Azért jó a kert, mert van benne mindenféle érdekes dolog, izgőmozgó is, meg fix is, vagy zümmög, vagy finom.
Előbb mondom a kabócát, akikből rengeteg van, és a lokál magyar tájszólás cikadásznak hívja őket, nagyon kedves rovarok, percegnek, mint a rosseb és rengeteg van belőlük. Amíg a kertben beszélgettünk, addig odajöttek, biztos hallgatózni. Olyan intelligens, könyvtárosarcú jószágok ezek, igen jámborak és igen muzikálisak.
A másik nagyszerű élőlény a borsó, amely kap majd külön posztot, annyira kedvesen fejlődik, minden nap szakajtunk a kisdeddel egyet és megesszük belőle a magvakat. Ropogós, nagyon édes, friss íze van, finom. A gyermek zúgolódás nélkül eszi, sőt.
Kezdenek kifejezetten termetes borsószemek nőddögélni a hülyekben, és a burkolat is finom, nem csak a magv. Vasárnap meghívtam a landlord valami ronkonzát a kiskertbe borsólegelésre, és amig rágcsált, addig hagytam, hogy dicsérgesse a kertet, ha már annyira akarta. Mondjuk ő nem hámozott, csak harapott, de hát igaza van, héjában a vitamin, ugyebár.
A kertet nem csak a haszonnövények használják, hanem rendszeres vendég benne néhány madárka, bár nem tudom mit heverésznek ott. Vagy jó meleg a talaj, vagy nedves és hideg, valamelyik bejön a rigónak, mert rendszeresen nyomát lelem, hogy hempereg az ültetvényen. Úgyhogy installálnom kell valami madárrémijesztő gépet, amitől elriadnak.
Nálunk a kertben a mejnók üldögélnek ilyen jókedvűen. De a kedves könyvtárosarcú cikadász az mindent visz
Keszon, latom kalozbol kertesz lettel, de ne hidd, hogy egyedul vagy ezzel
tudom én, hogy nem vagyok egyedül
jól vagytok? brazillion éve nem hallottam rólad!
koszi, jol vagyunk. elvezettel olvasom a blogodat, miota az intergalaktikus futas-ugyi miniszteriumban jovahagytuk a futhatnekodat.
azt utólag is köszönöm, reméltem, hogy valaki elintézi az állami kilométerellátónál az elszámolást
Babarum likes this.
Kistanyerok, kispoharak… Es mi lett a koviubi alapanyaggal??