Az adórendszer újragondolása

Reagálva a gazdasági helyzet változásaira, a kormány átfogó adóreformot határozott el, amelyet persze számos, indulatos vita közepette jelentett be. Nem csak úgy a levegőbe gondolkodtak, ennél kicsit alaposabb elemzésre kívántak támaszkodni.

2009 júniusa és novembere között a Victoria University of Wellington koordinálásával összeállt egy szakértőkből álló csapat, amely egy új, középtávú adóstratégia kidolgozására kapott felkérést a kormánytól. A munkapcsoportban részt vettek a kincstár, az adóhivatal, a pénzügyminisztérium szakértői és civil szakemberek is, többek között a KPMG és a PriceWaterhouseCoopers cégektől, így állt össze a TWG (Tax Working Group) amely elé az összes jelenlegi financiális kihívást odalökték, hogy okoskodjanak ki valami előremutatót.

A több hullámban a világra támadó válság következményei itt is komoly lépéseket követeltek az ország pénzügyeivel kapcsolatban, a gyorsan emelkedő munkanélküliség, cégek bezárása, az ingatlanpiac és a termelő ágazatok visszaesése, és az ezzel együtt járó adóbevétel-csökkenés sajnos múlt időbe helyezte az államháztartási szufficit fogalmát, az ország működtetéséhez külső segítséget kellett igénybevenni, nem is keveset, az elmúlt pár hónapban a kormány már heti 250 millió dollár hitelt vett fel az állami kiadások fedezésére.

Az jól látszott, hogy a kormányzat előre gondolkodott (na jó, előbbre) és már tavaly év közepén munkára fogta a TWG-t, hogy keressenek olyan, az adórendszert érintő módosításokat amelyek, ha nem is varázslattal, de középtávon számolva enyhítik aválság hatásait. Az adóváltozások nem idegenek a kormánytól, már a választási kampányban is többlépcsős adócsökkentést ígért (ebből a válság előtt egy lépcső meg is valósult), de most nem olyan a helyzet, hogy csak úgy a szufficit terhére csökkentsék a jövedelemadót.

A hosszas, vitákkal és újabb szakértők bevonásával elvégzett munka elsősorban a jelenlegi gazdasági helyzet elemzésére fókuszált, hogy feltárja a gazdaság állapotának okait, majd soksok munkával kidolgoztak egy tanulmányt, amelyet némi további viták után bemutattak a kormányzatnak. A Tax System for New Zealand’s Future c. elemzés és javaslatcsomag január huszadikán jelent meg, mellesleg publikus, bárki letöltheti és elolvashatja, ahogy a kormány is tette.

Az ország komplett adó és járulékbevétele (54.2 mrd dollár) 2009-ben az alábbi módon oszlott meg:

  • 53% (28.5 milliárd) a progresszív személyi jövedelemadó, adósávok 12.5% és 38% között
  • 17% (9.3 milliárd) egységes 30%-os adó a céges bevételek után
  • 21% (11.6 milliárd) 12.5%-os GST (ÁFA)
  • 9% (4.8 milliárd) jövedéki adók, vámok, üzemanyagok adója, úthasználati díj, bélyeg, stb.

Az ország bizonyos tekintetben egyedülálló, a sajátos ingatlantulajdonlás és a családi alapítványféleségek működése miatt, de a spekulatív befektetések adóztatása is kérdéses, hogy úgy-e a legjobb, ahogy most van. A kormánynak emellett figyelembe kellett vennie, hogy a szomszédos Ausztráliában sok tekintetben vonzóbb adórendszer működik (bár ott viszont például más az egészségbiztosítási rendszer) amelyhez ésszerűnek tűnik közeledni.

Első körben a kormány az alábbiakat gondolta megvalósítani a javaslatok közül:

  • áfaemelés
  • ingatlanadó
  • szja csökkentés
  • állami kiadások felülvizsgálata, segélyezési és támogatási rendszer újragondolása

Természetesen az első kommunikációs kísérleteket azonnal hatalmas felháborodás követte, amelyben nyilván az ellenzék vitte (még mindig viszi) a prímet, de gyakorlatilag mindenki megszólalt, az utca emberétől a maori érdekképviseletig, a szakszervezetektől az ingatlanbefektetőkig és mindenkinek sírásra görbült a kicsi szája, megteltek a rádióműsorok a betelefonálók sirámaival, bár érdekes színfoltként időnként gazdasági szakemberek is hallatták a hangjukat. Az első nagy bejelentés óta árnyalódott a kép, van ami biztosan nem valósul meg.

A mindenkit érintő áfaemelés a leghangsúlyosabb kérdés, hiszen az áfa minden vásárláskor, vagy szolgáltatások igénybevételekor beépül az árba, tehát ez egységesen megemeli mindenkinek a kiadásait, bár pont a fogyasztási adókra igaz, hogy akinek többre van pénze az többet is fizet, hiszen többet fogyaszt. Viszont hiába fogyaszt valaki keveset, most az is drágulni fog, az eléggé biztosnak látszik, hogy az áfa (GST) 15% lesz a jelenlegi 12.5% helyett. Az ellenzék persze lelkesen asszisztál a társadalom áfaemelést elutasító érzéseihez, a Labour vezetője Phil Goff éppen a napokban tart buszos kampánykörutat, hogy az áfaemeléssel riogassa az érdeklődőket.Az igazság az, hogy az utolsó áfaemelés, amely szintén 2.5% mértékű volt, (10%-ról 12.5%-ra) 1989-ben történt és semmi különösebb hatása nem volt, sem a gazdaságra, sem a lakosság lelkiállapotára.

Az szja csökkentés persze nagyon jól hangzik, ugyanakkor a legtöbbet adózókat, vagyis a legtöbbet keresőket érinti igazából, a legfelső sávból akar vágni a kormány, és az ezzel kieső bevételeket az áfaemelésből finanszírozni. Az ellenzék megfogalmazása szerint ez annyit jelent, hogy a szegények többet fizetnek, hogy a gazdagoknak kevesebbet kelljen adózni. Ebben van is némi igazság, ugyanakkor ezügyben is él a 80-20-as szabály, vagyis az szja bevételek 80%-át a befizetők 20%-a csengeti a kasszába, tehát az aki most benefiten él, ugyan többet fog fizetni a boltban a kenyérért, de eddig is csak a fogyasztási adóval járult hozzá a befizetett adókhoz.

A sávosan értelmezett szja mértéke jelenleg (éves bruttó jövedelem, az ACC 1.7%-át nem tárgyaljuk most) :

  • 14000 dollárig 12.5%
  • 14001 – 48000 dollárig 21%
  • 48001 – 70000 dollárig 33%
  • 70001 dollár felett 38%

A kormányzat adóvágási terve következő:

  • 14000 dollárig 10.5%
  • 14001 – 48000 dollárig 19%
  • 48001 – 70000 dollárig 30%
  • 70001 dollár felett 33%

Ezek még mindig nem a végleges számok, ebből még akármi is lehet, mindenesetre fogadjuk el munkahipotézisként (szerintem ez lesz a következő büdzsében – szerk.) amely azt jelenti, hogy a középosztály nettó jövedelme nagyjából annyival fog emelkedni, amennyivel több áfát fog fizetni (átlagokról beszélünk) a magas jövedelműeknek valamivel több marad a zsebében, (amelyből többet is fogyasztanak) az alacsony jövedelműek pedig nem járnak túl jól, hacsak ez nem ösztönzi őket, hogy magasabb jövedelemre tegyenek szert. Nyilván a társadalmi hatások sokkal lassabban következnek, először a gazdaságiak jönnek, a gazdaságnak viszont szüksége van a pénzre, a kormányzat éppen egy ötszáz milliós gazdaságélénkítő, munkahelyteremtő csomag kidolgozásával melózik.

A legkomolyabb felhördülést talán mégis a befektetési ingatlanokat sújtó adó bevezetése keltette. Az általánosan elterjedt séma szerint az ember vesz ingatlanokat, amelyeknek fizeti a jelzálogát amíg dolgozik, majd ha nyugdíjba megy, ezen ingatlanok kiadásából egészíti ki a szerény, állami nyugdíját. Ez egészen addig működik is, amíg az ingatlanból származó bevételek semmi vagy nagyon csekély terheket viselnek, az ingatlanok pedig nem adóznak a költségvetésbe. (helyi önkormányzati adók vannak)

Ha ezt a befektetést adóztatja az ember, az nem csak az ingatlanpiac és az ingatlanhitelezés torzulását okozhatja, hanem valószínűsíthetően a bérlakások tulajai ezt a terhet továbbhárítják a bérlőkre, a megemelt bérleti díjak pedig szintén visszahatnak az ingatlanpiacra, ráadásul még közelebb tolják a bérleti díjat az attól amúgy sem nagyon távoli jelzáloghitel-törlesztéshez, megroggyantva ezzel a bérlakáspiacot is. Arról nem is beszélve, hogy egy szemfüles bérlakás-tulajdonos akár negatív adót is elérhetett, az ingatlanáből származó jövedelmével, hiszen az állam bizonyos mértékig kompenzálta az értékvesztést, ezzel továbbra is kezdeni akar valamit az állam, a közgaszdászok erősen nyomják, hogy ne legyen különbség az ingatlanbefektetések és egyéb befektetések haszna között – mármint adózási szempontból.

Nagyon érzékeny terület, és még az igazán enyhe, töredék százalékos átalányadó ötletét is elsöpörte a népharag, a kormány visszakozott, csakúgy, mint az általános ingatlanadó esetében, amely szintén felmerült (0.1%, lump-sum) de ott a farmerek és a maori tulajdonú területek gazdái miatt, ez gyakorlatilag napok alatt lekerült a listáról. Azért valamiféle ingatlanadó még lebeg a háttérben, hogy mi lesz belőle, azt – úgy tűnik – csak a májusi költségvetés bejelentésekor tudjuk meg.

A szociális és egészségügyi kiadások felülvizsgálata már nagyon érik, az elmúlt 3 ciklus baloldali kormányzása során elképesztő mértékben emelkedtek a jóléti kiadások, támogatások és segélyek, a gazadaság, jelen állapotában ezt képtelen finanszírozni. A kormánypárt, amely régóta beszél az öngondoskodás szükségességéről, most úgy tűnik, hogy belenyúl a szociális rendszerbe, legalábbis sok adózó reméli ezt.

Az egészségügyi és szociális támogatásokra valaó jogosultság elbírálása a tervek szerint jóval szigorúbb lesz, a munkanélküli segélyezés pedig alapvető koncepcióváltásra szorul, a jelenlegi helyzetben egy munkanélküli, ha akar, akár évekig ellehet segélyen, ha pedig ehhez valamiféle egészségügyi kompenzációt is kibuliz magának (nem kell sokat izzadni érte) akkor akár soha nem kell visszamennie dolgozni, a megélhetését megoldja a benefitekből, ami mellett akár feketén is dolgozhat, nem ellenőrzi senki. Ha emelett még nagycsaládos, és/vagy maori is – sosem megy vissza adózónak, nem ösztönzi erre semmi sem.

Az egészségügyi ellátás finanszírozása sem tartható így a jövőben, egész egyszerűen nincs keret ennyi közérzetjavító kezelésre, és az államilag finanszírozott ellátás pénzügyeit is rendbe kell tenni. Kérdés, hogy mekkora ellenállásra számíthat a kormány, amikor nekilát rendet vágni a Health Boardok és azok számviteli anomáliái között, mindenesetre a kormány erősen ígéri, hogy megvágja a horribilis jóléti kiadásokat.

Ha összevetjük az öt évvel ezelőtti (2004/05 adóév) és az idei (2009/10 adóév) büdzsét, jól látszik, hogy az állami költés elképesztő mértékben emelkedett:

  • Oktatás: $7.7 milliárdról $10.7 milliárdra, változás: 39%
  • Egészségügy: $9.3 milliárdról $12.6 milliárdra, változás: 35%
  • Büntetésvégrehejtás: $538 millióról $1.07 milliárdra, változás: 98%
  • Rendőrség, rendvédelem: $942 millióról $1.39 milliárdra, a változás: 48%
  • Szociális bérlakakás:  $40 millióról $134 millióra, a változás: 234%

Gondoljunk csak bele, hogy 12.6 milliárd dollár egészségügyi költés, egy olyan országban, ahol nem egészen négy és fél millió ember él!Nem is beszélve arról, hogy az elmúlt öt évben az állam megvásárolta a kiwirailt, ami nem az első érdekes vasútfelvásárlás, és ki tudja miről nem tudunk még.

Szóba került még egy érdekes téma, amely általában nincs rivaldafényben, ugyanakkor komoly gazdasági és társadalmi következményei lehetnek, ez pedig az állami földek területére érvényes bányászati jog. Az ásványkincsekről rendelkező törvény tervezett változása lehetővé tenné bányák létesítését olyan területeken, amelyek jelenleg természetvédelmi területnek számítanak, amely máris sok ellenzőt késztetnek a torvény változása elleni lobbizásra, a részletekről pedig egyelőre nem tudni. Az biztos, hogy itt-ott jelentős mennyiségű, kitermelésre érdemes nyersanyag lapul a föld alatt, a kitermelés koncesszióba adása kiváló pénzforrás lehet a kormányzatnak, hosszú távon is.

Még sok idő van a költségvetés májusi bejelentéséig, addig nyilván finomodnak a részletek, de az bizonyos, hogy a kormánynak komoly teenedői vannak, hogy kihúzza az országot a csávából és kicsit fenéken billentse a gazdaságot. Meglátjuk mire megy.

“Az adórendszer újragondolása” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. Tyű! És mi van a gazdaságélénkítéssel, azzal, hogy ki kellene menni a szigetekről a világpiacra?

  2. a vilagpiacra kimenes mar megvan, tej es tejtermekkel, gyumolcsokkel, hussal, magas feldolgozottsagu elelmiszeripari holmikkal, borokkal, muanyagtermekekkel, feldolgozott aluminiummal, mar ott van a piacokon, ezzel nincs is baj, bar nyilvan lehetne meg terjeszkedni. Ozzi utan nemetorszag a legkomolyabb uzleti partnere az orszagnak.

    a belso gazdasagelenkites lenne a lenyeg valahogy, hogy az elmult egy evben munkanelkulive valtakat ne segelyezni kelljen, hanem ujra munkaba allitani

  3. Akkor a tavaly augusztusi-szeptemberihez képest nem sokat változott a helyzet a munkavállalói szférát illetően? A 2010 szeptemberi munkavállalási esélyeink miatt puhatolózok.

  4. az még elég messze van, ha 2010 szeptemberében akarsz munkát vállalni, akkor gyertek rezidencivel. a turistaként jövés szerintem most nem nagyon megy, nem kapsz munkavállalási engedélyt

  5. heh ami egyebkent teljesen trivialis olyan orszagoknak mint uj zeland, hollandia az magyarorszagon mier tnem az? arra gondolok hogy a gazdasagot erinto kerdeseket szakertoi csoport tervezi meg es nem a jogaszbol politikussa vedlett senkihaziak populista agyserulesei valosulnak meg. egyre jobban tetszik az orszag 🙂

  6. itt nem volt 40 év szocializmus, amire nosztalgikusan gondol az ország nagyja. más gazdasági felépítés, más jog.
    Itt is viszonylag sikeresen lehet kampányolni mindenféle szociális juttatással, csak ugye ahhoz ki kell termelni a pénzt is, amiből fedezni lehet.
    Amikor szufficites volt a költségvetés, akkor az volt a baj, hiszen az állam minek szed be több adót, mint amennyit költ? Most, hogy deficites, az a baj, hogy kölcsönt kell felvenni, hogy fedezni lehessen a szufficites évek alatt bevezetett jóléti kiadásokat…

    Szerény véleményem szerint szerencsés helyzetben vagyunk, mert válság idején olyan kormány van, akinek van némi fogalma arról, hogy hogyan működik a pénz. Nincs ingyenebéd.

A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.