Muriwai cselekmény

Köszönöm mindenkinek, aki felhívta a figyelmemet arra, hogy egy hete nem blogozok, nekem is feltűnt, most a türelmet megköszönve, pótolom a hiányt. Természetesen az elmúlt blogtalan hét alatt is működött az ország (oké, ez engem is meglepett) és mindenféle események is történtek, ezekról még esik szó a későbbiekben. Most ugorjunk vissza az időben a tegnapot megelőző vasárnapig, amikor is Muriwai beachre látogattunk, edukációs céllal. Képek, videók.

muriwai-enduro

Az edukáció fő csapásiránya a motorozni tanulás volt, ami Sebit is meg engem is érdekelt, viszont nincs se jogsink motorra, se motorunk. Ám van Jocink, aki minden szükségessel rendelkezik a kalandhoz, úgyhogy falkában kivonultunk a rettenetesen szeles partra, hogy megkíséreljük mozgásra bírni a motorizált, kékterekű távolságleküzdő készüléket.

muriwai-horses

Sebi kétkerekű előéletével nem vagyok tisztában, de nekem van némi városi robogózós múltam, ellenben a sebességváltás a motorkerékpáron már erősen a misztikum kategóriába tartozik, sose próbáltam sebességet váltani még, minden ezirányú tapasztalatom kimerül abban, hogy egyszer Laci bátyám (beindítatlan) motorján a garázsban váltottam kettőt, aztán mondta, hogy szálljak le. ( Ez az élményanyag nem sokat segített a gyakorlati próbálkozás során.)

Azért kell a partra menni, mert ha ott felborul az ember, akkor a finom, fekete homokba bukfencezik, nem pedig összetöri magát a betonon, szóval ideális tanulóhely. Joci – kissé fátyolos szemmel bár – rendelkezésünkre bocsájtott egy sokat látott, 200 köbcentiméter pengehosszúságú Suzuki endurot, amit később nyilván megbánt, de hát az élet nem habostorta, barátaid meg milyenek.

muriwai-tracks

Rövid, de alapos elméleti képzés után (mondjuk ehhez ismernetek kéne Jocit és az ő, khm,  szimplifikáló stílusát) végül is motoroztunk. Az elméleti képzés a következő volt: “le egy, aztán fölfelé a többi, lassú kuplung, finom gáz” .  Ezzel kellett boldogulnunk. Végül is tényleg csak ennyiről van szó, de azért ennél én egy kicsit jobban aggódtam és jól esett volna némi összetettebb rávezetés.

muriwai-csapatni

Elsőre el se estem, csak másodjára, akkor viszont valahol egy menekülő vietkong és egy beekizett nindzsa közötti mozgáskultúrával hajtottam végre egy bukfencet, miután a járművet leszúrtam a homokba. Ettől persze semmi bajom nem lett, ám amikor észleltem, hogy a benzing folyik kifele a tankból, megpróbáltam hirtelen talpraállítani a gépet, na akkor meghúztam a hátam, ami másnap elég kellemetlen volt. Joci szerint nem kéne taknyos homokon az első féket húzni, mert fejreállhat az ember. Mit okoskodik?

Sebivel szerintem simán felléphetnénk egy “kezdők látványmotorozása show”-n, én talajgyakorlatokkal, ő pedig azzal a trükkel, hogy – mivel képtelenek voltunk szűkebb ívben fordulni, mint egy mozdony – belehajt az ember a tengerbe, majd nem tud kijönni, de megállni nem mer, ezért a parttal párhuzamosan húzza neki, egy négy méter magas, V-alakú vízesést produkálva a parton sétálók és lovaglók nagyobb gaudiumára. Ha nem így találták fel a vizisít, akkor sehogy. Végül kivergődött, de a vizirevünél is látványosabb volt Joci arca, amikor észrevette a mutatványt. (egyes, rég meghaladott nézetek szerint a sós víz nem tesz jót a géperejű járműveknek, pff… sajnos erről nem tudtam videót csinálni, pedig)

Mellesleg Muriwai ezen része, egészen egyszerűen közútnak minősül, amelyen bárki közlekedhet, a homokba szúrt , sebességhatárokat jelző táblák iránymutatásai alapján. Ahol bohóckodtunk, ott harminccal lehet, de párszáz méterrel arrébb, kezdődik a hatvanas szakasz. A kresz érvényes itt is, ahogy egy önkéntesrendőr-vannabí párocska ki is fejtette nekünk. A part egy része viszont forgalom elől elzárt terület, járművel oda nem szabad bemenni, arra nem derült fény, hogy miért nem ott sétálnak? Mind a Tasmán tenger, mind a fekete homok tökéletesen ugyanaz ott is, viszont ott csak  gyalogok vannak. Sebaj.

muriwai-vehicles

Nem mi voltunk az egyetlenek, akik a homokban bohóckodást élvezték a napsütésben, volt kvadozni tanuló nyugdíjas, elképesztő tempóban robogó motorosok, és persze terepjárók, minden mennyiségben, köztük az enyém is, amit Joci (talán büntetésből?) összevissza forgatott a homokban, meg volt némi lehetőség patakban lucsmogni (új szó!) is .

muriwai-track

A motorizáltak mellett számos népek analóg megoldásokat választottak, lovacskáztak a fövenyen, szép lókkal, ezt mondjuk szívesen csinálnám, bár nem tudom mennyibe kerülhet egy ló vagy a lovacskázás. Amíg Sebi fel-alá motroncozott, megállíthatatlanul, addig Immáék elmentek sárkányt eregetni, ha már ekkora szél volt.

muriwai-ride

A rettenetes szél ellenére jól mulattunk, elpancsoltunk vagy fél liter benyát, eltörtük a motor sárvédőjét elöl, besósvizeztük alaposan és feltöltöttük az én autómat finomszemű, nehéz, fekete homokkal, bár ezen a napokig tartó esők azért segítettek már kicsit, legalábbis kívülről.

Az egész nagyon tanulságos volt, legalábbis nekem, pár kör után már a váltás sem tűnt teljesen kivitelezhetetlennek, bár nyilván szokni kell az ilyesmit, hogy forgalomban flottul menjen, meg tán minden motoron kicsit eltérő is a mutatvány. Nyilván a motor stabilitása meg a felülettől (is) függ, szóval ez a lágy tengerpart dobálta azért a motor hátsó részét, de elesni sokkal jobb volt benne, mint anno robogóval Budán. Önbizalomszerzésre és remek társaságban időtöltésre is kiváló alkalom volt.

muriwai-kimivel

“Muriwai cselekmény” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Jíííháá, végre poszt. A kéccázas szuzi jó játék lehetett egy ekkora bukótéren.
    Írjál még gyorsan sokat.

  2. Visszajelzés: Motor « pappito.com

A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.