Új-Zéland és a bor III. – Északi Sziget borvidékei

Miután végigvettük a helyi bortörténetet, nézzük meg az  Északi Sziget borvidékeit. Az ország kb. 1600 km hosszú É-D irányban, és változatos időjárási körülményeket tud felmutatni, a domborzatról, a helyi mikroklímákról nem is beszélve.

A déli félteke jellegzetessége, hogy északról délre haladva egyre hidegebb az idő (távolodunk az egyenlítőtől), de ez azért csak nagy általánosságban igaz, és a bornak többet számít a napsütés, mint a meleg, az bizonyos, hogy a legészakibb és legdélibb szüret között akár 6-8 hét is eltelhet. A napsütés és a meleg nem járnak feltétlenül együtt, sőt bizonyos fajtáknak szüksége is van hűvös éjszakákra a fejlődés bizonyos szakaszában. Az éghajlat óceáni, tehát csapadék van bőven mindenfelé,  a talaj pedig jobbára sekély, az altalaj pedig általában vulkanikus eredetű, részlegesen mészkő is található, köszönhetően a földörténeti korok hajnalának. (szórakoztató geológia erre)

A talaj és a csapadék mellett a bor szempontjából nélkülözhetetlen a napsütés, abból pedig a szigetek eléggé kellemesen el vannak eresztve. A zátony legtöbb vidékén az évi 2000 napsütéses óra simán megvan, egyes területek még ennél is szerencsésebbek, Bay of Plenty, Hawke’s Bay, Nelson és Marlborough 2,350 óra felett is kap, szerencsésebb években. Az UV sugárzás kifejezetten erős, a tiszta levegőnek és az ózonlyuknak köszönhetően, ez további pluszt ad a növényeknek. Akit részletesebben is érdekelnek a klimatikus viszonyok, az mindenféle fájlokat töltögethet le innen és varázsolhat a táblázatkezelőjében, ettől a szerkesztőség most eltekint.

Ha megnézzük a borvidékeket a térképen és mellénézzük az időjárási régiót, akkor nem fogunk meglepődni, hogy átfedéseket találunk, ezek a különböző klimatikus viszonyok szépen tükröződnek a borok egyedi sajátosságaiban is. Csendben jegyzem meg, hogy a világ legnépszerűbb vörösborai nem Új-Zélandról érkeznek a poharakba, bár becsületes, kellemes vörösökből szép számú akad, innen azért a fehér az igazi, kiemelkedő vörösért Ausztráliába érdemes menni ezen a környéken.

Tíz nagy borvidékről beszélhetünk, amelyek egy része kisebb alborvidékeket is magába foglal, haladjunk talán északról dél felé :

  • Northland
  • Auckland
  • Waikato (Bay of Plenty)
  • Gisborne
  • Hawkes Bay
  • Wairarapa

Northland – időjárása kellemes, bár csapadékos, sokat süt a nap és itt található Waitangi, ahol az első szőlőtelepítési kísérletek is történtek. Később a dalmát jövevényeknek köszönhetően a vörösborok lettek hangsúlyosak, Cabernet Sauvignon, Merlot de azért akad egy kis Chardonnay is. A Northland régió a legkisebb tényező az éves bortermelésben, de nem jelentéktelen.

Auckland – és környéke eléggé hasonlít a Northland régióhoz, mind időjárásában, mind egyéb körülményeiben, nem meglepő, hogy az ott fellelhető fajtákat szüretelik itt is. A régió szőlői leginkább Henderson, Clevedon és Kumeu környékén nőddögélnek, de az 1980-as években a Waiheke szigetre is telepíteni kezdtek, amelyek mára kifejezetten sikeres és egyedi borokat hoznak. Waihekére mindenképpen érdemes ellátogatni (jár a komp) különleges hely, különleges borokkal, ételekkel és egészen érdekes fazonok élnek arrafelé.

Waikato –  az Északi Sziget dereka, agyagos talajokkal, hőforrásokkal és kiváló gyümölcstermő klímával, amit a helyi erők alaposan ki is használnak, remek alma és kiwi terem arrafelé. A borászok errefelé kicsit rugalmasabbak, a variációk nem állnak meg a Chardonnaynál, Cabernet Sauvignon-nál és Sauvignon Blanc-nál, itt már megtaláljuk a rizlingeket és Cabernet/Merlot-kat is. A régióban számos apró borászat is van, érdemes csatangolni egy kicsit és irodák szerveznek bortúrákat is az erre kíváncsiaknak. Waikato abban a szerencsés helyzetben van, hogy víz felőli része a Bay of Plenty, egy csodálatos, hatalmas öböl, szépen fejlődő szőlőskertekkel, sok napsütéssel.

Gisborne – egy érdekes, picike borvidék, sajátos mikroklímával,és hatalmas szőlőtermő kapacitással. Csekély kiterjedése ellenére, a régió roppant népszerű (sok bértermesztő szőlészet, viszonylag kevés borászattal) hiszen innen érkezik az asztalokra az igazi újzélandi Chardonnay. A csodálatos Chardonnay mellett, kihasználva a különleges helyi adottságokat, széles fajtaválasztékot termesztenek, Gewurztraminer (az európai Tramini közeli rokona), Merlot, Müller Thurgau, Pinot Noir, Riesling, Sauvignon Blanc és Semillon is akad. (a Semillon egyébként igen kellemes bort ad szakértő kezekben, Ausztrálázsiában kétszáz éve termesztik, egy időben Dél-Afrika szinte csak ilyen szőlőt termelt, de Chilében, Argentínában,  Kaliforniában, Franciaországban is népszerű. Pompás, könnyű, nem túl összetett, nyári délutánokra való borocska, eléggé kiment a divatból, sajnos, túl sokáig kell érlelni, hogy tényleg klassz legyen. Van belőle édes meg száraz, utóbbi jobb, szerintem.) Gisborne különösen kedves most a szívemnek, a poszt születését egy palack Gisborne-i Chardonnay segíti.

Hawke’s Bay – a második legnagyobb hozamú borvidék, ráadásul itt működnek a legrégebbi borászatok is, akik már alaposan kigyakorolták magukat, aminek az eredménye érezhető is az innen származó borokon. Számos alrégiót lelhetünk a vidéken, a legismertebb talán a Gimblett Gravels, de ha megszállunk Napierben, akkor csillagtúrázhatunk pincéről pincére, csodás dolgokba futhatunk bele, olajligetek, gyümölcsösök, gourmet kaja, és a szubmediterrán-szerű éghajlat sok meleggel és sok csapadékkal. A régió fajtái a Cabernet Sauvignon, Chardonnay, Chenin Blanc, Merlot, Pinot Noir, Riesling, Sauvignon Blanc és a Syrah. (Syrah-Shiraz ügyben gyakran van kavar, az elnevezés kicsit zavaró, de a lényeg az, hogy az eredetileg Rajna-völgyi Syrah szőlőről beszélünk, de ha az Ausztráliában terem, akkor azt Shiraznak hívjuk. Érdemes is megkülönböztetni az ozzik Shirazát, azt a csokoládés, fűszeres testességet senki más nem tudja úgy, mint ők.)

Az elmúlt években megkezdődött a Viognier telepítés is, ez a fajta igen kényes, sok a macera vele, és annak ellenére, hogy már a rómaiak is termesztették, többször majdnem kipusztult, a franciák kemény munkával visszahozták az életbe, az Ausztrálok pedig sikerrel használják Shiraz blendekben, meglátjuk, hogy itt mi lesz belőle. (Church Road Merlot Cabernet Sauvignon)

Wairarapa – az északi sziget legdélibb csücskénél levő borvidék bár nem túl nagy, a mennyiséget bőven pótolja minőséggel. Sok napsütés és az éjszakai fagyokig lehűlő idő egészen sajátos borokhoz segíti hozzá a termelőket. A Wellingtontól egy óra autókázásra fekvő Martinborough a szíve a régiónak, itt már jelentős mennyiségű, kiváló Sauvignon Blanc terem. Az itteni szőlők előszőr Martinborough környékén jelentek meg a hetvenes években, de lassan Masterton, Gladstone, Opaki környékén is termeszteni kezdtek.

A vidék nagyon változatos, a déli részén erős az óceáni hatás, más ízvilágúak az itt születő borok, mint az északabbra fekvő vidéken. A hegyes-völgyes, alapvetően hűvös környezet elnyújtja az érési időszakot, de a lassabb érés alatt csodálatos, intenzív ízek alakulnak ki a szőlőben, ami kiegészül a gazdag, hordalékos talaj hatásával.  A terület kiváló a Pinot Noir termesztéshez, de van Chardonnay, Pinot Noir, Riesling, Sauvignon Blanc, Syrah, Pinot Gris, de akad kevés, kiemelkedő minőségű Cabernet Franc is.

“Új-Zéland és a bor III. – Északi Sziget borvidékei” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. – Waiheke főleg vörösekből hoz elképesztően jó dolgokat. Érdekes hogy ugyan itt van Auckland mellett, mégis teljesen eltérő mikroklímával rendelkezik.

    – Gisborne: főleg késői szüretes- és jégborokat ajánlanék ebből a régióból. Itt az ősz viszonylag hosszú (ez kedvez az érésnek), ugyanakkor még ősszel is elképesztő mennyiségű napsütés éri a szőlőt (miközben éjszakánként már talaj menti fagyok is előfordulnak) – a klímája nagyon hasonló Sauternes-éhez (Franciao.)

A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.