Eltelt egy hónap, mióta újra szaladni kezdtem, némi haladást is elértem és fejlesztések történtek technikában is. Na nem a futótechnikámban, az jobbára az árvakiksutya-a-sivatagban módszer (liheg+bánatosan néz), de ide pont jó lesz, a semminél pont több, sőt.
Először szeptember elsején futottam, azóta összesen húsz alkalommal vágtam neki, egy meglehetősen komótos edzéstervet követve, amely 12 hét alatt juttatna el a 30 perc folyamatos futásig, de az edzésterv egyszerűen túl lassú, nem vagyok képes betartani. Az edzés menete persze a bemelegítéssel kezdődik, aztán tempós séta, majd futás, majd megint séta, ismétlődően. Ezzel állítólag tök jól felkészül az ember a 30 perc futásra, anélkül, hogy megerőltetné magát vagy megsérülne.
Tegnap, vagyis a huszadik futásnál már csak a bemelegítést és a felkészítő sétát csináltam, utána a teljes távot futottam, ami olyan nettó 25 perc szaladást jelent, ettől már nincs is olyan messze a fél óra… Egész egyszerűen nem volt kedvem megállni és lépésre váltani, jól éreztem magam szaldás közben, bár a szervezetem jelezte a pontokat, ahol tempóváltáshoz szokott, de inkább tovább futottam.
Ezzel el is értem a kettes (narancs, hohó!) szintet, ez nagyon okosan ki van találva, 50 km után már kapunk sikerélményt, motivációt, no meg kettőszáz kilométert, amit le kell futnunk a hármas, zöld szinthez. Az is tök jól esett, hogy kaptam egy üzenetet 44 km környékén, hogy ha nem tudnám, akkor lefutottam egy maratoni távot, ezekre az apróságokra nagyon odafigyelnek, ügyes.
A cipő bevált, szeretem, a mackónadrágomat kevésbé, az nem kifejezetten futásbarát, de egyelőre ez van, esténként, amikor futok, akkor olyan 12 fok körül szokott lenni a levegő, egy pulcsi meg hosszúgatya jólesik. Pár fokkal feljebb már rövidgatya kell abból pont most szereztem be egy Dri-Fit anyagból levőt gombokért az outletben, így visszaadhatom Joci rövidgatyáját, ami eddig nálam dekkolt jobbára szkvassolási okokból. Ma ki is próbálom az újat.
Beszereztem még egy karpántot is a szaladáshoz, mert eddig a pulcsik kenguruzsebében lötyögött a wurlitzer, ami elég kényelmetlen volt, hogy szaladás közben kotorni kellett a zsebben, ha bármit akartam tőle, akár léptetni egy számot, vagy megkérdezni tőle, hogy milyen messze vagyok.
Mivel az iPodhoz való pántok az apple webboltban mind 50 dollárzok voltak vagy efölött, (és a nike pántjait le is húzták kicsit a szaladók) igen megörültem egy 35 dollárzos ajánlatnak a mall-ban, és egyelőre teljesen jól is szuperál. A gecko mindenféle tokokat, kiegészítőket árul, itt van a központjuk a szomszéd szigeten, én a készletből a Gecko Sport Armband fedőnevűt húztam be. (egyébként gyártanak olyan praktikus kis tartót, amivel a nike+ jeladót nemnike+ cipőkre is fel lehet tenni biztonságosan)
A készlet egy pántból, egy arra feltépőzárazható szilikon iPod-bugyiból és egy védőfóliából áll. A fóliának külön örültem, mert a kijelző elég nagy, könnyű összekarcolni, ez megelőzhető ezzel a védőréteggel. Fel is applikáltam üstöllést. A karpánt egy neoprén izé, kellően tág határok között állítható méretben, a belsejében még egy titkos kis zseb is lapul, ahova egy lakáskulcsot vagy kis túlélőpénzt rejthetünk, én a nike+ vevőt tartom benne, így nem hagyom el. (az itteni bankók műanyagból vannak, nem lehet átizzadni őket, milyen praktikus)
Mivel a szilikonbugyi csak azon az oldalon nyitott, ahol a csatlakozók vannak, (a másik oldalon, csak a lock kapcsolónak van kivágás) ezért a készséget fejjel lefelé kell felapplikálnunk a pántra, ami elsőre fura gondolat, de később valahogy teljesen egyértelmű, hogy fejjel lefelé okosabb használni, mert futás közben, ha lenézünk az iPodra, akkor pont jó irányban áll a kijelző, le tudjuk olvasni, ha éppen ahhoz van kedvünk. Mondjuk a gépnéni megmondja, hogy éppen hogyan állunk, ha megnyomjuk edzés közben a középső, nagy gombot, ami roppant hasznos funkció, csak én mindig elfelejtem, hogy ilyet lehet.
Az előlapon a szilikon értelemszerűen nem takarja a kijelzőt, és a clickwheelt, vagyis a kezelhetőség nem csökken, ellenben az oldalak és a hátlap teljesen fedett, leszámítva a két hosszúkás rést, ahova a pánt csatlakozik. Végül is nem baj, ha nem futáshoz használjuk a kütyüt, akkor se kell levenni a szilikont, csak a pántról leszedni egyben az egészet, ez tépőzárral van megoldva. Sajnos így a gyönyörű narancsszín kevésbé látszik, de hát az élet csupa kompromisszum.
Nagyon praktikus kis szerkezetek (az IPOD is, a tartó pánt is)! Egy apró megjegyzés: én a telefonoknál a tokhoz tartozó védőfóliával mindig az ellenkező hatást értem el, a fólia és a kijelző közé kerülő porszemcsék karcolták össze a kijelző felületét, ezen tapasztalataim alapján már kerülöm az efféle megoldásokat.
Kérdés: jól látom, hogy a clickwheel-en nincs semmi védőfólia vagy szilikon? Mert ez nagy hülyeségnek tűnik, lévén izzadt kézzel kb. semmit se lehet csinálni rajta. Az ember meg (főleg az akkorák, mint én) izzad, mint szódás a lovát.
a clickwheel pucér, és én is izzadok, mint akit puskából lőttek ki, de ahogy tapasztalom, csak a következő számra ugrást használom menet közben, ha kell, meg néha lekérdezem, hogy hol tartok, mindkét esetben egy gombnyomás a dolog, szaladás közben nem klikkvilezek.
eddig ez nekem semmi gondot nem okozott. az már inkább, hogy a pánt belső, bőrrel érintkező fele, az a zseb (alulról a harmadik kép), az izzasztó műanyagszövetből van, az nagy marhaság, alatta megpülled a karom, a pánt többi részén, a neoprén alatt meg nem.
Többre nem nagyon használom én sem futás közben, de azért ez sem tesz neki jót, feltételezem.
Na de sebaj, lehet élek az ajánlatoddal, és rendelnék egyet. Igazából nem nagyon találtam más megoldást a problémára, csak ezt az eszközt.
Vifílkosztet egy ilyen produkció mindennel együtt including nyomkövetéses csomagküldés? Ismerjük a magyar postát ugye.
nem tudom mibe kerülhet, mi kéne pontosan?
Ez az armband eszkösz.
Valamikor régebben írtad, hogy ha nem találok normálisat, akkor tudsz segíteni berendelésben.
oké, dobj egy mélt és megbeszéljük