na igen, de a Metternich kastély klasszicista, az AM pedig neoklasszicista, gyakorltailag a parthenon másolatéval az arcán.
    De nyilván a klasszicizmushoz nyúltak a múzeum tervezői és jól is tették.

A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.