A botrány – az adófizető visszavág

A botrány nem ért véget ott, hogy ki mennyi pénzt tapsikolt el az állami – tehát adófizetők által finanszirozott – hitelkártyájáról, a publikussá tett adatok elég nagy érdeklődést gerjesztettek. Most jön a kemény rész, az újság rászabadította a drága olvasókat a komplett anyagra.

A Stuff.co.nz követi a brit példát, nem elégszik meg azzal, hogy az ojságírók kotorják ki a szaftos költéseket az összes csattogó fogú olvasó, aki akar egy kis fogást találni, reggel óta az elszámolásokat csekkolja.

A 2003-2010 időszakot felölelő dokumentumhalmaz több, mint tizenhatezer oldal, mostantól mind publikus, elérhető, sőt, a Stuff arra kéri az olvasókat, hogy segítsenek meglelni a furának és/vagy szabálytalannak tűnő költéseket. A hivatalos információkról rendelkező törvény értelmében a képviselői, állami tisztviselői hitelkártyák felhasználása közérdekű adat, bárki hozzáférhet. Na most eljött a hozzáférés ideje. (végül is erősen sikkasztásgyanús a történet) Egyrészt valami ilyesmire volna a való a sajtó, meg az a mindenfelé sokat emlegetett transzparencia.

Maga a papírok felülvizsgálata nem bonyolult, vagy a vonatkozó személy elszámolását egyben leszedhetjük pdf-ben, vagy kapunk egy oldalt, ahol megjegyzésekkel láthatjuk el a szerintünk gyanús vagy kérdéses tételeket, majd lphetünk a következőre. Ehhez kapunk is egy kis kottát, hogy mire érdemes figyelni (szokatlan árú tételek, gyakori nagyösszegű költések, meglepő magyarázatok a tételek mellet vagy nem részletezett kiadások, magánjellegű költések)

A lehetőségtől sokakból előjött a mélyen lappangó, könyökvédős auditor, délután háromra már kétezer oldallal végeztek az önkéntesek. Örömmel látom, hogy a kedves adófizetők élnek is a jogukkal és nem restek végigcsócsálni a válatozatos dokumentumokat, (itt a számla, legyen az egy hotelszámla vagy éttermi, vagy egyéb kiskereskedelmi egység által kibocsájtott, nem szükségeszerűen a számlakönyvből származik, itt ilyenekkel nem hülyéskednek, a benzinkúton vagy a péknél kapott slejfnit használják bizonylatként és működik) és mivel valaki más szórja a pénzüket, valószínűleg elég alaposak is lesznek, több szem többet lát. Gyanítom, hogy a Stuff újságírói alaposan átnyálazzák a találatokat és további szórakoztató magyarázkodásokat fogunk hallani az elkövetőktől.

UPDATE: a twitteren is követhető a dologgal foglalkozó twittelők konverzációja, ha valakit érdekel

“A botrány – az adófizető visszavág” bejegyzéshez 13 hozzászólás

  1. ??? kétezer oldalt néztek át délutánig az olvasók, azt nem tudni mennyien voltak. egyébként meg nekik van igazuk. ő pénzük. (meg a tiéd)

  2. 🙂 Nem is lehet viszonyítani a magyar viszonyokhoz. Otthon számla nélkül rántanak fel havi több ezer dollár értékű forintot és nem a miniszterek, hanem 385, vagy mennyi, partizán.
    Ez így jó itt.

  3. Jovan, ebbol is latszik, hogy mennyire vagyok szetcsuszva, arra gondoltam, hogy 2000 oldal. :)) Azt ertem, hogy esetleg nekik van igazuk, meg a mi penzunk stb. de hogy miert lesz jobb attol barkinek is, hogy atnezegeti a jelentest? De mindegy is. 🙂

  4. pedig jobb lesz. ha a politikus érzi a szorítást, hogy nem tud kummantani a lóvéval, mert bárki a kedves lakosságból hozzáfér, hogy mire költ, akkor talán az állami hitelkártyákkal nem a hobbijukat szórakoztatják a képviselő urak. nem butaság ez.

  5. pappito, bocs, hogy belekotyogok. Nem vagyok tul nagy helyeirasszakerto, mert nem anyanyelvem, de nezesd at a cikkeidet. Meg nekem is faj a sok hiba, mikozbe a cikkek erdekesek. Szerintem, meg a iskolai tanar is elvallalja szivessegbol. Ha elolvastad, torold ezt. Bocs:)

  6. fromi: papa elég ritkán hibázik és ha szólsz javítja; mivel írod, hogy nem anyanyelved, szerintem hibának látod papa stílusjegyeit, de azok szándékosak 🙂

  7. Fromi: én alapvetően nem szoktam kukacoskodni a blogírók és a hozzászólók helyesírását illetően, de ha már valaki egy blogíró nyelvtani helytelenségét teszi szóvá, akkor egyrészt vegye figyelembe, hogy egy bejegyzés sokkal több szóból áll mint egy hozzászólás (tehát ugyanakkora hibaszázalék magasabb hibaszámot jelent – tapasztalatból tudom, hogy én is szoktam elírásokat elkövetni, és ha az asszony nem szól, bizony benne is meradnak), másrészt legalább az erre utaló 4 soros kérés legyen hibátlan:
    – helyeSirasszakerto (nem az ékezetek hiányára utalok)
    – mikozbeN
    – aZ iskolai tanar (másrészt melyik az az az?)

    Oké, írtad, hogy nem az anyanyelved a magyar. Nekem az, átolvastam ezt a bejegyzést újra, és nem találtam benne helyesírási hibát (az egyéni stílusjegyeket leszámítva, mint pl. “ojság”). Amúgy meg miért kellene egy iskolai tanárnak átnézni? Szerintem bármelyikünket megkérhetné, ha szükségesnek tartana egy külső személy általi, nyelvtani ellenőrzést.

  8. Hobe úgyis szól, ha valamit rosszul írok 🙂

    Mellesleg ki szoktam javítani, ha nem szándékosan írtam úgy valamit és valaki szól, hogy eltoltam.

    Azt nem tudom és nem is akarom kijavítani, hogy : “Meg nekem is faj a sok hiba”

  9. Nekem torna tanar a vegzettsegem. Atnezzem?

    Amugy, Baky, ilyen nevvel en helyesiras temaba nem szolnek bele 🙂

  10. Tibor: családnevem kitekeréséből alkották a kollégák :), az y-t pedig már én emeltem be, egyrészt így közelebb van az eredetihez, másrészt így a tudatallattimat sem motiválja helytelen irányba 😉
    egyébként anyám magyar-történelem szakos pedagógus, úgyhogy a helyesírásom – az elgépelésektől eltekintve – mintaszerű, különben megnyúzott volna 😀

A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.