Kirándulás – Kitekite Falls

Kedves velünk az időjárás, szépek a hétvégék, most vasárnap is ragyogott a nap, el is mentünk kirándulni. Waitakere amúgy is a szívünk kicsi csücske, mert szép, van Tasmán tenger meg jó sok erdő. Meg vízesés.

Az idő az a kellemes, őszi idő volt, amikor a nap még erősen tűz, de árnyékban azért már érezni, hogy hűs a lég, pont ideális az ilyesmi az erdőben csámborgáshoz. A Kitekite track része annak a 70km hosszú túrának, amit Hillary Trail-nek hívnak, és nagyjából négy nap alatt teljesíthető. Apróbb szakaszokból áll, amelyek keresztülvezetik a kirándulót a Waitakere Rangesen, és számos szépséges látnivalóval hálálják meg az izzadságos túrázást, kaurifákkal, mindenféle madárkák csiporgásával, vízesésekkel és patakokkal. A Hillary Trail jövő januárban nyit újra.

A Kitekite trackot Piha felől lehet megközelíteni, a Glen Esk road végén, az erdő szélén egy kis parkolóban hagyhatjuk a kocsit és egyből ott van előttünk a dzsungel az ösvénnyel. Az ösvény néhol találkozik a Byers Walk nevű másik túraútvonallal, de alapvetően a Kitekite Falls nevű vízesésig haladhatunk rajta, ami igazi vízesés, sokkal nagyobb, mint gondoltuk.

Az ösvény eleinte egészen széles, a Glen Esk Stream nevű patak mellett halad, majd ahogy egyre beljebb érünk az erdőbe, egyre szűkebb lesz, de viszonylag jól járható.  Eleinte emelkedő se nagyon van benne, amitől meglehetősen kényelmesen érzi magát a kiránduló, később jön csak a kapaszkodós rész, de azért hegyet nem kell mászni, tormális túracipőben teljesíthető a táv, feltéve, ha nem esik az eső.

Az ösvény elején van a vegyszeres kezelés, ott egy nagy tartályból kéretik mindenkinek a cipellőjének a talpát lelocsolni valami izével, mert sajnálatos módon a kaurifákat megtámadta valami szemétláda gomba, amitől elpusztulnak szegények, úgyhogy a turistákat szépen kérik, hogy vegyszerezzék a talpukat, hogy ne terjedjen a kór. Mi nem csak a gyerekek, hanem a kutya lábát (Zsoltékkal mentünk) is lelocsoltuk, amitől nem volt valami boldog, de hát neki is meg kell értenie, hogy a kaurifa fontosabb, mint az ő kényelme.

Az ösvény nagyon szépen ki van építve, a rizikósabb pontokon meg van támasztva a talaj, a patakon pedig pici fahidak vezetnek át, a nagyon meredek részeken pedig lépcsőszerű mihíjják van, szóval nem kell beleszakadni a kalandba. Ennek ellenére kistermetű gyermekem az emelkedő első harmada után felhívta a figyelmünket arra, hogy a további távolságleküzdést édesapja nyakában látja kivitelezhetőnek, úgyhogy cipelni kellett egy kicsit.

Az út mentén van pár pihenőhely, ravaszul úgy elhelyezve, hogy valami szépet lássál, ha lecsüccsensz egy percre, az első pont jól esik, a kiadós kapaszkodás után a völgyre lát az ember, a következő pihenőnél pedig már látszik az egész vízesés is. Igen jóféle vízesés, van vagy nyolcvan méter magas, és annak ellenére, hogy most erős szárazság van, azért szorgosan vízesett, kicsit aggasztó belegondolni, hogy milyen lehet télen, amikor meghízik a vízesést tápláló patak.

A második kilátóból teljes magasságában látható a három lépcsős zuhatag, amely az alsó tavacska felett még két medencét vájt magának a szikába. Az utolsó lépcsőfokról még kb. 40 métert zuhan a víz, mire a tavacskába jut, nagyon tetszetős látvány. A felső részre tilos felmászni, ritka mohák laknak arrafelé, ám a tavacskában bátran úszhatunk, ha gondoljuk és nem zavar bennünket, hogy csinos angolnákkal (Anguilla dieffenbachii) kell megosztanunk a vizet.

A környéken 1910 és 1921 között ipari léptékű fakitermelés zajlott, aminek áldozatul esett az összes komolyabb méretű kaurifa, csak csemeték maradtak. Ezeket könnyű észrevenni, mert a kauri, az első száz évben még csak felfelé nő, a  lombja csúcsos alakú, nagyjából száz év után kezd széltében is terjeszkedni a lombkorona. A környéken számos ilyen fiatal kauri látható. Fakitermelőék anno építettek egy gátat is a vízesés tetején (a sziklában még megvannak a nyomai) hogy majd leúsztatják a fent kivágott fatörzseket. Pompás gondolat volt, a 2-3 méter átmérőjű, soktonnás fatörzseket nyolcvan méter mélyre ledobni, ez azonnal, az első kísérletnél kudarcot vallott, mert a lezuhanó rönkök cafatokká törtek, jé. A kivágott fák méreteiről jó képet kapunk, ha elballagunk az ösvény végétől és a parkolótól nem messze található hatalmas kauritönkig, amelybe kényelmesen belesétálhatunk.

Hát így kirándulunk mi ősszel, köszönet Zsoltéknak, hogy elcsábítottak minket is sétálgatni, szuper volt.

“Kirándulás – Kitekite Falls” bejegyzéshez 2 hozzászólás

A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.