Tabula Rasa

A zátony sem mentes a bűnelkövetőktől, itt is börtönbe lehet kerülni könnyen, még kiwinek sem kell lenni hozzá. Ugyanakkor, bizonyos esetekben, újraindulhat az ember, tiszta lappal. Nem feltétlenül kell leélnie az egész életét megbélyegezve, csak azért mert évekkel korábban valami nem túl komoly hülyeséget csinált.

2004-ben az akkor Labour-kormány igazságügyi minsztere, Phil Goff jelentette be a Tiszta Lap törvényt, amely az akkori számítások szerint, nagyjából félmillió kiwinek jelenthetett megkönnyebbülést. Ezen törvény előtt, ha egyszer megégetted magad, akkor kormos maradtál életed végéig, ami mondjuk aztán, hogy benőtt a fejed lágya, folyamatosan nehézséget jelentett, például az álláskeresésnél.

A miniszter fel is sorolt pár esetet, amelyekből elég világosan kiderült, hogy mire is gondolt a kormány amikor megalkotta a törvényt, a példák között szerepelt valaki aki eltüntetett egy „munkaterület”-et jelző közlekedési táblát, vagy egy másik, aki 17 éves korában csórt a boltban, majd 55 éven keresztül, mindig minden jelentkezési lapra fel kellett írnia, hogy micsoda eljárás alanya volt. Persze, aki lop vagy belöki az árokba az útépítésre figyelmeztető táblát, azt büntessék meg, de kicsit értelmetlennek látszott évtizedekre kitolni valakivel, aki azért nem bűnöző.

Ennek a törvénynek az elődje 1986-ban született, de a másik oldalról közelítette meg a kérdést, akkor a rendőrség kapott lehetőséget arra, hogy kisebb bűncselekmények esetében, eltekinthessen a vádemeléstől és alapos fejmosás után hazazavarja az elkövetőket. Ezeknek az eseteknek ugyan maradt irásos, visszakereshető nyoma, de nem jelentett priuszt. A 2004-es megoldás azt teszi lehetővé, hogy ha az ember megfelel a követelményeknek, akkor jogot szerez arra, hogy tiszta lappal indulhasson, a korábbi apróságok többé nem kerülnek elő.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy ha korábban valami apró bűncselekménnyel megütöttük a bokánkat, akkor a tiszta lap után ezek nem jelennek meg az erkölcsi bizonyítványunkban* vagy a bűnügyi nyilvántartás lekérdezése során. Ehhez hasonló törvények üzemelnek Angliában, Kanadában és Ausztrália egyes államaiban, de enyhébb feltételeket szabnak annak, aki kicsit kitakarítaná a múltjának sötét részeit.

Nem is olyan könnyű megfelelni a követelményeknek, tényleg csak az apróságokat elkövetők törölhetik le a táblát, ott kezdődik, hogy csak azok, akiket nem ítéltek elzárásra. Komoly bűncselekményeket elkövetők és visszaesők sem élvezhetik az állami múlttisztítás áldásos hatásait, sem senki aki bármilyen szexuális és/vagy gyerek elleni bűncselekményt követett el.

Akit viszont anno nem ítéltek elzárásra, ÉS megfizette az összes kárt és költséget amely a bűncselekménnyel és az eljárással kapcsolatos, ÉS hét éve nem követett el semmilyen bűncselekményt ÉS sosem vonták be véglegesen a jogosítványát – számára nyitva az ajtó.

Mindez nem jelenti azt, hogy a korábbi bűnök, mintegy varázsütésre eltűnnek, ó nem, ennyire a kiwik sem könnyelműek. A tiszta lap azt jelenti, hogy az arra jogosultak mondhatják magukról, hogy büntetlen előéletűek, és ha valaki erkölcsit kér tőlük, azon nem fog szerepelni, hogy tíz éve nyalókát loptak. Ha a rendőrség vagy az állami  biztonsági szolgálatok vagy a bíróság, ügyészség néz bele a múltba, akkor előlük nem marad rejtve a nyalókaügy, sem az, hogy a delikvens élt a tiszta lappal indulás lehetőségével. De ezt az információt nem adják ki magánszemélyeknek és cégeknek, úgyhogy a mindennapokban nem szenvednek hátrányokat büntetett előélet miatt.

*= igazából itt nincs erkölcsi bizonyítvány, egy un. criminal recordot (police report) kérhetünk magunkról, ha igazolni kivánjuk, hogy nem voltunk elítélve sose, semmiért, nem vagyunk felügyelet alatt, stb. A tabula rasa törvény automatikusan működik, ha megfelelünk a feltételeknek, akkor a múltunkból eltűnik a rosszaság, kérnünk sem kell.