Tannin – Yalumba The Scribbler, 2007

Nyilván errefelé érdemesebb a fehérekre rámenni, de abban a szerencsés helyzetben vagyunk hogy a szomszédos (egyes vélemények szerint Nyugati ) szigeten készítenek kiváló vereseket is. Az biztos, hogy az én alltime favoritomat megcsinálták.

Leginkább fehéreket iszogatunk, könnyűek, színesek és izgalmasak, mint egy egyéjszakás kaland huszonévesen, a vörösbornak nem ez a hazája, bár vannak állítólag üdítő kivételek. Bevándorzóként inkább élvezzük, mintsem tevékenyen részt veszünk az NZ-OZ örök froclizásban, egymás érdemeinek kölcsönös elismerése mellett. Meglepetten tapasztaltuk, hogy brisbane-i vendéglátónk is zátonytermette fehéreket szippant, a vörösöket viszont kizárólag lokált vesz.

A Yalumbának eme borával Marko ismertetett meg, nála több alkalommal belefutottunk és mindannyiszor nagyon kellemes volt. Minden benne van, amit én a vörösborban szeretek, ráadásul nem is furmányosan, nem keresztrejtvényekben és duplafenekű elgondolásokban, hanem nyíltan, egyenesen és őszintén.

Testes, sötét és fűszeres, mint egy barzil kurv buja déli szépség, vonzó és mámorító. Már az illata is gazdag, intenzív és sokat ígérő, és nem is a levegőbe ígérget. Sőt, többet is ad és amit ad, azt két kézzel adja, nem sajnálja, örül, hogy adhatja. Ha a málnás és a szilvasor között egy eperfa állna, annak lenne ilyen illata ősszel, sok sötét, lédús bogyó aromája, amit a testes fa alatt érzünk, de ott vannak mögötte a virágok, a közeli csokoládéüzem és a hangszerekhez való száradó fa hangulata is.

Ha belekortyolunk, elsőre nem is érezzük, hogy milyen összetett, csak a könnyedség a szájban, aztán ahogy enyhül a találkozás felhőtlen öröme, úgy vesszük ki a részleteket, a fűszerek zamatát, azt a finom réteget a szilván ami már nem hús de még nem héj, és azok a finom részletek csak jönnek és jönnek, udvariasan előretessékelve egyik a másikat, nem vennék a szívükre, ha unatkoznánk. A korty után még sokáig maradnak, biztosan meg akarnak győződni arról, hogy éreztük és értettük-e őket, csak lassan halványulnak el, nehogy hirtelen vegyék el tőlünk a társaságot.

A The Scribbler egy keverék, és ahogy a keverékek megöröklik a jó tulajdonságokat, itt is csak a legjavát kapjuk a Cabernet Sauvignonból (63%) és a Shirazból (37%). Roppant aprólékos munkával kiegyensúlyozott bor, csak úgy árad belőle a gouranga és a kérekmég. A bort 14 hónapon keresztül érlelték tölgyhordókban, (bizonyos hogshead nevűben, amelynek űrtartalma 238.4 liter) a hordók 25%-a új hordó (az újak 25%-a amerikai 10%-a magyar) a többi 1-2 éves francia és amerikai volt, nem csoda, hogy komplex a végeredmény.

A Yalumba borászat 1849-ben született, egy Smith nevű brit akart új életet kezdeni Ausztráliában, és hirtelen vásárolt vagy harminc acre földet, ahol legott szőlőt kezdett ültetni. Azóta is borral foglalkoznak, Ausztrália legrégebbi családi tulajdonú borászatáról beszélünk és érezhető is a 160 évnyi, erőltetettségtől mentes tapasztalat. Kéne nekem ebből vagy 100 palack most rögtön, úgyis csak javul, ha 5-10 évre üvegben öregszik. Ez a legjobb vörösbor, amit valaha ittam, ráadásul 25 dollár, klassz a  kitépett spirálfüzetlap címke, szóval el vagyok ájulva tőle.

  • szőlészet: Yalumba Winery
  • szőlő: Barossa, Ausztrália
  • szüret: 2007 február-március
  • évjárat: 2007
  • fajta: Cabernet Shiraz
  • web

verdikt:

ízlik

Egy hozzászólás “Tannin – Yalumba The Scribbler, 2007” bejegyzéshez

  1. És még a klaviatúrád is megered tőle. Kafa írás, igazán meghozta a kedvemet ehhez a borhoz, és jó volt ezzel a poszttal bútolni ma reggel. Köszi.

A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.