szalad – treadmill

Február harmadikán szaladtam utoljára, azóta nem, mindenféle okokból. Ámde most szerencsés véletlen folytán érkezett egy újabb lehetőség, ami igen kényelmes megoldás a szaladgálásra.

A pár hónapos kihagyás komolyan érződik, viszont a nem kizárólag a lustaság az oka, hogy nem szaladtam, de ma erőt vettem magamon. Időközben a nyár elmúlt és ocsmány idő kezd lenni, erős széllel és meglehetős csapadékkal, ami bizonnyal jó a vetésnek, a villamoseneregia-termelésnek és egyéb, nemzetgazdaságilag fontos dolgoknak, viszont futni útálatos benne. Az ember elázik, nem lát semmit vizes szemüvegben, és fázik is, nem jó dolog ez, na.

A munkahelyemen viszont felfedeztem egy eleddig csendben megbúvó helységet, amely teljesen edzőteremnek néz ki, sose vettem észre eddig. Két fala tükör, egy ablak, egy meg ajtók amelyek zuhanyozókhoz vezetnek, ám ennél sokkal fontosabb, hogy van benne egy futópad, nem is akármilyen hitvány, hanem egy komoly futópadgyár terméke, commercial quality. Na ilyet még soha a büdös életben nem használtam, az én gyerekkoromban ez még fel se volt fedezve. A termet egyébként – mint hosszas nyomozás után kiderült – ketten használjuk, reggelente Jamie gyúr meló előtt, most meg délutánonként én. Egyrészt reggel nem tudok sportolni, másrészt így pont akkor futok, amikor a legnagyobb a dugó az autópályán, ráadásul Jamiet se zavarom nehéz dolgok emelgetése közben.

Egyrészt megkérdeztem egy gyakorlott gépenfutót, hogy milyen egy ilyen, másrészt leszedtem a futópad gépkönyvét az internetről, hogy értsem, hogy mi van. A kalóriák nem érdekelnek, a percmásodperc az tiszta sor, a sebesség föl/le is értelmezhető volt, úgyhogy munka után átöltöztem és kipróbáltam a dolgot. Persze szétgugliztam magam, hogy rájöjjek, hogy a nike+ipod páros mennyire lesz akkurát, ha már méricskéljük a távot is, nem csak az időt, de nagy általánosságban az derült ki, hogy a futópadok jobbára sokkal pontatlanabbak, mint a nike+, mert azokat sose kalibrálja senki újra.

A tapasztalatom, egy próba után elég vegyes, majd még árnyalódik később. Az első és borzasztó fura tapasztalat: nincs szél. Mármint menetszél. Szokatlan, oda kellett figyelnem, hogy mi zavar. Szél híján a hőelvezetés is korlátozottabb, magyarul az ember izzad, mint a dög és csak csurog le a lábán, nem hűt igazán az izzadás, kissé laboregér érzet, de ez a pici helység és a szellőzés fatengelyes mivolta miatt is lehet, ezen még alakítok valamit. Jó érzékkel sikerült nyithatatlan ablakokat szerelni a szobára, a klíma viszont az emberszagot forgatja…

A második furaság, hogy itt nincs csámborgás, mint a szabadtéri futásnál, (viszont nem is kell kerülgetni senkit) ha kicsit lemegy az ember a pályáról, akkor zamek van, úgyhogy egyenesen kell futni. A sebesség eltalálása is megszokást igényel, mert nem elég, hogy bök az ember, a pad komótosan gyorsul, nem kezd hirtelen hattal menni, én meg ahhoz vagyok szokva, hogy az utca nem gyorsul, hanem én azt majd tudom. Eltartott egy ideig, mire megtaláltam a tempómat, de végül is meglett – viszont itt nincs olyan, hogy jön egy pörgősebb szám, akkor kicsit pörgősebben halad a proletár, a pad oda se bajszint, hogy éppen mit hallgatunk, tartani kell a tempót.

Megmagyarázhatatlan okból a sebességet a nagy piros számok nem km/h-ban jelzik, hanem a gép által megálmodott fokozatok szerint, én 8,5-nél voltam kényelmes futó, ami a végére 7:13-as km-t jelentett, na de nem kell mindent érteni, biztos az tervezte, aki a nyílászárókat. Tud még olyat is a masina, hogy emelkedő, ezt séta közben kipróbáltam és tényleg emelkedő-érzet, megemeli a szalag elejét és akkor felfelé kell menni, ezt majd később még megpróbálom, egyelőre vissza kell rázódni a szaladgálásba.

A vége vicces volt, azt a tanácsot kaptam, hogy ha abbahagyom a futást, akkor kapaszkodjak, mert a szervezetnek meg kell szokni az egyhelyben futást, tényleg imbolyogtam egy kicsit, fura érzés volt a gép után úgy járni, hogy halad is az ember, ez nagyon hasznos tanács volt, köszönöm Hettie. Viszont kiderült, hogy a hétvégén fillérekért zabrált (sportszerkó leárazás volt) technikai gúnya tényleg elviszi az izzadtságot, kényelmes viselet a DriFit, de csak akkor, ha ötven dollár helyett tízért odaadják, tehát csak nyolcezer százalék haszon van rajta.

A végeredmény: 30 perc futás alatt összejött 4.2 km, ami jó kezdet nekem, sikerélmény, bár a szobábanfutásnak megvan az a hátránya, hogy nem lehet azt játszani, hogy na még a következő utcáig, na még a következő utcáig, na nem itt kanyarodok haza, hanem csak majd ott… Viszont nem ázik el az ember és jó eséllyel meg se fázik. Back on track.