Muzik – január

Az évkezdő zenekontingens lerángatására csak most jutott idő, mielőtt belefognék a déli szigeti események leíréséba, szaladjunk gyorsan végig a termésen.

Előre egy újabb Brubecket veszek, a The Dave Brubeck Quartet ezen a korongon Paul Desmonddal dolgozik együtt, élő felvételen, 1956-ból. Mindenféle meglepetésektől mentes, tiszta melót kapunk, ahogy elvárhatjuk, Paul Desmond pedig ad egy kis pluszt az egészhez, az eredmény kiváló.

A Hot CLub of Detroit nekem teljesen új, bár az egész formáció is csak pár éves, igen figyelemreméltót nyújtanak. 2003-ban álltak össze, még egyetemistaként, egy évvel később már elhozták az első helyet a Detroit Nemzetközi Jazz fesztiválon, a sikerek pedig csak jöttek sorban. A 2006-os fesztiválon az alábbi elismeréseket söpörték be:

  • Outstanding Traditional Jazz Artist
  • Best Independent Label Recording
  • Outstanding National Small Independent Label Recording
  • Outstanding Video on a Limited Budget

Az elmúlt öt évben a kvintett a házigazdája a Djangofest Detroit nevű rendezvénynek, nem véletlenül. Kicsit több, mint hetven évvel azután, hogy megalakult a Hot Club de France Django Reinhardttal, a „Hot Club” kifejezés azt az eltéveszthetetlen gypsy-jazz hangzást kezdte jelenteni az egész világon. Az Evan Perri által vezetett Hot Club of  Detroit is ehhez nyúl vissza és remekül alkalmazza.

Ellentétben az eredeti francia Hot Club felállással (Django+hegedű(Grappelli!), két ritmusgitár, basszer) a detroiti csapat Perri+tenor és szoprán szaxofon+ritmusgitár+billentyű+basszer formában dolgzik, ami kissé más hangzást eredményez, de remek megoldás, működik, hamisítatlan Hot Club banda, a szaxofon kicsit boposra fűszerezi a gypsy-jazz alapokat, amire a hangzás építkezik és lassan elkezdik integrálni a Detroit Motown elemeket is. Aki szereti Djangot (ki nem?) szeretni fogja ezt is, mindenképpen érdemes rátenni a kezet egy korongra. (vagy többre, én ráfordulok más albumaikra is)

Phineas Newborn Jr. ámerikai zongorista, sajnos már nincs köztünk, ’89-ben meghalta magát. Zenészcsaládból származik, apja és tesója is blues-jazz vonalon mocorgott, Phineas pedig zongorát és fúvósokat tanult. Nagy hatással volt rá Art Tatum, Oscar Peterson, Bud Powell, a kezdeti R&B kalandozások (az apja által vezetett formációban) után később már Mingussal, Lionel Hamptonnal dolgozik együtt.  Billenytűskarrierje kissé ingadozó, de a rögzített munkái remekek, sajnálatos módon az idegrendszere nem volt teljesen ép szegény művésznek.  Az általam most beszerzett, 1969-es Harlem Blues nagyon kényelmes, igazi lányok öröme (lassú és játékos)  korong, kicsit hezitáltam, hogy megvegyem-e, de most második hallgatás után jónak tűnik a döntés.

Az SWR Big Band eredetileg a Déli Rádió Tánczenekaraként alakult meg 1951-ben, németországban, később a rádiót Südwestrundfunk-ra nevezték (ARD), így a zenekar neve is SWR Big Band-ra változott. Számos albumot kiadtak, swing, bigband és jazz műfajokban és egészen komoly alakokkal is dolgoztak együtt, mint például ezen az albumon Clark Terryvel.  A bigband mindig is vidám hangzást csinál, sok hangszer, sok zenész, gazdagon tudnak a szólista alá dolgozni, és mondjuk Terry esetében kell is melózni. Kicsit semmilyen album, egy stramm négyest adok rá, mert tisztes iparosmunka, nincs kihazudva belőle semmi, megbánni azért nem fogom.

Egy hozzászólás “Muzik – január” bejegyzéshez

A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.