Egy útikönyvről

Egy közelebbről meg nem nevezett helyen futottam bele egy könyvajánlóba, majd megnéztem a hozzá tartozó weboldalt és részleteket a kiadványból, sírva röhögtem, majd el is felejtettem az egészet. Egészen máig.

batar

Nej szülei szerencsésen megérkeztek hozzánk, apósom pedig, hogy ne jöjjön felkészületelnül zátonynézőbe, vásárolt egy utikönyvet, amely az Új Zéland I. címet viseli. Persze sok hitvány könyv van, amiről nem posztolok, de ez most kapni fog, hátha megspórolhat valaki 3150 rénes forintot. A Batár könyvek sorozat többi eleméről nem tudok nyilatkozni, még azt se zárnám ki, hogy azok jók, de a kis szigetünkről szóló, az több szempontból is őrület.

A nyomdaipari termék (a könyv szót azért másra használjuk) azzal a felütéssel indul, hogy az Alexandra nem hajlandó terjeszteni a kiadványt, amin a szerző hosszasan sopánkodik, nem átallja becsatolni a az Alexandrának írott leveleit, amelyeket a kiadó (egyébként korrekt és udvarias, elutasító) válasza követ. Sajnos számomra érthetetlen, hogy nekem, aki elvileg kifizet 3150 forintot egy könyvért, mi közöm is van ehhez, kurvára nem érdekelnek a szerző sirámai és a nyafogás, hogy a magánkiadásban piacra kerülő könyveken szinte semmi haszna sincs. Mindezt azzal az ostoba arroganciával leírva, amely számon kéri az Alexandrán, hogy más kiadványok, amelyek csekélyebb oldalszámúak(!) a polcon vannak, bezzeg az övé nincs.

Mindez tetézve van azzal a sajátos nyelvi kifejezéstárral, amely egyébként is elképesztő, olyan mondatokkal, mint “Ezen levelemmel fellebbezek X.Y. döntése ellen” (amely már önmagában szép, egy magán terjesztőcég visszautasít egy szabadúszót, aki fellebbez) vagy “Én eddig négy könyvet adtam ki, mert hihetetlen műgonddal írom ezeket“, “de itt én fedezem a megírás, a térképek, a fotók költségeit, a tördelést, a teljes nyomdai kivitelezést, az Áfa rám eső részét, a kulturális adót, sőt, még a saját honoráriumomat is a teljes 50%-ból kell fedeznem“a legszebb szockó éveket idéző előadói fordulatok, egy magát útikönyvnek definiáló kiadványban. Meg vagyok győződve arról, hogy a szerző panaszkodása a terjesztők miatt, mint műfaj, kizárólag magyar útikönyvben kaphat helyet, magánkiadásban.

De hagyjuk is a heroikus küzdelem dokumentumait, amelyekkel minden Új-Zéland iránt érdeklődő vásárlónak szembesülni kell, tekintsük meg a nyomdaipari terméket magát.

A kétkötetes munka első fele, amely kissé homályos okokból a “látogatás Ausztráliába” alcímet viseli igen kézhezálló munka, cipelni könnyű, viszont zöld. Az első mondata szó szerint így kezdődik: “Magyarországról nézve Új-Zéland pontosan a Föld túlsó oldalán helyezkedik el.” A kb kettőezer km-es tévedés persze nem sok ekkora távon, bár ha azt is hozzávesszük, hogy a szerző személyesen kereste fel bájos szigetünket, már kissé érdekes. Szakítva a hagyományos útikönyvek szerkesztési elveivel, az öntömjénező bevezetés után olvashatjuk a korábban már említett vitát az Alexandrával,  majd váratlanul az általános tudnivalók fejezetébn találjuk magunkat, ahol ábrákkal gazdagon megtudjuk, hogy milyen erődített településeken laktak a maorik, mindezt olyan mondatokból, mint “a maorik kisebb-nagyobb falvakban éltek” amely bizonnyal forradalmi megközelítése az útikönyvírásnak és egy távoli ország bemutatásának, mellőzve az ország elhelyezkedést, földrajzát, népességének és gazdaságának vázlatos leírását. Az sajnos nem derül ki, hogy kik is a maorik és honnan kerültek ide, de hát mindent nem lehet.

Nem szívesen mennék végig az egész papírhalmon, mert úgy értelmetlen, mint nehéz röhögés nélkül gépelni, valamint újra és őjra szembetalálkoznék azzal, hogy minden helységnév magyarra van ferdítve, aminek különösen egy útikönyv estében, nagyjából semmi értelme sincs. Palacsintasziklák, parti út, eltemetett talaj, Marlborough-tengerszoros és így tovább. Ijesztő, de leginkább értelmetlen.

A “szerző a tájat szemléli” típusú amatőrképekkel gazdagon illusztrált munka kissé szerkesztetlen, ám az jól látszik, hogy az író szépen végigment az általános és mindenki számára elérhető, fizetős turistaprogramokon, bőszen fotózva, majd különösebb mélységi kutatások nélkül leírta amit az ingyenes tájékoztató kiadványokban talált. Ezt önmagában nem is rónám fel neki, ha mindezt legalább szórakoztató formában tenné, de az egész munka kb. annyira élevezetes és olvasmányos, mint egy mosógép kapcsolási rajzának jelmagyarázata.

Újszerű a tartalomjegyzék is, amely nem zavarja meg oldalszámokkal az olvasót, inkább csak amolyan kedvcsináló, de a kötetben megélhetjük, hogy a Wellington-Auckland táv megtétele során sosem jutunk el Aucklandig, ellenben Huka Falls után hirtelen a Déli szigeten találjuk magunkat, a fjordoknál. Varázslatos és egyben értelmezhetetlen, különös tekintettel az Ausztráliában készül színes képekre, amelyek szintén láthatóak Új-Zélanddal kacsolatban.

Ne is b(l)ogozzuk tovább a munkát, ha nem is várnám én személyesen el, hogy egy hobbiutazó Lonely Planet színvonalon írjon, de azért alapvető igényeim vannak egy útikönyvvel szemben azon felül is, hogy a szerző a bevételből csökkentse az utazásai költségeit. Órák óta böngészem már és egyre erősebb meggyőződésem, hogy az itteni kirándulós blogokból átfogóbb és pontosabb információkat lelhet az utazni vágyó, ráadásul azok – már a platform sajátosságai miatt is – aktuálisabbak.

Nem tudom most milyen útikönyvek kaphatóak a boltokban azok számára, akik ide akarnak utazgatni, kirándulni, de ha ez az egy Új-Zélandról szóló van, akkor erre a hobbikötetre kár kiadni a pénzt, a tartalmához a reptéri ingyenes kiadványokban és a turistairodákban a szórólapokon hozzájuthat bárki. (ez alapján a termék alapján a kiadó összes többi útikönyvéhez is csak gumikesztyűben nyúlnék) Inkább forduljunk a megbízható, neves kiadók könyveihez, még ha nem is magyarul vannak. Mi a Lonely Planettel jöttünk, az egy rendesen szerkesztett, tartalmas, részletes könyv, azt csak ajánlani tudom, de nyilván van más is ami jó.

“Egy útikönyvről” bejegyzéshez 97 hozzászólás

  1. tudod, azon töröm a fejem, hogy mondjuk valaki tervez itt egy 3-4 hetes túrát, rááldozza a nem kevés pénzt és időt, hogy itt turistálkodjon, azzal miért kell kitolni, massziv igénytelenségből?

    és most megnéztem a LP NZ ajánló oldalát és csak az egyhasábos leirásból több hasznos infó derül ki, mint ebből az egész rémségből…

  2. És várjál !!! ez még csak az első rész ! 🙂 milyen lehet majd a második kötet…

  3. Gondoltam kicsit rákeresek a neten és ráleltem a szerző igényes oldalára. (batarzsoltbotond.hu)

    Jobb felső sarokban ezt olvastam kis helyesírási hibával:
    “Üdvözlöm! Ön a(z): 00002 . látógatóm.”

    Egy még nem befutott író itthon (H) örül, hogy ha valaki ingyen kiadja a könyvét, azaz 0%-ot kap az értékesítés után. A befutott nagy nevek sem kapnak többet 15-20%-nál, ez persze nem helyes, de ehhez képest vicces az ő 50 százaléka.

  4. ??
    Ez kőkemény. Asszem elkérem.
    Egyszer elolvastam egy Uhrin Benedek drámát is. Tanulságos volt.

  5. szerintem a “látogatás Ausztráliába” alcím elől egy “és” kötőszó maradt le, ami már azt sugallná, hogy a gyalázás mellé a kedves olvasó kap egy kis kitekintőt (eltévedt ausztrál képek formájában), még az is lehet, hogy a második kötetet mintegy titokzatosan felvezetendő.

  6. ifa, direkt kerültem a szerző honlapjának emlegetését, van nekem szivem. (Üdvözlöm! Ön a(z): 00001 . látógatóm. hehe)

  7. Zsolt, nam adom, nyugtatószerek készenlétbe helyezése és szakszemélyzet részvétele mellett olvasótermi felhasználása lehetséges 🙂

  8. Az a szomoru helyzet, hogy szerintem nincsen masik Uj-Zeland utikonyv magyarul es az angolul nem tudo szuleink megveszik ezt a szart 🙁

  9. Mondom túléltem egy Uhrin Benedek drámát.
    Talán zenei munkássága fogalmat adhat írói értékéről is…

    Batár népművelő elvtárs élete rendkívül érdekes fordulatokat rejt 🙂

  10. hát én meg nem írom, így is nyitnom kellett egy palack fehéret, hogy aludni tudjak a batár-webuniverzum látványa után 🙂

  11. “Különösen a beszélgetős műsorok tetszettek neki, pl.: Torgyán Józseffel”

  12. Óvakodni kell a magánkiadványoktól és kész. Vanity project, nem így hívják ezeket? Tudnék ír/magyar példát mondani, de inkább nem. Ritkán szoktam megválni könyvtől, de az repült.

    Mi a Rough Guide-dal utaztunk, jó volt.

    Esetleg csináljatok egy magyar NZ-turistás weboldalt 🙂 Saját tapasztalatoknál, tanácsoknál nincs jobb! Bár aki oda utazik, azért makog valamit angolul…

  13. Anyukám nagyon büszkén elküldte nekem azt az angol nyelvű kiadványt, amit kicsiny városomról készíttetett a polg.mesteri hivatal tavaly: én ennek nagyon örültem, mert az itteni barátoknak van mit mutogatni végre… A második mondat után sírógörcsöt kaptam a fordítás minősége miatt. Hogy egy angoltanár nem akadt a városban, annyira nem vagyunk kicsik!? De még egy érettségire készülő gimnazista is jobbat tudott volna, az fix…

  14. van ez a tévhit Mo-n, hogy sokan beszélnek angolul. pedig nem. ide vezet, ha egy ország saját magának talál ki egy idegennyelvű minősítési redszert, amely egyre gyorsuló tempóban távolodik el a beszélt nyelvtől – rigó ucca.

    Egy tollvonással meg lehetne szüntetni és elkezdeni elfogadni a valódi idegennyelvű igazolásokat, Cambridge, IELTS, Goethe Institut, mittomén. A meg B vizsga… már a Baross utcánál se ér semmit az ott kiállított papir, de adják rá a felsőfokú végzettséget meg a nyelvpótlékot…

  15. Jelenlegi szókincsem kevés érzelmeim kifejezéséhez!

    A magyarság története 1301-1718 között a világ bélyegkiadásának tükrében

    ALCÍMMEL írt egy kötetet a Szerző, melyhez könnyen lehet, hogy Új-Zélandnál is messzebb kelletett utazzon – ha érted, hogy mondom.

    Ritkán személyeskedek (hiányzik is marhára), főleg nem más blogján, mert ki szoktak vágni, de mostan legyenszabad beszóljak “ifi” nevű kommentharcosnak:

    Te idefigyelj! Nem kell mindent észrevenni, pláne ne keresgélni. DE! Ha már ilyen észrevevős-kurkászós fílinged van, akkor is lehet szemérmesen megtartani magadnak amit leltél. Ha ez nem megy, még mindég lehet aprócska jelzést küldeni – gugli a barátod, stb. -. Vagy legalább nem linkként berakni az url-t, hogy másolni is kelljen, ne csak egy odavetett klikk legyen!

  16. Herr Spitz, a józan ész és az emberiességi szempontok figyelembevételével kattinthatatlanná változtattam a vizuális környezetszennyezésre mutató linket.

  17. asszony szólt, ugorjak ide mulatni. félig mgtörtént. a másik felét itt találtam:
    szegény ember, fogalma sincs, mire képesek megátalkodott emberek internet hozzáféréssel… én vhol sajnálom az öreget, biztosan meg van róla győződve, hogy x év tapasztalattal a háta mögött, mint népművelő… de inkább nem is folytatom.
    ***www.batarzsoltbotond.hu/Zsolt70.jpg

  18. ezt azért kemény volt belinkelni. kiveszem a linket mögüle, a bátrabbak kopiplészttel kiüthetik magukat

  19. En egy kicsit muveletlen (bunko) vagyok blogolas teren, ugyhogy valaki monjda mar meg nekem, hogy miert kell kiszedni a kommentekben levo linkeket?

  20. most valahogy nem vagyok büszke, hogy a szerző ugyanott született és ugyanott érettségizett, ahol én… :[

  21. hobe, bár én vagyok itt az It-től egyik legmesszebb álló, de ha nincs kiszedve a link, akkor könnyen fellelhető, hogy honnan jött a delikvens az oldalamra. Pl.:Surfing with Safari; Running on Apple OS X from Auckland arrived on “…ahová a szél fúj…”06:01:40 — 1 day 2 hours ago

  22. herrbakos, az nem zavarna engem, de elvi okokból nem vagyok hajlandó itt népszerűsíteni a fenti nyomdaipari terméket, legalábbis átkattintással semmiképpen. mivel a kommentekbe nem szoktam belenyúlni (vagy kivágom, vgay marad) de a kattinthatóságát most csökkentettem

  23. Na akkor: ha esetleg valaki a szerzo nevere guglizva idejut, akkor lassa azt a megfelelo szokapcsolatban. VADBAROM BATÁR ZSOLT BOTOND (felhivnam a figyelmet, a nagyobb talalathatekonysag erdekeben meg az ekezettol sem riadtam vissza).

    Szoval ez mi, szerinte ez vicces. Ez a faszi egy retardalt paraszt (elnezest a foldmuvesektol). Mert az alabbi mint “Humor Új-Zélandról” van a honlapjan.

    Két szesztestvér támasztja a pultot a kocsmában. Az egyik felsóhajt és lemondó hangon így szól –Képzeld, haver, elkezdtem angolul tanulni, de azt hiszem, abba fogom hagyni.
    –Miért? –érdeklődik a másik.
    –Hát, mert az egy lehetetlen nyelv. Képzeld, csupa idegen szóból áll, és ráadásul a legtöbbjét helytelenül kell kiejteni.”

    Áááááá, a faszom.

  24. Megnéztük a honlapot és nem nagyon tudjuk, hogy sírjunk vagy nevessünk. A viccek, hát katasztrófa! Önfényezés az van rendesen. Ha rám hallgattok inkább ne rontsátok el vele a napotokat! (elhatárolódnék a szerző minősítésétől)

  25. Jaaaj, neee!? pappito kérlek vedd le a hobe által jegyzett linket, mert így mindenki láthatja hol született! (ahol az egész családom is!) Ezúton üzenem mindenkinek, hogy vérdíjat tűzök ki a szerző fejére és a helyi vagány csávókkal is felveszem a kapcsolatot 🙂 Meg kell akadályozni, hogy kiadhasson más “izéakármiket” is! Egyébként az Új-Zéland II. részét szivesen kiírja bárkinek háromezerpárszáz forintért, ha elmész hozzá és átveszed tőle. 😀

    hobe, én megtettem, amit köll 🙂

  26. Nem mondtam, hogy írj egy könyvet NZ-ről? Nem hallgattál rám és most tessék, itt van…

  27. Annyira nem tudom sajnálni a szerzőt mint a magyar könyvterjesztés áldozatát (nem mintha jó véleménnyel lennék róla [mármint a terjesztésről, nem a szerzőről {arról sem a fentiek fényében <>}]). Mert így elnézve mennyiért kínálja a könyveit, minden darabján rendesen van haszon. Már ha 50 db feletti példányszámot elért. 🙂
    Ennyiért már 10 példánynál ki lehet hozni nullára (jó, adó nélkül, akkor legyen 20 példány) 2-300 oldalas könyvet. CD formában meg aztán pláne.

    Tényleg, a blog szerzője nem akar más ottaniakkal írni NZ kalauzt? Hátha sikerül elhódítani a piacot. :))

    ps: Látom a könyv írás ötletével megelőztek.

  28. Csak a rend kedvéért: azért létezik más magyar nyelvű, Új-Zélandról szóló könyv is, pl.
    Monteath, Colin: Új-Zéland – A viharos szél országa (Új kilátó, Gabo Kiadó, 2008 (ez kifejezetten jó, sok-sok szép kép, korrekt leírások),

    Ausztrália, Új-Zéland, Közgazdasági És Jogi Kiadó, 1956 (ez mondjuk egy kicsit réginek tűnik, de Batár bácsinál biztosan jobb),

    Balázs Dénes: Ausztrália, Új-Zéland, Óceánia (Panoráma), Panoráma, 1981 (hát ezt sem ma írták…)

    És azért a legtöbb ide készülő csak beszél valamilyen szinten angolul, az útikönyvek általában nem túl bonyolult nyelvezetűek…

    Aki családlátogatásra jön, azt úgyis viszik ide-oda és csak elmondják, amit érdemes tudni…

    Aki szervezett úttal jön: ott van magyar idegenvezető…

    Aki meg egyik kategóriába sem tartozik ÉS nem a jobbnál-jobb magyar nyelvű blogok (pl. ugye a pappito.com) alapján tájékozódik háát… az megérdemli Batár bácsit….

  29. A Gabo elég rendesnek látszó könyveket ad ki, igaziakat, amennyire néztem. Ellenben az oldalukon nincs keresőmező 🙂

  30. “Új-Zéland két nagy szigete, mint két ragyogó, zöld ékkő a Csendes-óceán azúrkék vizének foglalatában, egyedülálló természeti szépségekkel kápráztatja el a látogatót. A maori nyelven Aotearának, a Hosszú fehér felhő földjének nevezett országban láthatunk fjordok szabdalta sziklákat, végtelen síkságokat átszelő jeges vízű folyókat, vastag hótakaróval borított hegycsúcsokat, hatalmas, fenyegető vulkánokat és gőzölgő gejzíreket. Vannak itt sűrű, trópusi őserdők, kristálytiszta tavak, lágy, hullámzó dombságok, napsütötte partok és türkizkék víz nyaldosta szépséges öblök. Könyvünk látványos képeiben gyönyörködve az olvasó eljuthat az utolsóként felfedezett tájra, amely az őslakók és az európai bevándorlók évszázados együttélése során valódi földi paradicsom lett.”

    és sehol egy szó a maori várak védelmi rendszereiről? pff… 🙂

  31. Batár bácsi nekem az a kategória, mint a mindent gyógyító csodateák. Azt is megveszik…

    Viszont örülök, hogy felkerült a blogodra: így legalább esélyt adtál néhány embernek, hogy értelmesebb dologra költsön ennyi pénzt…

    A Gabo-féle könyvben nincs terjesztővel szembeni fellebbezés. Majd írok egy olvasói levelet, hogy azonnal copy-paste, de asszem az lehet a gond, hogy a szerzőt nem hajtották el azonnal…

    Amúgy szerintem a kiadó alkalmazottai nagyon nagy önuralomról tettek tanúbizonyságot, nagyon udvarias levelet írtak neki…

  32. Azért ez a Monteath-Colin izé, amit idéztél, is tele van tárgyi tévedésekkel, még ha emészthetőbb is a batárosnál.
    Én például csak mérsékelt égövi esőerdőkkel találkoztam itt, AotearOának hallottam, az évszázados együttélés eredményéről meg inkább annyit, hogy csoda, hogy maradt még a földi paradicsomból, ami itt volt annak előtte.

  33. Nem ismerem ezt a művét a szerzőnek, de a Horvátországok azok baromi jók, a térképek, leírások profik, az adatok stimmelnek. Mindent megtaláltunk, hasznos volt.
    Látszik, hogy ott tényleg irtó sok időt töltött eddig 🙂

    Üzenet a szerzőnek, ha jár ezen az oldalon: Ezt meg csiszolni kell még!

  34. Megszavazok egy pirospontot és egy kiszínezhető rókanyomdát az Alexandrának. Most pedig megyek, és gyorsan írok egy útikönyvet Oroszországról. Voltam is ott (láttam Moszkvát a levegőből, és egy napot töltöttem a Seremetyevó reptéren), olvastam is róla (a Háború és békénél mi adhatna reálisabb képet?), légifelvételeim is vannak. És láttam már Csehov-drámát.

  35. eszter, izgatottan várom Oroszország (kirándulás dél-mongóliába) munkacímű, hiánypótló munkádat! ugye rólad is lesz fürdőruhás kép, amint Uszty-Ilimszkben a medence mellett? 🙂

    Kérném különösféleképpen körüljárni Csernomorszk (kisvártatva szabadkikötő lesz, Chamberlain nagy koponya, ahogy a pikémellényesek mondják) történetét az Ilfpetrovizmus tükrében!

  36. Én is csak fürdőruhás képeket szeretnék az Oroszo. útikönyvbe.
    Viszont akkor csak fél év múlva kezdheted el…
    Vagy megmártózol a jeges Volgában is? 🙂
    Igen, igen olyan is jó lenne bele 😀

  37. Kérném Uszty-llimszknek, Csernomorszknak, a Volgának és Ilfpetrovnak a magyar fordítását is, hamár.

  38. A fürdőruhát majd ráveszem a medvebundára, amúgy Supermanesen. Nem vagyok Raszputyin, úgyhogy a jeges Volgát nem vállalom. És csak olyan helyekről vagyok hajlandó írni hihetetlen műgonddal, ahova nem kell elmennem személyesen, csak beütöm a guglitérképbe és mutatja a utcanézetet. Ahol nincs utca, arról nem érdemes írni.

  39. A SZERZŐ VISSZAVÁG
    Színes, feliratos magyarul beszélő film
    Másnak is küldött üzenetet, vagy én vagyok a kiválasztott?

  40. Ez kezd unalmassá válni.
    Bocs hogy beleugatok, de szeretek ide járni, mert nagyon szinvonalasnak tartom ezt a blogot, és kikapcsol, viszont megdöbbentenek ezek a kommentek, mert annyira nem illik a képbe ez az ismeretlenen való gyalázkodás.
    Nem tudjátok ki ez, mégis bunkóságokat írtok róla, és felhívni a mobilon?? Minek? Lépjetek már túl ezen! Várjuk Pappito a könyved, és majd ott tudsz vele versenyezni, és ha jobb vagy, le is nyomod majd a piacon – de így nem hiszem, hogy van értelme ennek.

  41. Drága Ubongo, ha unalmas, akkor ne olvasd a kommenteket.

    Nem ismeretlenen és nem gyalázkodunk. Az egy másik szó, mást jelent. Egy szemétrevaló terméket szemétrevalónak nevezünk, ami a szerzőt nyilván bántja, ami érthető, de az emocionális része a dolognak nem érdekel.

    Ő tartja magát útikönyvszerzőnek, kiadja amit csinál, lesz kedves értelmezni a visszajelzéseket, jót, rosszat.

    Sőt, mi több, egy eladott példányt elemzgetve írtam, amit írtam, tehát rajtunk már keresett is.

    Én vagyok a vevő és én nem tartom magam útikönyvírónak, de véleményemet sem tartom meg. Ha akar ide kommentelhet, írhat mélt, bárkinek nyitva vagyunk. Ha nem, nem, az se baj.

    Csak nagyon indokolt esetben törlök ki kommenteket (sőt azokat se törlöm, csak nem látszanak) így a fentiek is maradni fognak.

  42. Ubongo, nagyon egyetértek veled! Én nem olvastam a könyvet, de azt gondolom, a többiek sem, kivéve Pappito-t. Enyhén szólva nem fair amit itt műveltek. Más dolog ha valakinek saját véleménye van az alapján amit olvasott, látott. De itt nem erről van szó, egyszerűen csak jó érzés egyeseknek bunkóskodni meg egy ismeretlent lejáratni. Bármilyen a könyv (akár jó, akár rossz), amit itt műveltek, az gusztustalan.

  43. En a konyvrol nem irtam semmit, eleg a bacsi oldalat megnezni 🙂

    A kovetkezo sport esten beleolvashatok majd eme nyomdaipari kiadvanyba?

  44. ha erre magadat felkészültnek érzed… felhívom a figyelmed, hogy két ártatlan gyermeked van, amelyekről gondoskodnod kell és egy bájos feleséged is, szóval nem kicsi a kockázat! 🙂

  45. Most jol meg lettem mondva a magaet, mert velemenyt mondtam a vadbarom honlapjarol.
    Ubongo, Laura, szerintetek humoros (es foleg uj-zelandrol szarmazik) az a vicc?
    De minek magyarazom…

  46. Nem ezért mentem könyvesboltba, de ha már ott voltam, meg a könyv is, hát belelapoztam, hogy ne csak úgy a levegőbe gyalázkodjak(mert ugye a negatív reklám is reklám, és a könyvajánló felkeltette az érdeklődésemet). Ha az Alexandra nem is terjeszti, azért lehet kapni. Amennyiben ez tényleg komoly útikönyv akart lenni, nem az lett. Viccnek meg rossz.

  47. Ha már meg lettem szólítva…
    Tibor: a vicc olyan, amilyen, nekem nem humoros, de valakinek biztosan. Attól még hogy neked nem az, nem kell vadbaromnak nevezni azt, akit egyáltalán nem ismersz. Miért kell mindennek olyannak lenni, hogy neked tetszen??? Miért vadbarom az, akinek van egy szar vicc a lapján? Disztingváljatok már, ha tudjátok mit jelent ez a szó…
    Hobe: a honlapról meg annyit – kapcsolódva az előző gondolatomhoz -, hogy az is olyan, amilyen, nem született minenki webdizájnernek, azt meg kell tanulni. Persze külön bocsánat tőled, ha te már másfél évesen profi oldalakat szerkesztettél. Azért baszogatni valakit mert neked nem tetszik a honlapja elég nagy taplóság szerintem. Ja és linkeld már be légyszi a te lapodat, hogy kicsit elemezgethessük azt is:-))) Vagy nincs saját oldalad, akkor annál az öregé is jobb :-))))
    Ja és végül Laurához kapcsolódva mindenkinek: pappito véleményét elfogadom, mert ő valóban tartotta a kezében a könyvet, de a többieknek azt üzenem, hogy HAHÓ EL KELLENE OLVASNI mielőtt írtok róla. Ti már a gimiben vagy az egyetemen (bocs attól, aki erre nem volt képes) is úgy vizsgáztatok, hogy nem olvastatok hozzá semmit?
    Ma megnézem én is.

  48. Ubongo: legy szives olvasd el azt a honlapot, aztan gyere vissza! Nem kimondottan a kinezetere gondoltam, bar az is eleg szanalmas..

    Most beleolvastam megint, egeszen szorakoztato:
    “behíváskor azonban kiderült, hogy magas vérnyomása (180/130)”

    “Batár Zsolt 66 sorban szerepelt benne fényképével illusztrálva”

    “Ugyancsak az ő ötlete volt az ünnepélyes májusfa-állítás is a Jutas (ma Tempo) ABC melletti területen”

  49. Hobe: elolvastam és elsőre valóban 🙂

    DE ez róla szól, ez az ő lapja, ezzel ő bütykölget esténként. Tehát akkor ki legyen rajta??? Kiről szóljon?
    Ha magas a vérnyomása, akkor magas, ezen ne röhögjünk már.
    Ha ez a neve, akkor annak kell szerepelni 66 sorban a lapon, miért legyen ott más neve?
    Miért ne tehetne fel valaki magáról fotókat a saját lapjára, amiért ő fizet – ezt sem értem.
    Jó ötletnek tartom én is a májusfa-állítást, mert ha vannak hagyományaink, akkor foglalkozzunk velük – a helyszín az tényleg vicces, de nem lehet mindenki világbajnok, vagy országos szintű szervező, valaki ezen a szinten ügyködik – de ezért röhögni rajta egyszerűen kisstílűség.
    Miért érzed azt, hogy jogod van arra, hogy valakinek az életén nyilvánosan röhögj? Tudom, hogy net, meg mindent szabad, azt írunk, amit akarunk, de gondolj már bele, hogy ez mennyire nem fair.

  50. nem akarnám megzavarni az évődést, csak egy finom megjegyzést tennék:

    “Miért érzed azt, hogy jogod van arra, hogy valakinek az életén nyilvánosan röhögj?”

    Erre nem bonyolult a válasz, ő maga tette nyilvánossá. Senki nem kutatott, senki nem törvénytelenkedett, bárki számára szabadon hozzáférhető tartalmat állított elő, ha erről bárkinek bármi a véleménye, akkor ez van. Ahogy ő azt ir magáról amit akar, más is azt ir róla, amit akar.

  51. Pappito, totál igazad van. És nem azt írtam, hogy nem szabad róla írni, mert persze hogy szabad, ha feltette. Mert valószínűleg azért tette fel, hogy megnézzük – más okát nem tudom elképzelni 🙂
    Én csak azt írtam, hogy ha már megnéztük és megállapítottuk, hogy hát igen, van ilyen is, miért kell ezen ennyit rágódni, miért jó az valakinek, hogy a tartalomért(!) nekiessen egy másik embernek?
    Azt nem értem, hogy okozhat boldogságot valakinek az, hogy egy teljesn más generációba tartozó ember (ezért a világot totál máshogy látó) életén, képein röhögjön. Igazából azt nem értem, hogy pl. hobe mitől annyival különb, mint az öreg, hogy ilyen lekezelő stílusban osztja a szerencsétlent. Hogy röhöghet valaki azon, hogy egy másik embernek magas a vérnyomása???
    Amúgy hobe még mindig nem linkelte be a lapját, pedig megnéznék egy olyan siteot, ami róla szól és mégsincs megemlítve sokszor a neve, róla szól, mégnincs róla annyi kép…
    Érted? Ezt a máson való (véleményem szerint értelmetlen és önigazoló) szórakozást nem bírom elviselni.

  52. hobe, végül mégsem teszem ki hogy mit írt az öreg nekem, mert nem akarok “ilyenekkel” foglalkozni. A véleményem azért közzétettem, de részemről ennyi.
    Ubongo, miért jössz ide, ha nem tetszik, amit látsz? Miért van az, hogy valakinek minden áron “ellenzékbe” kell vonulnia. Más népek is ilyenek vagy csak nálunk van az, hogy 2 ember elég egy vitához!?

  53. herrbakos: látod, te normálisan gondolkozol. Mit kell ilyenekkel foglalkozni…

    Én a blog miatt jövök ide, a bejegyzések miatt, mert tetszik, amit itt olvasok. Érdekesnek találom és irtó jó, hogy nem kell Új-Zélandról olvasgatás közben is az angolt használnom, mint munka közben…
    AMúgy lehet, hogy hihetetlenül hangzik, de nem vagyok az a “mindenáron ellenzék” tipus (amúgy jópofa meghatározás), és szerintem a halvérű népeknél biztos nincs ilyen :-)))

  54. Az Új-Zéland I. könyv hátsó borítóján világosan megírtam, hogy ez egy keresztmetszet. A tartalomból is egyértelműen kiderül, hogy ez a 208 oldal mindössze az egyötöde a végleges “nyomdai termék”-nek.
    Üdvözlettel: B Zs B

  55. Összefoglalom, hogy mit mondott meg:
    -szarnak nevezte az útikalauzomat

    Üdvözlettel: B Zs B

  56. A világ legnagyobb utikönyvkiadóján dolgozok, a Lonely Planet-nél. Hétfőn megnyomom a vörös gombot a cégnél és elrendelem az általános mozgósítást. Baj van. Elkezdhetünk félni.
    Egyébkén a Batár logo nem hasonlit egy kicsit a regi Panoráma utikönyvek logojára. Kicsit becsapott, előszőr azt hittem, hogy azt látom. Lehet, hogy abban volt egy lovacska is a kocsi előtt.
    Egyébként nekünk még van egy térképkiadónk magyarországon és aláírjuk, hogy a terjesztő hálózatot gengszterek. Ha borsót akasz törni az oruk alá vidd be a terméket az Auchan félékbe, ott majd egy hét alatt eladnak kétzer annyit, mint amennyiről egy évben álmodnál. Igaz, ők több bőrt húznak le rólad.

  57. A poszt valóban az útikönyvről szólt, és én is várom az azzal kapcsolatos hozzászólását a szerzőnek.
    Viszont kicsit vagy nagyon, de mindenképpen elítélhető módon az életén is röhögtetek, (amiről már megírtam a véleményemet), most erre reagál BZSB. Ha már annyira élveztétek a rajta való szórakozást, akkor ezzel is foglalkoznotok kell. Ugye ugye…

  58. 🙂
    Igaz.

    Na én léptem, már nem jövök januárig, mindenkinek minden jót és szépet kívánok karácsonyra!

  59. -Az Alexandra nem az Új-Zéland könyvemet nem árulja, hanem azt a Horvátországot, amit Ubongó “baromi jó”-nak talált, és az Élet és Irodalom a hét könyvének nevezett!
    Üdvözlettel: B Zs B

  60. Vigyázzatok, mert ha nem álltok vele szóba, még a végén fellebbez. Persze lehet, hogy ha szóba álltok, akkor meg azért. :))

    Amúgy az is megérne egy elemzést, hogy miért gondolja magát egy birodalomnak, aki visszavág. 😀

  61. -Egyébként rejtve sok dícséretet is írt az Új-Zéland I. c. könyvemről, például: “cipelni könnyű”, “a szerző személyesen kereste fel bájos szigetünket”, “szakítva a hagyományos útikönyvek szerkesztési elveivel”, ábrákkal gazdagon”, “amatőrképekkel gazdagon illusztrált”. Ezeket előre is köszönöm.
    Üdvözlettel: B Zs B

  62. megírja, csuda lesz, hiszen minden útikönyv bevezetésében szükséges a sértett egó ábrázolása, erre kíváncsi az olvasó! Nevetségessé teszi magát. Lefikázták a könyvét, talán vacak is, nem tudom, de arra nem is reagált, csak azon, hogy gúnyolódtak magán. Legyen már férfi, szarjon a gúnyolódókra, kit érdekelnek? A könyv kritikáját meg viselje már el valakitől aki ott él és nem egy hétig járt ott turisáskodni.

    na boldog karácsonyt

  63. Kedves BZSB, tisztelt szerző úr!
    Igaza van zorgnak abban, hogy kit érdekelnek az Ön “harcai” a kiadókkal…
    Minket vásárlókat totálisan hidegen hagynak ezek a dolgok, mi az adott országról akarunk minél többet megtudni. Egy jó könyvet is rossz szájízzel kezdek el olvasni, ha rögtön a képembe nyomnak egy számomra lényegtelen sztorit.
    Senkit nem érdekel ez magán kívül, sejtem, hogy az Alexandra is tojik már az egész ügyre.
    Magát dicsérgeti? Ezt másoknak kell – bocsánat ezért az észrevételért 🙂
    Valóban nevetségessé teszi magát ezzel, és tényleg nem értem én sem, hogy miért nem tud túllépni az Ön által hülyéknek tartott emberek megjegyzésein?
    Mondhatnám én is, hogy szarjon már rá.

    Pappito: remek ötlet volt, hogy levetted a nem idevonatkozó részeket.

  64. ombre! nem értem mit rugózol ezen…
    papa leírta, hogy a könyved felejtős – megteheti, hisz azzal, hogy kiadtad, vállaltad a kritikát is; ha pénzért adod, még inkább, mert az olvasók kevésbé nézik el a hibákat

  65. Ezt is írja: “Ez a papa játszótere – írja. Hát látja nekem is van játszóterem, ” Önnek nincs, vagy ha van, az a honlapja. Ott játszhat, itt nem. Na meg még a könyvei is, abba is beleírhatja ezt a sztorit – újabb 10 oldallal több lesz benne, ami a kutyát sem érdekel. Végképp le akarja terhelni az olvasóit?

    HZoli

  66. kedves B Zs B!

    az eddigi reakcióid alapján kialakítottam rólad egy képet, de voltam oly úriember, hogy ezt nem publikáltam és nem is fogom;
    ez a blog nem erről szól, ha még nem vetted volna észre

    PS: az y pedig egyszerűen családnevem okán y 🙂

  67. Egyébként nekem a könyvemet nem kell megvédeni, mert az tökéletesen van megírva, ugyanúgy, mint a többi. Nem tud egy ember többféle színvonalon írni, kedves érettségizett, lángeszű levelezők! Az olvasók hozzá vannak szokva egy nívóhoz, és azt kell nekik adni. Ha valaki normálisan elolvassa a bevezetőt, a tartalomjegyzéket és a hátsó borítón található szöveget, akkor látja, hogy ez az egész Új-Zéland anyagnak csak az egyötöde. Akkor ez a lánglelkű papitó miért kéri számon tőlem az egész Új-Zélandot? Ezt mondja már meg végre, ha olyan okos. Benne megtalálja Wellingtont (lehet, hogy már volt is ott!), írja meg, hogy ő, a nagy kiosztó kritikus, mit tett volna még bele?

  68. Megmondtam mi van: ami a könyvről szól marad, a többi nem jelenik meg, font füst meg rongybicilki.

    A könyvről a véleményem a posztban.

  69. Drága Szerző! Véleményem szerint az alapprobléma az, hogy az Ön kötetének olvasója a cim alapján („Batár Utikönyvek”) utikönyvet várt a pénzéért és helyette utinaplót kapott és ezért csalódott. Erről szól Pappito blogjának bejegyzése. Ugyanis ez két különböző műfaj. Az utikönyv (vagy utikalauz) tömény információ-forrás, amelyet az utazás során a turisták folyamatosan használnak, viszik magukkal, feszes logikai felépitést követ, tele van magyarázatokkal, fotókkal, térképekkel, cimekkel, és amelyben bárki, bármilyen érdeklődésű turista talál hasznos tanácsokat. Funkciójából eredően nincs olyan, hogy egy utikönyv csak „izelitőket” tartalmaz egy adott országról vagy földrajzi területről, vagy csak az egész egyötöde szerepel benne. Egy utikönyv vagy komplett egész vagy nem utikönyv, hanem utinapló. Az utinapló egy vagy néhány személy elbeszélése arról, hogy milyen élmények érték egy adott helyen, merre járt, miket látott. És valóban, egy új-zélandi nyaralásból nagyon szép utinaplót lehet irni, de egy jó és hasznos utikönyv megirásához akár éveket is el kell tölteni egy helyen, hogy a szerző mindent megismerjen, megnézzen. A profi utikönyveket éppen ezért szerzőgárdák készitik.
    Az utikönyvben a hangsúly az INFORMÁCIÓN van, az utinaplóban a SZÓRAKOZTATÁSON. Az emberek általában nagyon szeretik az utinaplókat, és azok napjainkban új formában, utazási blogok formájában jelennek meg leginkább.
    Ön a következő kötet (Új-Zéland II) bevezetőjében természetesen hosszasan ecsetelgetheti, hogy egy Új-Zélandon élő olvasója (Pappito) szerint az első kötet utikönyvnek használhatatlan, utinaplónak pedig unalmas. Ezt irta meg ugyanis a blogján. Félek, ez nem fogja igazán meggyőzni a potenciális vásárlókat, de mivel az Ön kötete, ezért joga van ezt megtenni. Pappitonak ez a véleménye, és Önnek, mint szerzőnek együtt kell élnie ezzel a ténnyel, a kötetét kritizálni fogják és bizonyosan lesznek mások is, akiknek nem fog tetszeni és ha van blogjuk, akkor ezt publikálni is fogják.
    Ami a weboldalát illeti. A weboldalakat mindenki saját akaratából, saját elképzelései szerint hozza létre, azt tesz fel rá, amit akar, azt publikál magáról, amit akar. Ön is igy tett, és Pappito is igy tesz. A weboldalt Ön a kötetei népszerűsitésére és saját tevékenységének bemutatására hozta létre. Ezeket az információkat az emberek elolvassák, és véleményt alkotnak Önről és a könyveiről és ezek alapján (is) döntenek arról, hogy megveszik a könyveit vagy sem, azaz Önt hiteles szerzőnek tartják vagy sem. Ezt online reklámnak nevezik és az emberek igy is viszonyulnak hozzá. Az Ön weboldalán található információk egy részét több kommentelő nemodavalónak találta és azt a véleményt alakitották ki, hogy Ön nem hiteles szerző. Ez tényleg nem túl hizelgő vélemény, és bizonyára nem ez volt a célja a weboldalra felrakott anyagokkal, de a helyzet az, hogy az emberek sokfélék és az információkat is különböző módon értékelik és más-más véleményt alakitanak ki és más-más stilusban nyilvánitják ki a véleményüket. Sajnos, ezzel is együtt kell élnie, egy szerző nem haragudhat a weboldalának olvasóira és nem állhat harcban velük, mert szabad akaratából tette fel a weboldalra azokat az információkat, amelyeket feltett. Éppen ezért érdemes alaposan átgondolni, hogy mi a célunk a weboldallal és ehhez milyen információkat használunk fel. A weboldal olvasóinak másik része számára persze lehet, hogy meggyőző volt az az információ, amit Ön feltett a weboldalára és meg fogják venni a könyveit. Ezt minden potenciális vásárlója maga dönti el.
    Pappito, bocsánat a hosszú lére eresztett szövegelésemért, de itt a vita során annyi sértett és sértő bejegyzés született, hogy érdemes lenne lezárni ezt a személyeskedő vitát. Például én a magam részéről lezártnak tekintem. Boldog Karácsonyt!

  70. Anikó, szerintem nagyon szépen, tárgyilagosan, indulattól mentes módon összefoglaltad a lényeget, remélem okulunk is belőle (mert bár én nem szóltam hozzá, ahogy a hozzászólások által alakított történet kerekedett, bizony sokféle helyes és helytelen gondolat megfogalmazódott bennem).

  71. Latom ebbol az orszagbol lesz meg negy kovetkezo resz.
    Cimeknek javaslom:
    Uj-Zeland II. kirandulas Vanuatura,
    Uj-Zeland III. Szakács-szigeteki kiruccanas,
    Uj-Zeland IV. samoai latogatas (itt a latogas szo helyett jo lenne valami mas, mar Ausztralianal szerepelt)
    Uj-Zeland V. a tura vege

  72. És a könyveimben is. A vevő meg, ha akarja megveszi, ha akarja nem. Ő dönti el. Ugyanígy van ez a honlapnézéssel vagy a blognézéssel is.
    Egyébként az írása sok más beíróhoz képest tisztességes, csak nem egészen ért hozzá. Erről persze nem tehet, mert fiatalnak gondolom. És leírta, amit gondol. Ez nagyon jó! Azért vagyok én a 63 évemmel, és sok tapasztalatommal, hogy felhívjam a figyelmét erre-arra

  73. Kedves látogatók, a blog történetében először kénytelen vagyok lecsukni ehhez a poszthoz tartozó kommentmezőt, nem érek én rá, egész nap egy sértődött alakkal foglalkozni, aki lakógyűlésnek képzeli a blogom, fenyegetőzik és kioktat a saját blogomban, amiről azt se tudja micsoda.

    Kapott lehetőséget a könyvével kapcsolatban kommentezni, de arról nem sok szó esett, bár azokat meghagytam, a többi az archivumban van, nem publikus.

A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.