szalad – 2 hónap

Immáron két hónapja szaladok, nem megy minden úgy, ahogy kellene, de azért nem reménytelen a dolog, volt eredmény is meg szenvelgés is. Kis összegzés.

Az első és legfontosabb dolog ami kiderült, hogy fényévekre vagyok a negyedmaratontól, valószínűleg egyelőre akkor sem tudnám lefutni, ha Szabolcska Mihály versekkel kényszerítenének. Ez, persze nem baj, csak egyszerűen még nem tartok ott. A folyamatos fejlődés és állóképességnövelés mindenképpen jó és úgy a néhányadik alkalom után kifejezetten élvezni is kezdtem a futást.

Összesen eddig 33 alkalomal edzettem, és az elmúlt hónapban már csak a nettó futást mértem, a felvezető sétálást nem. Megérkezett a jó idő is, kellemes 15-17 fokokban lehet szaladni, nem kell pulcsi, egy tudományos anyagból levő felső és egy rövidgatya elég, direkt jólesik az emberenek a menetszél.

Az eredeti terv az volt, hogy végigcsinálom a kezdők terápiáját, ami 12 hét alat juttat el odáig, hogy tudjak fél órát futni, viszont ezt a tervet elvetettem. Az utolsó tíz alkalommal már meghaladtam a harminc perc futást, tehát a fél óra nem kunszt, annyit már tudok szaladni, ami hatalmas sikerélményt adott. A másik nagy sikerélmény, hogy az utolsó öt szaladás már mind túl volt az öt km-en, ami a titkos vágyam volt. Fél órát vagy öt km-t magabiztosan, szenvedés nélkül futok, anélkül, hogy a végén könyörületes járókelők építenék fölém az oxigénsátrat.

Természetesen ez a fél óra nem őrült rohanással telik, nem sietek sehova, amitől nyilván az átlagsebességem se valami húha: a 33 futás átlaga 7’28” ami elég vánszorgósnak tűnik (az is), de ebben benne van az elején mért sétálás is. A valós érték szaladáskor 6’40” és 7’10” között van valahol (rengeteg emelkedő és lejtő van), ez pedig nekem bővem elegendő, ettől még nem rúgom szét a viakolort, de haladni már haladgatok. Ha ezt a tempót tudom tartani akkor is, amikor már tudok tíz km-t futni, akkor elégedett leszek.

A lokális maximumomat november 16-án értem el, akkor pár méter híján nyolc km-t futottam, mindezt könnyedén, az erőt jól beosztva, nem is rossz átlaggal. (0:53:21, 7,89km, 6’45”-es átlagsebesség) Erre nagyon büszke vagyok, nagyon jól esett, minden összejött, a jó idő, a jó zene, a hangulat és fejben is ott voltam, kellemes, egyenletes tempót tudtam szaladni. Ezután sajnos erősen visszaestem, aminek főleg hangulati és fáradtsági okai vannak, többet kéne aludjak, hogy legyen ideje az izmoknak regenerálódni. Ezt követően pedig egy egész hétig  egy centi nem sok, annyit se futottam, volt kis torokfájós-hőemelkedős nyavajám, amiből szerencsére kilábaltam komolyabb következmények nélkül, úgyhogy kezdhetem újra a szaladgálást.

Továbbra is komoly gond a bemelegítés-nyújtás, ezen még dolgoznom kell, túl türelmetlen vagyok, pedig elégtelen bemelegítéssel komoly bajokat tud okozni magának az ember. Nekem nehéz nem azonnal elindulni, hanem még a kertben melegíteni, ahelyett, hogy robognék, de azért erőltetem a dolgot. (klikk nyújtós–bemelegítős tippekért) A bemelegítés nem csak a testnek jó, fejben is segít felkészülni, ráhangolódni a szaladgálásra, útvonalra. Nyilván az is baj, hogy este futok, az egész napi meló, közlekedés után, sokszor felteszem a kaját sülnifőni, hogy elkészüljön amíg szaladok, szóval van miről áthangolni a fejem, de a felkészülést egyre komolyabban veszem.

A nikerunning oldal továbbra is szánalmasan működik, sajnos, a kiváló koncepciót kritikán aluli kivitelezés követte, és nem csak mac alól nyűg, hanem bármi alól, jár egy hatalmas pofon mindenkinek aki a projektben volt. Ennek ellenére továbbra is ez a legegyszerűbb és egyben leglátványosabb edzésnaplózó megoldás (ezért is dühít, hogy ilyen hitványul csinálták meg) úgyhogy maradok ennél.