Az bor a zátonyon fontos dolog, elképesztő mennyiségűt készítenek, amiből rengeteget exportálnak, szóval a borok megállják a helyüket a világban, sőt, egykét különlegesség is akad. Meglehetősen kiforrott iparág, annak ellenére, hogy az egész ország fiatalabb, mint egyes pincék déleurópában. Egyre többet kóstolok meg és egyre finomabbakkal találkozom, pláne szakértő segítségével vagy javaslatai alapján. Az elmúlt idő során két érdekes dolgot figyeltem meg.
Az egyik a dugó vs. csavaros kupak kérdése, Valamiért általánosan elterjedt nézet, hogy a csavaros kupakkal lezárt bor az olcsó lőre, ami talán a szocializmusban kapható, söröskupakkal lezárt szörnyűséges izékre való asszociálás miatt van. Mindenesetre erős ellenszenv árad szegény csavaros kupak irányába, pedig nem érdemli, teljesen jól működő megoldás, sőt. Jelenleg háromféleképpen zárnak le egy palack bort, hagyományos (parafa) dugóval, szintetikus anyagból készül dugóval, vagy csavaros kupakkal.
A hagyományos dugónak egyetlen komoly jellegzetessége van (leszámítva a sok évszázados hagyományt), az pedig a dugóíz, amitől a bor „dugós” lesz. Van is a jelenségnek tudományos magyarázata, egy TCA (2,4,6-Trichloroanisole) nevű anyag felszabadulása okozza, amellyel a dugót kezelik, hogy food-contact, klinikai tisztaságú legyen. Ez az anyag végzetes hatással tud lenni a bor ízére, becslések szerint a kereskedelmi forgalomban kapható borok 5-10%-a már most „dugós”. (ez természetesen nem a borok és nem a parafa hibája, a gondatlan kezelés okolható)
Szintetikus dugók, amellyel először a pezsgőknél találkozhattunk, majd egyes borok voltak lezárva ilyen kis plasztik izékkel, mára meglehetősen komoly dologgá fejlődtek, speciális anyagokból készülnek, fogja őket rendesen a dugóhúzó, szóval teljesen dugószerűek. Sajnálatos módon azonban az ilyen dugók általában túl tökéletesen zárnak, meggátolhatják a borok további, palackon belüli fejlődését, csökkenthetik a bor élettartamát.
Csavaros kupakok adják a legteljesebb megoldást, kizárva a dugóízt és a bepülledés lehetőségét, lehetővé teszik a bor palackon belüli további fejlődését, ráadásul egyszerűek és biztonságosan visszazárhatóak. Egyvalamit nem tudnak, a használatukkal elvész a borospalack kinyitásának romantikája, nincs erőlködés a dugóval, nincs szétforgácsolt, beütött, beszáradt, beszakadt dugó és persze nincs kis pukkanás és utána okos fejjel, sznobikusan, összevont szemöldökkel dugó szagolgatás, nincs romlott bor (ha ép a kupak), ráadásul palackról palackra ugyanazon minőséget kapjuk. Ahogy Peter Granoff, egy San Franciscoi sommelier mondta “Ha dugóra van szükséged, hogy romantikussá tégy egy együttlétet, akkor nálad komolyabb bajok is vannak”
Mára már nem csak Új-Zéland és Ausztrália borászatainak sokasága állt át a csavaros kupakra, hanem terjed a világon, spanyol, francia, brit, amerikai borászatok egymás után térnek át a csavaros megoldásra, eleddig jajszó nélkül. A legismertebb márka a Stelvin, amely meglehetősen sokféle kupakot készít, minden borászat ki tudja választani a borhoz legjobban illőt, (oxigénáteresztő képesség, szoknyahossz, szín, stb.) így már az egészen különleges és drága borkülönlegességeket is ilyennel zárják le. Értelmetlen ódzkodni ellene, tökéletesen működő megoldás, ráadásul lehetővé teszi, hogy a megkezdett üveget becsületesen visszazárjuk, ami kifejezetten hasznos mellékhatás. No, meg dugóhúzót sem kell magunkkal hordanunk, ha a BVP-GME 30.13 és US-GPI 1680-03 szabványok szerint készült palackokkal indulunk el. A parafa dugónak ugyan van hagyománya meg íze, de jövője nem sok.
A másik érdekes dolog, hogy majd’ minden borászatnak van rendes honlapja, áldoznak a webes megjelenésre, igyekeznek a borászat stílusához igazodó arculatot mutatni a neten is. Mivel a bor leginkább exportcikk, egyáltalán nem mindegy, hogy mit lát a borászatról és a borról az érdeklődő, ha esetleg összefut egy palackkal a boltban és utánanéz. Számos helyen fajta és évjárat szerinti bontásban tekinthetjük meg a borok jellemzőit, gyakran pdf-ben letölthetjük a hasznos infókat, amelyben a talaj jellegzetességeitől kezdve a szüret pontos dátuma és lefolyása is szerepel, ahogy az időjárási jellemzők. Nekem ez nagyon szimpatikus, függetlenül attól, hogy nem értek a borokhoz, azért sokat lehet tanulni az ilyen leírásokból, ezért is szoktam a tanninos posztokban linkelni a borászatot.
Nem tudom, hogy másutt ezt mennyire veszik komolyan, de itt nem sok olyan borral találkozni, amelynek ne lenne komoly webes háttere, amelyről ne lehetne megtudni számos fontos dolgot a neten, nekem pedig ez tetszik, annak ellenére, hogy nyilván semmit nem fogok megtudni a bor ízéről, kóstolás nélkül. Ugyanakkor látszik, hogy a készítőknek fontos a termékük és komolyan veszik magukat.
Akinek van kedve, az kattogtassa végig a következő példákat (ha a boros posztoknál nem klikkolt volna), hogy érezze, miről beszélek. Bor, Borászat, Borleírás(pdf), Borászat, Borjellemzők(pdf), kóstolási jegyzetek(pdf), borászat(oz), borászat, fajtánkénti tárolási javaslat. Nyilván ezek csak kiragadott példák, amelyek kézre estek, de általánosságban elmondható, hogy a bor itt komolyan van véve és nem csak eladáskor.
És akkor a monkeybay.co.nz még szóba se került 🙂
Sokkal fontosabb kérdése a boros világnak, hogy mikor kerül feltüntetésre az anyaglista, ami a borba bekerült és a készítés során használt technikai masinák listája.
Így lesznek TERMÉSZETES BOROK, és GÉPI BOROK 🙂
ui: dugó kérdésben még érdekes lehet az üvegzáras technológia, igaz ez nem a 10dolcsis kategóriában, hanem a magas hozzáadott értékű termékeknél jöhet be
mi az az üvegzár? olyan, mint a sörök némelyikén van? (grolsch, mondjuk)
hát ez a gépibor ez erős 🙂 mondjuk ahogy nézem arrafelé csukogatják be a khm, „neves” borgyárakat, akármilyen akadémiának is elnöke a tulaj… meg az a fránya glicerin…
Itt is elég sok helyen csinálnak fahordós erjesztést (pl. Mahi), épp ma voltam a red cellarban 🙂
A Marlborough-i borok nagyrészét pedig itt palackozzák:
http://www.wineworksmarlborough.co.nz
a fahordóval nincs is semmi baj, az égegyadta világon 🙂 bizonyos fajták nem is működnek anélkül.
a wineworks nem pityke, napi 23ezer rekeszt tudnak palackozni… és van normális webjük.
Inkább üvegdugó, ami létezik belefeszülős, menetes, csatos formában is.
Vannak már próbálkozások vele szép számban.
http://winedrop.blogspot.com/2009_06_01_archive.html
http://www.vino-lok.de/
A művi bor szebb kifejezés? pl. Kanada, mint édesboros hatalom. 🙂 gumiarábikum, ozmózis, .. kevés köze van a borhoz.
A tömegigény kielégítése eléggé kifizetődő.
Penteken a sommelier-nel hagytam 5 Stellat, lecci hozzatok majd a kovetkezo pokerre, ha meg van belole!
csite ezzel az üvegdugóval feltalálták a csövön a lukat… a laborokban majd’ minden vegyszer ilyen becsiszolt dugós izékban van tárolva.
az öveg az üveggel nem túl barátságos, ha meg ott a plasztik liner, akkor mivel tud többet, mint a sima dugó vagy a screwcap?
mondjuk jól néz ki, csak veszett drága lehet
Nem sok ilyen palackot fogtam a kezemben, de mindegyik tetszett. Direkte próbáltam cseszegetni a száján a dugót, hátha leválik vmi, de nyoma se volt leválásnak, porladásnak, pattanásnak.
Nekem nagyon tetszik, és míves darabok készülhetnek belőle.
Van olyan verzió (nem tudom ki gyártja), ami gyűrű mentes.
Ha az nézem, hogy egy jó dugó 130-200HUF, akkor nem hinném, hogy sokkal fölötte lehet az üvegdugó. És még környezettudatos is! 🙂
(mondjuk bekaphatja az összes üvegescég, hogy nem visszaváltható üvegek et használunk!)
Egy rendes csavaros is légmentesen zár, nem?
De akkor hogy nem pülled be, és érik tovább a bor..?
Vagy van rajt valami speckó átengedő réteg?
A visszazárhatóság, az valóban jó dolog.
Bár ha egy palack bor nem fogy el egy felbontásból, akkor nem volt elég jó, nemde? 🙂
csita az, hogy szép azt én nem kétlem, nyilván ki van fundálva az rendesen, meg ma már egészen fantasztikus üvegek is vannak, szóval bármi lehet.
a környezettudatosságról inkább szót se ejtsünk (mennyi energia kell egy üvegdugóhoz?)
a nem visszaválthatóság – pont az üvegbe feccölt rengeteg energia miatt – dühítő ostobaság.
weid, van a csavarosban tudományos áteresztős varázslat, úgyhogy kap levegőt a bor, de muslincát nem 🙂
az elfogyás meg kérdés, esténként én szoktam inni egy pohárkával, és visszacsukom a palackot szépen. nem iszom meg az egészet, csak azért, mert nyitva van 🙂
ha vagyunk rá többen, akkor persze akár söröskupakja is lehetne, vagy celofán 🙂
papa, egyedül nem szeszelünk.
nincs de 🙂
alcoholica latensis 🙂
A bor nem a dugón beszivárgó levegőtől érik!
Az biztos, hogy az elején jár ez az üvegdugós dolog még. Nincsenek hosszútávú tapasztalatok a használatával kapcsolatban. Nekem a koronazárral (söröskupak) sincsenek óriási aggályaim, minden kidolgozottság kérdése.
Ja, és én is iszok magamban is akár. Jólesik este egy pohárral.
szeszelni nem is, és bizony egy pohár finom bor felszippantása nem is szeszelés. (mondjuk leginkább a nejemmel koccintunk)
csite, nem a beszivárgó levegőtől, ám ha légmentesen elzárod a bort, akkor tönkremegy.
Az üvegdugót meg majd kitalálja a szakma, ha jobb, akkor el is fog terjedni, a tömeggyártástól meg olcsóbb is lesz, meglátjuk.
Csite, csak egy pár megjegyzés az általad (tévesen) felvázoltakra:
-Kanadában igenis vannak minőségi borok (főleg jégborokról beszélünk, ugye -ami eredendően édes kell hogy legyen)
-azt nem nevezzük bornak amit vegyi úton állítanak elő, ergo semmiféle mesterséges színezékről ne essen szó
-ami az előállításokat, a kézi- illetve gépi szüretet, és a technológiát illeti: a különböző eljárások különböző ízvilágú borokat eredményeznek -én ebben semmi kivetni valót nem látok
-a boroknak van egy úgynevezett másodlagos érése is -ez történik az üvegben
És a végére Hobenak is egy reakció: természetesen viszem a söröket péntekre! 🙂
Müzli
A kanadai jégborok nagy része hűtőházban születik, délről behozott szőlőkből.
Sajnos, ma ugyanúgy bornak nevezzük azt, amibe akár glikolt, guargumit, egyéb potencianövelőket hajigálnak. Lehetne műBor is a neve. 🙂
A palackban valóban történik másodlagos „érés”, hiszen élő anyagról van szó, de nem a dugón át bejutó levegőtől! Azon át nem jut be semmi, ha jó a dugó.