Társadalmi problémák – kriminalizáljuk-e a gyerekverést?

Az elmúlt hónapokban hatalmas vihart kavaró javaslat került a köz elé, miszerint legyen-e büntethető az, aki megveri a gyerekét. A viszonylag egyszerűnek látszó kérdésre a válasz nem is olyan egyszerű, a társadalom és a politika minden rétege elmondta a véleményét, néha nagyon fura szemszögből közelítve meg a kérdést, számos vitába bonyolódva és természetesen számos elégedetlenkedőt teremtve.

smack-blog

A helyi zöld párt (Green Party) egyik képviselője Sue Bradford már évekkel ezelőtt nekilátott, hogy a kollégáival szavazásra bocsássa a Crime Act vonatkozó jogszabályának módosítását, amely törvénytelenné nyilvánítaná a szülők azon jogát, hogy fizikai bántalmazással büntessék a gyeremekeiket.  Az ENSZ gyermekjogi bizottsága alaposan elmarasztalta az országot akkoriban, mert az új-zélandi törvények szerintük nem feleltek meg az ő irányelveiknek. A törvény ugyanis  „elfogadható” vagy „mérsékelt” mértékű fizikai erőszakot nem büntet.

Ideális gumiszabály, Bradford és csapata ezt a kitételt kívánta kitörölni a törvényből, azzal érvelve, hogy számos szülő, aki akár segédeszközökkel, büntetésből verte el a gyerekét, simán kisétál a bíróságról, csak az 59-es szakaszra kell hivatkoznia, amely az „elfogadható” erőszakot engedi. Több évig tartó munka után be is nyújtották a módosító javaslatukat, a pokol elszabadult.

Kis kitérővel jegyezzük meg, hogy a családon belüli erőszak és annak a gyerkverős formája meglepően széles körben elterjedt nevelési eszköz, és az a társadalom, aki alkalmazza a pofont, mint Makarenkó, most szembesülget azzal, hogy mit is csinál. Meglepő volt, hogy a dagályos politikusi dumák és a civil kezdeményezések kissé józanabb hangjai mögött milyen régóta elhallgatott tragédiák bújnak meg.

A polémia ugyanis számos platformon folyt (és még mindig folyik) és bizony átszakadt valami gát, a népek elképesztő dolgokat kommentelnek egy-egy vonatkozó cikk mellett (itt egy friss Scott Kara tollából, kommentekkel), éles határvonal választja el az ellenzőket a pártolóktól.

Természetesen az igazi kérdés nem az, hogy verhessék-e gyermekeikat büntetlenül a zátonylakók, hanem valami egészen más, ugyanakkor a kérdésben számos durva csúsztatás is teret nyert. Egyrészt a törvénymódosítás ellenzői a szabadságot, mint emberi jogot és a demokráciát lábbal tipró állatokként állították be Bradfordot és mindenki mást, aki szimpatizált a felvetett gondolattal, hülyébbnél hülyébb példákat hozva fel, hogy miért ne lehessen kivenni az 59-es szakaszt a törvényből.

A másik oldalt sem kellett félteni, onnan is jött ám mindenféle, ráadásul ugye kisgyerekkel, kiskutyával mindent el lehet adni, a kezdeményezés kiváló alkalmat jelentett némi politikai helyezkedésre is. Nyilvánvaló módon, a módosítás pártolói is mindenféle rosszakat hordtak össze az ellenkezőképpen gondolkodókról, hiszen nyilvánvaló, hogy aki nem támogatja a törvénymódosítást, az heti hétszer veri a gyerekeit, sőt, talán pénzért a szomszédéit.

Az ellenzők legerősebb – na jó, legtöbbet hangoztatott – érve, hogy ha a minimális erőszak sem alkalmazható büntetlenül, akkor akár el se ránthatjuk a gyereket a konnektortol, amibe éppen két kötőtűt akar beledugni, mert a szomszéd aki feljelent, csak azt fogja látni, hogy mi rángatjuk a gyereket, nem vagyunk jó szülők. A témának természetesen végtelen variációi hangzottak el.

A végeérhetetlen szómensének és okoskodásnak egy népszerű és jól bevált módszer, a népszavazás vetett véget, a jónép demokratikusan eldönthette, hogy módosuljon-e a törvény vagy sem. Nemet mondott. Az 1.6 millióból akik elmentek szavazni, 87,6% gondolta úgy, hogy nem kell változtatni a jelenlegi törvényen.

A népszavazás eredményét természetesen mindenki igyekezte kimagyarázni, a pártolók szerint a bonyolult kérdés összezavarta a szavazókat, az ellenzők szerint pedig nem az a megoldás, ha nem vesszük figyelembe az atyai saller és a krikettütővel félig agyonvert gyerek között a különbséget. Az ACT (aki mellesleg végig ellenkezett) most két kézzel verte a mellét, hogy a kiwik ugyebár azt akarják amit az ACT akart, ami uyge azt jelenti politikusul, hogy az ACT jó az embereknek.  (a kíváncsibbaknak ideteszem, hogy milyen egy piaci-patrióta párt, legalábbis papíron, érdekes versenyzők ők)

A hosszas előkészületek és viták után az 59-es szakasz benne maradt a törvényben, amit ráadásul a nép maga óhajtott így. Természetesen a gyermekjogi mozgalmárok még nem lőttek el minden puskaport és sajnos elég sok példát tudnak felhozni érvként, mert az eredeti probléma nem oldódott meg.

17 hozzászólás “Társadalmi problémák – kriminalizáljuk-e a gyerekverést?” bejegyzéshez

  1. Az igazsag szokas szerint a ketto kozott.

    Mindenesetre igazan megnyomoritani egy gyereket lelki terrorral jobban lehet, nem kell ahhoz verni.

  2. Hm… bizony. Atyai „saller”-ekre már nem nagyon emlékszem, de durva beszólásokra máig is. Sebaj, végül is felnőttem 🙂

    Azt hiszem, Skóciában van tiltva a gyerekverés…?

  3. racs, valószínűleg igen. nekem az a gyanúm, hogy ha kiveszik az 59-est a törvényből, vagyis mindenfajta fizikai erőszak büntethetővé válik, akkor mi lesz azzal, amikor elkapom a gyereket, aki éppen kiszaladna az útra? mert bizony azzal is akarata ellenére, erővel kényszerítem valamire, a szomszéd meg bezárat vagy elviszi a gyereket a gyámügy?

    tudom, hogy ez szélsőségesen hülye szitu, de mind tudjuk, hogy mire képesek a jogászok, ha elkezdik nyitogatni a kiskapukat és gumiszabályokat

  4. Egyszeru. Ha leversz egy maflast a gyereknek es meglatnak, egyszeruen azt mondod, hogy onvedelem volt. O utott eloszor, Te csak aranyosan viszonoztad.

    Viccet felreteve, a szomoru az, amikor hirekben hallod, hogy ilyenolyan szigetrol szarmazo es agyonverte es harom eves volt es meghalt!
    Erre semmilyen pofonellenes torveny nem megoldas, bar emiatt szuletett.

  5. igen, de ha megtiltod, hogy verje, akkor majd behúzott függöny mögött veri a gyereket, kétszerannyira.

    kicsit olyan ez nekem, mint az árapályt rendelettel szabályozni

  6. Nem hinnem, hogy van ertelme ilyen szabalyozasnak. Valamit minel jobban tiltanak annal inkabb titokban megy.

    Persze nem mondom, hogy a gyerekeket verni kell, de azt is latom hova alakulnak azok a gyerekek, akiknek a szulei megmaradnak az erelyes odaszolasnal. A gyerek rajon, hogy nincs kovetkezmeny es nagyjabol azt csinal, amit csak akar.

    A feljelentosdi igy is, ugy is mukodik. Ha nem azert, mert megvered a gyereket, akkor azert, mert nem jo helyre parkoltal vagy hangos a TV-d.

  7. racs ebben nem értünk egyet, szerintem a verés nem nevelés, az büntetés, mert a szülő elbaltázot valamit, jelesül azt, hogy kiment a saját eszkőztárából.

    Szerintem a normális szülő-gyerek kapcsolatnak egyáltalán nem feltétele a bunyó. Az is igaz, hogy sokkal több energiába kerül okosnak lenni és megértetni a gyerekkel, hogy mi az amivel belement a pirosba, mint megverni. Ahhoz nem kell ész, ráadásul ugye sokkal nagyobbak és erősebbek vagyunk, szóval se nem kunszt, se nem sikerélmény.

  8. Ez az „elment szavazni”, ez úgy nézett ki, hogy postán kiküldték a szavazóívet, rajta a kérdés, meg az igen/nem rubrikák. A választópolgárnak ezek után annyi volt a feladata, hogy aug 20-ig az általa beikszelt papírt a mellékelt válaszborítékba tegye, lezárja és bedobja bármelyik postai gyűjtőládába.

    Ettől persze még nem lett több értelme a kérdésnek.

  9. Pukke, az mindegy, a lényeg, hogy elmondhatta hivatalosan, hogy mit gondol. Több, mint másfél millió elmondta, ami szerintem nem rossz arány.

    Természetesen a kérdésen ez mit sem változtat 🙂

  10. az usában ezt jogilag már olyan szintre vitték, h az ember frankón parázik a játszón, ha hangosabban mond el egy mondókát a gyereknek, nehogy a többiek abúzusnak értékeljék és felnyomjanak a helyi seriffnél. ezzel csak az a gond, h a gyerekek nagyon hamar értesülnek róla, h bmikor feljelenthetik a saját szüleiket, majd ezt az információt társadalmilag folyamatosan erősítik is bennük. szerintem ez nem az az eszköz, amivel a gyermekek egyezményes jogai valóban érvényesülnek. merthogy a fürdővízzel a gyereket. vagy a franc se tudja, az biztos viszont, h iszonyú kattantak, tiszta para és üldözési mániás mindenki.

  11. Sziasztok,

    A témával kapcsolatban mindenkinek ajánlom a South Park egy régebbi epizódját 🙂

    Üdv: Rita

  12. Apropo: tegnap a radioban (MR2) hallottam valamilyen felmeresrol, ami szerint NZ-ben a legmagasabb a vilagon a fiatalkoruak ongyilkossaganak szama (aranyaiban, gondolom).

    Errol van valamilyen informacio? Sajnos nem talaltam meg a neten ezt a felmerest.

  13. megérne egy kutakodást, de pont nemrég olvastam, hogy az OECD országok közül nem itt a legmagasabb, úgyhogy akor a világon se.

  14. Sajnos nem emlekszem a reszletekre, mert felig meg aludtam, ezert nem nagyon tudom honnan szedtek ezeket az adatokat. Gyerekekkel kapcsolatos felmeressorozat volt, az biztos.

  15. Egy nő egy két éves forma kisgyerekkel utazik a metrón. Ülnek egymás mellett, velük szemben egy idős nő, gyógycipőben, bottal a kezében. Mellette egy bőrszerkós kopasz piercinges fickó ül. Utaznak.A kiskölyök harangozik a lábával, és folyamatosan rugdossa az idős nő lábát. Az szegény húzódik, fordul, hogy ne érje el a rugás, de nincs hely, menthetetlenül eléri a gyerekláb. Kis idő elteltével odafordul az anyához: Kérem legyen szíves szólni a gyereknek, hogy ne rugdossa a lábamat, mert anélkül is nagyon fáj.
    Mire az anyuka: szó sem lehet róla, én modern szellemben nevelem a gyereket, azt csinál amit akar, és nem korlátozom, nem fegyelmezem, nem fenyítem.
    Erre feláll a bőrszerkós fiatalember kiveszi a szájából a rágót, és belenyomja az anyuka hajába. Mikor az ordítva kikéri magának,
    a fickó csak annyit mond: Engem is modern szellemben neveltek.

    Csak úgy kikívánkozott belőlem.

    Magyarországon korábban elfogadott volt, hogy egy gyereket a szülő, fegyelmezési jogkörben a tettleges becsületsértésig terjedően nevelje.

    Azt nem tudom, hogy ezt az utóbbi időben változtatták-e régen nem volt ilyen ügyem. De gondolom, hogy igen, mert EU, meg az úniós követelmények nálunk mindig feltétel nélkül teljesítésre kerülnek, ha van értelme, ha nincs. (Pl. ilyen volt, hogy se disznót, se más állatot nem lehet ételmaradékkal (moslékkal) etetni.)

A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.