szolgáltatóváltás

Alapos számolgatás és kényelmi megfontolások után, úgy döntöttünk, hogy a banki, valamint a telekommunikációs szolgáltatásokat a jövőben mástól fogjuk igénybe venni. Vasárnap.

A bankváltásnak nem anyagi indokai vannak, inkább amolyan ügyfélkezelési anomáliák, amelyeket én nem szeretek, és az ügyintézőkkel való céltalan és értelmetlen társalgást sem élvezem. Az új bank választását erősen megkönnyítette, hogy a munkáltatóm is ennél a pénzintézetnél kezeli a pénzikéjét, ráadásul még valami csomagot is kínálgatnak nekem emiatt. Egy rövid telefonbeszélgetéssel fixáltam egy időpontot vasárnap délelőtt tízre a bankfiókban, ahol meg is jelentünk, teljes létszámban, hogy találkozzunk a nekünk rendeltetett ügyintézkedővel.

A jóember (bizonyos David) egy kedves, saccra 35 kg súlyfelesleget magán cipelő, izzadó kínai volt, aki egészen érthetően beszélt, leszámítva azokat a perceket, amikor nem a saját rettenetesen humortalan viccein nevetett. Kedves fiú ő, ám valószínűleg elmulasztott részt venni bizonyos tanórákon, amelyeken megtanulhatta volna, hogy a humorérzék esszenciális hiányát nem lehet horkolva röhögéssel leplezni. A világ talán legrondább mandzsettagombjait viselte szegény, nyilván büntetésből, vagy fegyverrel kényszerítették rá. Mindemellett roppant lelkes volt, és járt a keze, mint a motolla, úgyhogy minden varázslattal együtt fél órácska alatt összeigazított számunkra egy készlet megtakarítási-, és egyéb folyószámlát, internetbankot, készpénzkártyákat, hitelkártyaigénylést, meg mindent, amit csak szerettünk volna. Most már csak a fizetéseinket kell oda utaltatni és kész.

A gyeremek kissé unta az előadást, viszont megszólalni nem nagyon mert, teljesen az ipsze hatása alá került, pedig neki direkt nem mondtuk meg, hogy kína most ünnepli – többezer év fennálása után – hatvanadik szülinapját. Miután a szeánsz végetért, egy kézreeső benzinkúton vásároltunk kettő darab 2degrees telefonkártyát, majd hazaballagtunk.

A kártyák aktiválása után, némi internetes regisztrációval súlyosbítva, legott ráfordultunk a számhordozási lehetőségre, mert a régi számainkat már megszoktuk, megszerettük (nem), ráadásul emlékszünk is rájuk, ha valaki hirtelen rákérdez, ami azért egyes helyzetekben komoly előnyként jelentkezik.

Sajnos az én nagyifónom – a maga sajátságos kijelzője miatt – képtelen volt betűhíven visszaadni az aktiválós sms.ben kapott kódot, úgyhogy két ízben is az ügyfélszolgálatot nyaggattam, másodszorra már, az amúgy használaton kívüli pda-mba téve a simkártyát, amely képes megkülönböztetni a kisbetűket a nagybetűktől. Ez orvosolta is a nehézségeket, beklikkoltam a számhordozást és bevallottam a régi telefonszámom, majd meg is feledkeztem az egészről, hiszen azt mondták, hogy számhordozás csak munkanapokon, gondoltam, majd holnap.

Ellenben nem egészen kettő óra elteltével, müttyentett a készülék és egy vidám sms-ben tudatta, hogy immáron a piros sarokból a kék sarokba kerültem, használjam egészséggel. A nejem, aki velem párhuzamosan ejtette meg ugyanezt, nem kapott ilyet, az övét gondolom tényleg majd munkanapon intézik. Az ügyfélszolgálatuk előtt le a kalappal, amúgy élő emberekkel lehet beszélgetni, akik udvariasak és gyorsak, nem egy börtönbolygóról szökött, indiában landolt, pszichopata gyilkolórobottal próbálják megsaccoltatni, hogy az ügyfél mit is akar.

Összességében, annak ellenére, hogy egy szomorú egű, esős vasárnapon történt mindez, nem is rossz.

(update: időközben a nej is átkerült a kék sarokba, 24 óra kellett hozzá)

9 hozzászólás “szolgáltatóváltás” bejegyzéshez

  1. a vasarnap delelotti tiz oras idopont BANKBAN es FIXALVA kifejezesek irigykedesre kesztetnek…

  2. Tenyleg, melyik bank fiokja van vasarnap is nyitva??
    Hitelkartya igenyles sima ugy mar PR nelkul?

  3. hobe, gyakorlatilag minden bank nyitva van, de az asb, a nacionál és a westpac biztos. gondolom nem minden fiók…

  4. Nekem pirosrol kekre 20 perc volt!!! El sem akartam hinni. Csak egy bibi akadt. Most jottem ra, hogy elfelejtettem atmasolni a sim kartyarol a szamokat a telefonra!! Tipikus. De a lenyeg, hogy csak par szam, nem sok.

  5. Hehe, én is elfelejtettem átmásolni 🙂

    A húsz perc az szép, de gondolom az munkaidőben volt…

A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.