Új-Zéland geológiája

Na most gatya fölköt, ücsi-ropi bekészít, pappito bácsi elmeséli, hogy hogy született Új-Zéland. (átmenetileg van geológus a háznál és nem félek használni)

Elöljáróban némi alapvetés, hogy a duma könnyebben emészhető legyen: a geológiában az időegységet Ma-ban számoljuk. (A mega-annum mértékegység, (tíz a hatodikon), azaz egymillió évet jelöl. Régen jelölték Mya-val is: million years ago, de ma már nem használják ). A geokronológiai felosztásba nem merülnék el, akit részletesebben érdekel, hogy földtörténeti szempontból mi számít múlt csütörtöknek, az klikkoljon ide.

Tehát. Mint az a középiskolából közismert, a Pangea szuperkontinens a Jura korszak egy szép napján kettévált, létrehozva ezzel Gondwana-t és Laurázsiát, a felelősöket azóta is keresik. (A jura korszak a Jurassic Park c. műből jól ismert, a triászt követő és a krétát megelőző földtörténeti időszak, amely mintegy 200 millió évvel ezelőtt kezdődött és 146 millió évvel ezelőtt ért véget. Az időszak kezdetét és végét jellemző kőzetek jól azonosíthatók, ám a meghatározás bizonytalansága 5-10 millió év.) Már a többsejtű élőlények elterjedésének kora után vagyunk. (megszállottaknak egy vonatkozó poszter)

Gondwana szép darab kontinens volt, a déli sarktól egészen az egyenlítőig tartott, és nem az örökkévalóságnak lett teremtve, előbb ketté, majd három, majd mégkésőbb mégtöbb darabra tört (167Ma), ennek köszönhető délamerika, afrika, india és Új-Zéland Nyugati szigete (Ausztrália, hehe) is, de ezekkel a jelentéktelen felszíni izékkel most mélységében nem foglalkozunk, ha a térképre nézünk láthatjuk, hogy mi lett a dologból. Délamerika leszakadt afrikáról és elkirándult nyugatra, India északnak indult, Ausztrália pedig mindössze nyolcvan millió évvel ezelőtt (felső kréta) vált le az Antarktiszról, Új-Zéland már korábban megtette ezt (85-130Ma). 45 millió évvel ezelőtt India dundigázzal nekiment ázsiának, ez okozta a ma Himalája néven ismert felszíni formációt, Ausztrália végleg elszakadt Antarktisztól.

Új-Zéland legrégebbi kőzetei 510 Ma idősek, ezeket minden bizonnyal még az első Gondwanaból szerezte a sziget és megtartotta a második Gondwana széttöredezése után is. (az első Gondwanat nem tárgyaljuk rég volt, akit érdekel az nézegesse a korabeli ojságcikkeket) A második Gondwana szétcsúszása óta a darabjait hordozó tektonikus lemezek összevissza kolbászolnak a bolygó hátán és mindenféle zűrt okoznak, ha találkoznak.

Az antarktiszról leváló Zeelandia nevű mikrokontinens (kb feleakkora, mint Ausztrália) észak felé haladt, majd szanzsén elsüllyedt az egész, bár egyes pontjai ma kilógnak a víz fölé (pl. Új-Zéland és Új-Kaledónia) azért a 90%-a csak búvárfelszereléssel látogatható.

Új-Zéland azért speciális eset, mert két kőzetlemez találkozásánál helyezkedik el, a sziget(ek) az Indo-Ausztráliai kőzetlemez és a Csendes-Óceáni kőzetlemez találkozásánál fekszenek, mint egy kirakójáték darabjai, a szigetek között pedig nem csak a Cook szoros a vízválasztó, hanem a kőzetlemezek találkozásánál kialakult un. Alpi-törésvonal is. A két kőzetlemez ma is robog egymás felé, úgy kb. 40mm/év sebességgel.

A Csendes-Óceáni lemez járt rosszabbul (nézőpont kérdése), bekonyul az Ausztrál lemez alá, amely viszont felgyűrődik ettől. Ez a jelenség remekül megfigyelhető Samoa és Tonga magasságától, végig a Tonga- és Kermadec-árkok, a Hikurangi-vetődés vonalán, át a Cook-szoroson, keresztül a Marlborough régión, a Déli sziget nyugati oldalán, ahol az Ausztráliai lemez felgyűrődése formálta az Alpi-törésvonal mentén a Déli Alpokat. Fiordlantól délre érdekes módon visszájára fordul a helyzet, az Ausztráliai lemez bukik a Csendesóceáni alá, ennek érzékletes példája a Puysegur-árok. A törésvonal helye változott az idők során, ahogy a lemezek mozogtak egymáshoz képest, 23Ma környékén ugyanez a törésvonal hozta létre Northland mai területét, tízmillió évvel ezelőtt pedig Coromandelt.

A szigetek nem mozdulatlanok, ahogy a kőzetlemezek mocorognak, mocorognak ők is, az Északi sziget lassan fordul el az óramutató járásának megfelelően, egyre nyújtva a Bay of Plenty-t, és ez a mozgás üzemelteti a Taupo Vulkanikus Zónát is. A Déli sziget mozgása évi 10mm-el emeli a Déli Alpok hegyeit, (tök feleslegesen, mert kb. ennyit kopnak is) Hauraki, Hamilton, Marlborough Sounds és Christchurch viszont csendesen süllyed. Ahogy Wellington emelkedik és Marlborough süllyed, úgy tolódik a Cook-szoros dél felé. (jelmagyarázat)

A kőzetlemezek törésvonalának elhelyezkedése okozza, hogy bár az egész területre jellemzőek a földrengések, a vulkanikus aktivitás ma már szinte teljes mértékben az Északi szigeten zajlik, délen csak a nyomai vannak a vulkanizmusnak, miután elkészült Marlborough, Canterbury (100Ma) valamint az Otago és Banks félszigetek, (10-7Ma) bezárt a lávabazár, be kell érniük az ottlakóknak földcsuszamlásokkal és földrengésekkel, meg jobb napokon némi tsunamival.

Északon bezzeg mindenféle vulkán van, amit csak kívánhat az ember, van köpködős, van füstölős, dobálós meg lávázós, andezit, riolit, amit csak parancsolni tetszik a kedves vevőnek. A nagyrészük sztratovulkán, ami a leglátványosabb, minden igényt kielégítő, modern vulkánmegoldás. A legszebb sztratovulkán a Taranaki, amely ma is aktív bár 1775 óta nem tört ki.  A vulkáni tevékenység adta az Északi sziget jelenlegi arcát, a vulkanizmus nyomai mindenütt láthatóak, a Taupo-tó egy hatalmas kaldera, a Tarawera száz éve rendezte át a vidéket, (Taupo Vulkánzóna, amiről tegnap már volt szó) príma tavakat csinálva, de akárhol ásunk is kicsit (Auckland, Gisborne, Napier) gyorsan rátalálunk a kiszóródott vulkáni kőzetekre és hamura. A White Island (Whakāri) igen aktív, komoly tsunamiveszélyt jelent a Bay of Plenty területre, de a viszonylag fiatal, negyedmillió éves Auckland Vulkanikus Mező is aktív.

Taranaki

A ma is aktív Auckland Vulkanikus Mező nagyjából 360 négyzetkilométeres területet fed le, északon a Pupuke tó (kaldera) délen pedig egészen Manurewa és Matakarua a határa. A nagyjából ötven vulkánból álló mező legrégebbi elemei az Albert Park, Pupukemoana és a Domain, ezek kb. 140ezer évesek, de az egész mező annyira fiatalka, hogy az időben hozzánk közelebb eső vége (Rangitoto) csak párszáz éve keletkezett. Ugyan az kevéssé valószínű, hogy a jelenlegi vulkánok újra kitörjenek, ám a mező aktív, tulajdonképpen bármikor születhet benne egy új vulkán. Nem csak kiemelkedő csúcsok, hanem beomlott kráterek, szkóriacsúcsok, lávafolyások is szép számmal vannak, ezeket már belakta a város vagy parkok, pihenőövezetek vannak bennük.

Auckland Vulkanikus Mező

Az utolsó jégkorszak idején (glaciális maximum) a világ tengereinek szintje kb. 130 méterrel volt alacsonyabb, mint ma, ennek köszönhetően ebben az időben Új-Zéland szigetei (Északi, Déli és Stewart) közös felszínt képeztek, amely kedvezett az élővilág szétterjedésének. Az eljegesedés inkább csak Fiordlandra és a Déli Aplokra volt jellemző, a felszín többi része jégmentes maradt. Hamilton vonalától északra erdőségek, attól délre inkább füves-cserjés területek voltak.

Az vízszint és a tektonikus lemezek mozgásának hatására a felszín területének nagyrésze lassan víz alá került, ennek köszönhetően hatalmas kiterjedésű elmocsarasodott területek alakultak ki a geoszinklinális területén, amelyek mára kiváló minőségű feketeszén, földgáz és kőolajlelehelyekké változtak. A szénlelőhelyek főleg a jelenlegi szárazföldön (jobbára külszíni fejtések, ), a kőolaj és a földgáz inkább a mára víz alá került selfterületen van bányászható mennyiségben. Az üledékmedencék rendszere jelenleg is feltárás alatt van, hatalmas területeken nem kutattak még egyáltalán, jelenleg a Taranaki Medence területén zajlik kitermelés és feltárás. A földgázlelőhelyek és a tárolók/fogyasztók közé viszonylag komoly vezetékrendszer épült.

Kőzetügyben a zátony roppant gazdag és változatos, köszönhetően a komoly vulkanizmusnak és a szorgos tektonikus fejlődésnek, gránit, gneisz, mindenféle üledékes kőzetek, greywacke, andezit, egészen a homokkövekig, kvarc és mészkő is, még a vízalatti időkből. A folyamatosan egymás felé közlekedő lemezek összehordták a mindenféle kőzeteket, majd a találkozás vonalában fellépő irdatlan erők át is formálták ezeket. Mivel nincsenek hosszú folyók, az alluviális lerakódás nem jellemző, a hordaléknak nincs ideje elkopni (Grauwacke) a mindenféle lekopó anyag kénytelen vagy az időjárásra hagyatkozni, vagy úgy ügyeskedni, hogy a tektonikus lemezek közé kerüljön.

földrengések eloszlása

A szigetek geológiája alapvetően befolyásolja a rajta élők életét és lehetőségeit, a növénytermesztéstől az építőiparig, a kitermelhető ásványkincsektől a természeti katasztrófák széles tárházáig. Jelenleg a leggyakoribb probléma a földcsuszamlás, mert az Északi sziget felszínének nagyrésze agyagköves, amely könnyen elfolyósodik és megcsúszik, ha vizes lesz.  A második probléma a földrengések jelenléte, a zátonyon évente kb. tizenötezer földmozgás történik, bár ezek túlnyomó többsége csak a szeizmológusok által, műszerekkel érzékelhető.

Okosság:

• White Island webcam, szeizmológia és riasztások
• legutóbbi földrengések
• Otago Egyetem Geológia Tanszék
• GNS kutatóintézet
• Auckland vulkánjai
• Új-Zéland ásványkincsei
• Új-Zéland vulkanizmus