Új-Zéland és a bor IV. – Déli Sziget borvidékei

Az Északi után a Déli Sziget borvidékeit tárgyaljuk, ezek hozták meg az országnak a borvilág nemzetközi elismeréseit, a szőlőtermő régiók egészen különleges sajátosságokkal bírnak, amint majd látni fogjuk.

Déli Sziget meglepően változatos klimatikus viszonyokat tud felmutatni, van errefelé minden, a hatalmas havas hegyektől a nap, lankás dombokon át, gazdag folyómedrek menti síkságokig. Nézzük a régiókat továbbra is É-D irányban:

  • Nelson
  • Marlborough
  • Canterbury
  • Central Otago

Nelson – a Déli Sziget legészakibb csücske. Nelson kissé alulértékelt borvidék, közvetlen szomszédja a méltán híres Marlborough régiónak, amellyel szinte azonos klimatikus viszonyok jellemzik, az egyetlen jelentős eltérés, hogy ezen a környéken jóval több a csapadék. A szőlők leginkább a sík részeken és az északra néző lejtőkön vannak, amelyekről szép kilátás nyílik a Tasmán öbölre. A szép kilátás inkább a borásznak, mint a bornak kedvez, de az innen kikerülő Chardonnay, Pinto Noir, Riesling és Sauvignon Blanc, Pinot Gris nagyon jó tud lenni.

Marlborough – egyértelműen a legnagyobb és legelismertebb borvidék, az itteni boroknak köszönhető, hogy Új-Zéland nemhogy felkerült a világ bortérképére, hanem Sauvignon Blanc-ból eljutott a csúcsra is. A napsütéses órák száma meghaladja az éves 2300 órát, a térség három oldalról (kisebb)hegyekkel, egy oldalról pedig az óceánnal határos. A vidék legelismertebb bortermő területe a Wairau folyó gazdag talajú völgye, Blenheim körül, de köszönhetően az elmúlt húsz év ingatlanárváltozásának, ma már szinte lehetetlen errefelé termőterülethez jutni, így gyakorlatilag Marlborough szívében telt ház van, az újabb telepítések egyre délebbre szorulnak, a Waihopai és az Awatere völgyekbe, ahol szintén kiváló borok készülnek és mivel még beleesik a régióba, használják is a Marlborough nevet a címkéken. A rengeteg napsütésnek köszönhetően nem csak a szőlő érzi itt jól magát, az itt termő olajbogyó, gyümölcsök, zöldségek, mind-mind fantasztikusan jók, és persze a helyben fogott seefooddal kiegészülve, komoly gasztroturizmushoz szolgálnak alap(anyag)ul. Miután a Sauvignon Blanc neve összeforrott a régió nevével, kevés szó esik arról, hogy a Marlborough Pinot Noir, Chardonnay, Rieslings, Pinot Gris és a Méthode Traditionelle habzóboroknak is kiváló forrása a vidék.

Borászatból rengeteg van errefelé, itt találjuk a világ legjobb SB-ját készítő Cloudy Bay-t (ami a LVMH Moet Hennessy Louis Vuitton tulajdonában van), de itt van a Stoneleigh, (SB,Pinot Gris), a Montana, Villa Maria Estate (SB), Grove Mill (SB), Monkey Bay (Chardonnay), és még számos másik borászat, bátran vásároljunk innen bármit, marlboroughi borral nem fogunk melléfogni, aki teheti, az látogasson el az övezetbe és egyen-igyon csodafinom dolgokat, megéri, ráadásul a táj is csudaszép.

Canterbury – a Déli Sziget közepe táján, Christchurch környékén található borvidék, amelyben benne foglaltatik a Banks-félsziget, ahol már 150 éve is volt egy kis borászat, köszönhetően a francia telepeseknek, akik Akaroa környékén gondoltak letelepedni. A Chch környéki ültetvények szerencsés helyzetben vannak, a nyugati szél gyakran hoz meleget, de a dimbesdombos vidék megóvja a növényeket a kiszáradástól, ráadásul a szárazabb időjárásnak köszönhetően kisebb as esélye a szőlőbetegségek kialakulásának is. Az általánosságban hűvösebb éghajlat kedvez a lassú érési folyamatoknak, van ideje a növénynek a finom ízeket felhalmozni és megőrizni a szemekben. Természetesen itt is akad Chardonnay és Sauvignon Blanc, de van Riesling, Pinot Noir, Merlot és Cabernet Sauvignon is. A régió legjobb területei Omihi Hills és a Waipara völgy, itt nagyon jó Pinot Noirok teremnek, a Banks félsziget kellemes Pinot Griseket és Gewürtztraminereket ad.

Central Otago – a világ legdélibb borvidéke, egészen sajátos klímával, és az itteni ültetvények fekszenek a legmagasabban a zátonyon, a tengerszint feletti magasságuk 200-400 méter között van. Az éghajlata különleges mikroklíma, szemben zátony egészére érvényes óceánival, itt védett, kontinentális a klíma, nagy az éjszakai és a nappali hőmérsékletek közötti különbség, forró, száraz a nyár, rövid, hűvös az ősz, csípős a téli hideg és hó is esik.

A területet nyugatról az Déli Alpok védi, keletről pedig hosszú szárazföld. A szőlőskertek leginkább a meredek hegylábakon vannak, amely kedvez a vízelvezetésnek és az eróziónak, utóbbi ellen védekeznek, ahogy tudnak. A talaj egészen sajátos, eltér a többi borvidéktől, üledékes kőzetek, pala és greywacke, amelyek ugyan kedveznek a szőlőnek, de gyorsan elvezetik a vizet és kiszáradnak, sok helyen öntözés nélkül szinte művelhetetlen a terület. A telepítések kb. 70%-a Pinot Noir, a régió egyértelműen ebből a legjobb, de szép eredményeket hoz a maradék területeken a Chardonnay, Sauvignon blanc, Riesling, Pinot gris, és a Gewürztraminer.

4 thoughts on “Új-Zéland és a bor IV. – Déli Sziget borvidékei”

  1. Engem annyira nem hozott tűzbe Blenheim és környéke (unalmas kisváros egy völgyben csupasz hegyekkel körülvéve).
    Marlboroughból viszont nem szabad hordós érlelésű borokat (Pinot Noir, Chardonnay, stb.) venni – egészen egyszerűen az itteni klíma tökéletesen kedvez a magas savtartalmú boroknak. Mint ahogy olyan tempranillot sem vesz ép eszű ember ami nem Riojaban (Spanyolország) termett. Cipőt a cipőboltból, ugyebár.

  2. Klasszak, jól összeszedettek ezek a boros posztok, sokat lehet belőlük okosodni. Persze kóstolóval egybekötve könnyebb lenne értelmezni a dolgokat. 🙂
    Az a “Cloudy Bay” feliratú palack igencsak szépre sikerült.

  3. Nagyon szórakoztató és informatív az oldalad, gratulálok!

    Érdekes volt olvasni a boros sorozatot. Vártam, hogy felbukkan majd egy magyar név is, olyané, aki segítette, segíti NZ szőlőtermesztését és bortermelését, ahogy Fokvárosban László Gyula bácsi… 🙂
    Ami késik, az nem múlik, talán.
    Futólag említetted, hogy azért néha ott is betegek a szőlők. Mire kell főként figyelni, mi veszélyezteti leginkább őket?

    További szép napot!

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.