közlekedünk

Új-Zéland autós társadalom, az autó a nagy töbségnek semmiféle státuszt nem jelez, hanem egy eszköz amivel jön-megy. A szabályozás se túl bonyolult, legalábbis személyautós szinten, most viszont komoly változásoknak nézünk elébe. A viták már most elég élénkek, meglátjuk mi sül ki belőlük.

Az autótartás és a közlekedés nincs agyonszabályozva, ezért egyszerű is, de azért itt is van kresz, meg minden, sokszor írtam már ezzel kapcsolatos dolgokról. (autóklub, jogosítvány, vizsga, autótartás, kresz elmélet a hülye kanyarodási szabállyal) Most négy téma került fókuszba, mindegyik a közlekedést érinti, alkohollimit, kötelező biztosítás, korhatár és kanyarodási szabály – mindez része a kormány közlekedésbiztonsági stratégiájának. (ugye az megvan, hogy itt tizenhuszon éves stratégiákat dolgoz ki az állam?)

Az alkohollimit azért fontos, mert a zátonyon nem záró tolerancia van, hanem fiatal és felnőtt limitek, amelyeket szondáztatással próbál készpénzre váltani a hatóság. A jelenlegi határértékek az alábbiak:

  • 20 éves kor alatt – 150mcg a lélegzetben vagy 30mg 100ml vérben
  • 20 éves kor felett – 400mcg a lélegzetben vagy 80mg 100 ml vérben.

A terv az, hogy a 20 éves kor alatti limitet nullára, (zéró tolerancia), a felnőttek limitjét pedig 5 ezrelékre csökkentenék. Természetesen azonnal felhördült az utca embere, velük szemben viszont a számos statisztikalengető, világjobbító szervezet óbégat, amelyek gyakorlatilag az árapály táblázatból is ki tudják mutatni, hogy évente hány embernek nem kell meghalni, ha a fiatalok nem ihatnak majd egy sört vezetés előtt. Az biztos, hogy a probléma akut és a kiwik időnként mozgásképtelenre képesek inni magukat, ami nem akadályozza meg őket az autóbaülésben, ugyanakkor az is igaz, hogy itt a borkultúra hétköznapi dolog, nem pedig kivételezett borsznobok ciccegős-nyammogós kóstolgatásaira való. Simán találkozhatunk a városban olyanokkal, akik az ebédjük mellé szipantanak egy sört vagy egy pohár bort – nyilván nem is velük van a baj.

A baj ott van, hogy a részegen vezetés valós probléma, hivatásos sofőrök sem mentesek tőle sőt az Air NZ-nél is voltak ebből problémák, az ittas vezetésből származó közlekedési balesetek mindennaposak még a városban is, a rettenetesen alacsony népsűrűségű részeken pedig időnként elképesztő mértékű ivászatok után is hazavezetnek a népek, és ezzel bizony kezdeni kell valamit. (tanulságos vonatkozó poszt máshonnan)

A jelenlegi szabályozás nagyjából (nem és alkatfüggő persze) 90 perc alatt 5-6 standard drink megivását teszi lehetővé (egy üveg Heineken kb. 1.3 standard drinket ér) és ezzel még  – 20 éves kor felett –  vezethetünk.

A szigorításpártiak érvei leginkább a statisztikai adatokra támaszkodnak (a statisztikáról pedig ugyebár tudjuk mit ér), az ellenzők viszont azzal érvelnek, hogy a 80mg elég elterjedt a világon, a kiwik megszokták és elég jól be tudják lőni, hogy a szint alatt maradjanak, aki most túlissza magát azt úgyse érdekli a limit, aki viszont eddig tudta mi a határ, az most jól meg lesz büntetve, pedig ő legalább odafigyel. Az mindenesetre fura üzenet lenne, hogy a youth limitet nullára csökkentik, a felnőttet viszont nem bántják. A kérdést áprilisban tárgyalja a kabinet, a levegőben erős limitcsökkentés előszele érződik.

A vezetéshez szükséges alsó korhatár megemelése is téma, a jelenlegi szabályozás szerint a jogosítványszerzés első fázisának a tizenötödik betöltött életév a feltétele – ekkor mehet először a pelyhedző állú (lányok esetében lábú) siheder elméletből vizsgázni, majd utána bizonyságot tenni arról, hogy a tanulójogsihoz szükséges vezetési ismeretei a gyakorlatban is megvannak. A jogsiszerzés következő fázisa a korlátozott jogosítvány, amelyhez akkor juthat a pelyhedző, ha már minimum hat hónapja van neki tanulójogosítványa. (ha tizenötévesen elkezdte, akkor pont tizenöt és fél ilyenkor). Ilyenkor ugyan még mindig csak korlátozásokkal vezethet, de vezethet. (ha fiatalabb 25 évnél, akkor minimum 18 hónapig kell korlátozott jogsival vezetnie, mielőtt teljes értékű jogsit szerezhetne)

Az nyilván most tűnt fel a kormánynak, hogy egy 15 éves gyerek még nem kifejezetten biztos, hogy alkalmas a forgalomban való részvételre, tizenöt évesen kissé más a veszély- és felelősségérzet, ugyanakkor a javaslatban szereplő 16 éves életkor sem tűnik túl nagy ugrásnak. A nagyon alacsony minimum életkor mellesleg nem a véletlen műve, egy olyan országban, ahol a tömegközlekedés inkább elvont fogalom, mint általánosan értelmezett valóság, az autózás sokszor létkérdés, különösen vidéken, ahol egy 15 éves azért elugrana ide oda (ha mondjuk helyben nincs semmi és azért ez nem extrém errefelé), az a plusz egy év várakozás innen nézve már nem olyan vicces, azalatt a plusz egy év alatt a szülőknek kell hordozgatni a gyerekeket mindenhova.

Harmadik kérdés a kötelező biztosítás – mármint, hogy legyen-e? Ugyanis a zátonyon ilyesmi nincsen, senki nem kötelezi az embert, hogy biztosítást kössön, ugyanakkor biztosítás híján is felelni kell az okozott károkért, nem nagyon van kibúvó, fietni kell, ha kárt okoztunk. Természetesen számos biztosító kínál felelősségbiztosítást, amely az ellenfélnek térít, ráadásul ezek a biztosítások nem jelentenek komoly terhet, havonta tíz liter benzin áráért már biztosíthatjuk magunkat ilyesformán, természetesen a saját kárunk ilyenkor saját zsebből finanszírozódik, de a vétlen félnek térít a biztosító.

Az ezzel kapcsolatos vita volt talán a legrövidebb, a kötelező biztosítás bevezetéséről hamar lemondott a kormány, hiszen villámgyorsan kiderült, hogy az autósok 92.4%-a magától is kötött felelősségbiztosítást, tehát csupán 7.6% nem, ami unagyjából gyanazt az eredményt nyújtja, mint a kötelező megoldás – állami adminisztráció nélkül. Csak példaképpen, nagybritanniában, ahol van kötelező biztosítás, az autósok kb. 6% nem rendelkezik ilyesmivel. Ott ugyan a kötelező biztosítás az egészségügyi következményeket is téríti, a zátonyon viszont erre ott az ACC, amelynek a díját fizeti az ember az autóregisztrációban és az úthasználati díjban amúgy is.

A talán legérdekesebb felvetést hagytam utoljára, ez pedig a világon egyedülálló, csak Új-Zélandon létező kanyarodási szabály (amit itt right hand rule-nak hívnak). Ennek értelmében, ha a fenti képen látható helyzet adódik, a piros autónak van elsőbbsége. Szokott ez meglepetéseket okozni, hiszen sok a bevándorló, sok a turista, az autóbérléssel foglalkozó cégek külön brosúrákat adnak a kocsikhoz, amelyek hangsúlyozzák, hogy az út bal oldalán kell menni és hogy jobbra nagyívnek elsőbbsége van a balra kisívvel szemben.

Egy régi, 1977-es melbourn-i szabály ez, ott a villamosközlekedés megindulásakor vezették be, gyakorlati okokból, ugyanakkor gyorsan rájöttek, hogy marhaság, ezért ott már 1993-ban visszaálltak a normális kanyarodásra, a kiwik viszont képtelenek leszokni róla. (ami nem lenne baj, ha a nemkiwik viszont rászoknának gyorsan) A közlekedési minisztérium évi két és félezer baleset okaként jelölte meg ezt a szabályt, ami azért nem kevés, pláne, ha figyelembe vesszük, hogy itt is csupán 365 nap van egy évben.

Az autóklub már évek óta lobbizik a szabály megváltoztatásáért, szerintük csatlakozni kéne a világ összes többi országához, ahol ez nem így működik, másrészt kevesebb lenne a turistákat érintő baleset, sőt, nem átallták kimondani, hogy a szabálynak semmi értelme, hiszen még csak villamos se jellemző az országra.

A gyakorlatban a kisívben kanyarodó feltartja a mögötte jövő, egyenesen haladni akaró forgalmat, hogy elengedje a nagyívben kanyarodót, aminek nem sok értelme van, ráadásul sok esetben a nagyíben kanyarodónak ott a central median, amin kivárhatja a sorát anélkül, hogy ő tartaná fel a mögötte jövőket. A legrosszabb az egészben, hogy sok esetben mindkét fél tétovázik, hiszen mindenki meg akar győződni arról, hogy a másik tudja mit csinál, amivel általában mindenkit feltartanak. A szabályt nem nehéz megszokni és alkalmazni egyébként, de én is mindig kivárom, hogy kiderüljön, a másik kanyarodó hallott-e már erről az újzélandi érdekességről. Ennek a kanyarodási szabálynak nem sok van hátra, úgy tűnik ez biztosan meg fog szűnni.

A szabályok változásától nem nagyon félek, a tavaly novemberi szabályváltozást nagyon flottul kezelte a nép, amióta nem lehet kézből telefonálni, elvétve látok ilyesmit az utakon, nincs kétségem, hogy gyorsan alkalmazkodik a többség ezekhez az újdonságokhoz is. Érdekes áprilisunk lesz.

“közlekedünk” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. 10 pontos post, bár a hallgatóim írnának ilyeneket. Vagy az ojságírók, ha már itt tartunk…

  2. Vonatkozó poszt tényleg kemény.
    Nekem is volt gondom azzal, hogy 3 korsó sör után (helyiek esküdtek, hogy belefér) majdnem okoztam 2 balesetet hazafelé.
    Kaptam is kemény dudát, pedig itt nem szokás.
    Valahogy nem vagyok tapasztalt ittas vezető…

  3. “a kiwik időnként mozgásképtelenre képesek inni magukat,”
    Ahogy a vonatkozo posztbol es a Zsotti kommentjebol is latszik, nem csak a kiwik.

    Pont ma gondolkodtam ezen a teman egyebkent: Volt a tv-ben az a ne vezess, ha ittal reklam, es az jutott eszembe, hogy tulajdonkepp semmi ertelme, hisz ugyanaz a bagazs nyomja, aki megengedi hogy csillio liter piaval is vezessenek az emberek.

    “A gyakorlatban a kisívben kanyarodó feltartja a mögötte jövő, egyenesen haladni akaró forgalmat, hogy elengedje a nagyívben kanyarodót,”
    Az esetek tobbsegeben hala az egnek eleg szeles az ut, hogy a kis ivben kanyarodo ne tartsa fel a mogotte jovoket. 🙂 Nekem mondjuk az a kedvencem, amikor en vagyok a kis ives kanyarodo, es van elottem meg valaki. Az var szorgosan hogy a nagy ivben kanyarodo beforduljon, de o meg nem tud, leven hogy mondjuk egy raklapnyi auto jon jon egyenesen es akkor en varhatok orakig, mert az elottem levonek ez nem esik le. 🙂

  4. Ja, az lemaradt: En arra voksolnek, hogy legyen full zero tolerancia mindenfele korosztalyos csoportositas nelkul es kesz, de ugye nem kerdeztek meg errol, na meg eros a gyanum, hogy kopp egyedul lennek a szavazatommal. 🙂

A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.