Kiwi ikonok – Biosecurity

Az Új-Zélandra érkezőknek több hatósági ellenőrzésen is át kell esni, amikor belépnek az országba, a bevándorlási hivatal és a vám mellett dolgoznak a biosecurity egyenruhásai is, akik a zátony ökoszisztémáját hivatottak védelmezni. Szigorú népség.

Új-Zéland szigetei csak kb kétszáz éve vannak kitéve jelentősebb külső behatásoknak, az ezt megelőző időben a helyi flóra és fauna fejlődhetett kedvére, szinte háborítatlanul, aminek köszönhetően kialakult a sajátos és egyedi élővilág, csak itt őshonos madarakkal, növényekkel. Az európai ember megjelenése drasztikus változásokat okozott, részben az erdőirtás, részben a behurcolt, mindenféle tájidegen jószág révén, amelyek legott nekiálltak kitúrni a védtelen helyi fajzatokat. Ennek a folyamatnak az eredménye, hogy a korábban emlősökben szegény (pár ványadt denevér), madárban gazdag vidék terített asztal volt a hajókkal érkező patkányoknak, sünöknek, oposszumoknak. Az elszigetelten fejlődő ökoszisztéma meglehetősen törékeny valami, az elmúlt kétszáz év sokat rombolt rajta, bár mára erősen igyekszik az állam védeni.

Van is mitől, a turizmus, a bevándorlás, a tengeri kereskedelem és szállítás, légiforgalom, mind-mind súlyos kockázatot jelent, hogy valami olyasmi kerül be az országba, amely súlyos vagy végzetes károkat okozhat. Jó példa az oposszum vagy a nyúl, amit ma úgy kell irtani, de jelentősek a behurcolt, invazív növényfajok, gombák, sőt vírusok is. A biosecurity (MAFBNZ) feladata, hogy megakadályozza a nem kívánt élőlények behurcolását, hogy újabb és újabb módszereket fejlesszen, amivel feltárhatók az esetleges kockázatok. Mindenre figyelniük kell, nem csak egy kutyával érkező turista, de egy penészes raklap vagy egy postai csomagra tapadt pollenkupac is komoly veszélyforrás lehet.

A MAFBNZ nem előzmény nélküli szervezet, hasonló feladatokat korábban is ellátott a Mezőgazdasági és Erdészeti Minisztérium (MAF) a szárazföldön és a Halászati Minisztérium a tengereken. Ötven évvel ezelőtt egy kikötői inspekciós hivatallal kezdődött a mese, amely a beérkező hajókat ellenőrizgette, ez később kiegészült egy karantén-szolgálattal, a légiforgalom megnövekedése után megkezdődött a légiutas-forgalom ellenőrzése is.

Ez egészen 2003-ig ment így, amikor is a kormány nekiállt kidolgozni egy átfogó biosecurity stratégiát. Ennek számos eleme van, a bálnáktól a postai küldemények kezeléséig, az első gyakorlati lépése azonban a biosecurity feladatok egy kézbe, a MAF alá rendelése volt, 2004 novemberében megszületett a Biosecurity, mint önálló szervezet, mellette működött  a karantén-szolgálat, ezeket 2007 július elsején vonták össze – ekkor született meg a MAF – Biosecurity NZ, amely azóta is ebben a felállásban tevékenykedik. (érdekességképpen, az élelmiszerbiztonsági hivatalt is a MAF alá rendelték 2010 július elsejétől)

2004 óta a Biosecurity lassan összegyűjtötte az összes vonatkozó feladatot és teljeskörű hatósági jogkörrel felvértezve végzi a munkáját. Nem csak a reptéri és kikötői utasforgalom, hanem a kereskedelmi kikötők áruforgalma, postai elosztóközpontok ellenőrzése, belföldi felderítés, tudományos kutatás és nem utolsósorban a nemzeti kártevőprogram is a hatáskörébe tartozik, ami elég szigorú mulatság, jelenleg 11 féle élőlény ellen van kiirtós stratégia, de számtalan más fajt is vizsgálnak, hogy megismerjék a hatásukat az ökoszisztéma többi elemére.

Az egyszeri halandó leginkább a reptéren vagy a kikötőben találkozik a Biosecurity embereivel, ők azok akik átnézik a csomagokat, hogy nincs-e benne valami tiltott dolog, itt találkozhatunk a helyes kis beagle munkakutyákkal, akik igen komoly munkát végeznek, kemény és alapos kiképzés után látnak munkához. A beagle nem csak kiemelkedően jó szaglású kutya, hanem okos is és mivel kistermetű, befér sok helyre, ráadásul nem rémíti halálra az utasokat se, amikor körbeszimatolja őket. A Bisoecuritynek saját kutyaképző központja van, ahol a kb. 30 fős állomány tanul és pihen, mielőtt munkába megy, ráadásul itt folyik az utánpótlásnevelés is, szakértő tenyésztők bevonásával.

A kutyás csapat nem csak az idegenforgalomban aktív, a konténerkikötőben és a postai küldeményelosztó központokban is dolgoznak, 7/24-ben, nincs megállás. A munkájukat számos technológia segíti, no meg a sokéves tapasztalat. A csomagokat, postai küldményeket és konténereket röntgenkapun küldik át, a konténerekhez speciális eszközeik vannak, amelyek analizálják a konténerek levegőjét és felismerik a spórákat, gombafonalakat, polleneket, és természetesen a legkisebb gyanú esetén joguk van kinyitni bármit (a postai csomagokat szépen leragasztják utána). Szorosan együttműködnek a vámhatósággal, amelynek szintén mindenféle ravasz eszközeik vannak a nemkívánatos holmik megtalálására.

A közvetlen vizsgálatok és beavatkozások mellett, különböző képzéseket tartanak a cégeknek, akik szállítmányozással foglalkoznak, vagy konténerben kapnak/küldenek javakat más országokba/ból. Egy konténer felnyitásához szükséges egy képzett személy, akinek kötelessége mindenféle riportokat készíteni a konténerben talált rendellenességekről, fotóval, és neki van speciális vegyszere, amellyel bepermetezheti a konténereket. A Biosecurity időről-időre szúrópróbaszerű ellenőrzéseken győződik meg arról, hogy az előírásokat betartják-e a cégek.

Hogy mit szabad és mit tilos behozni, mit kell bevallani és mit kitölteni belépéskor, vagy az itt tartózkodás ideje alatt, mind megtalálható a Biosecurity honlapján, érdemes átnézni indulás előtt, mert igen könnyen eljár a kezük és most már elég vastagon fog a ceruza, a helyszíni kettőszáz dollárról a tarifa négyszáz dollárra ment fel, és ennyit simán kifizettetnek, ha valakinél gyümölcsöt találnak vagy olyasmit, amit be kellett volna vallani. Ha a FAQ után még maradna kérdésünk, bátran forduljunk az egyenruhásokhoz, segíteni fognak.

22 thoughts on “Kiwi ikonok – Biosecurity”

  1. Miota ide diszidaltunk pofazom, hogy a MAF rossz helyen rugozik.
    Talan inkabb arra a sapadtarcuak altal behurcolt testidegen kartevo kiirtasara kellene forditani energiajuk nagyreszet, ami megakadalyozza hogy tobb szazezer negyzetkilometer oshonos erdo boritsa be ujra az orszagot.
    Ja, hogy mi ez a fekely? A birka.
    Amig a MAF szemethuny eme talyog felett, ami az orszag testen egtelenkedik, addig legyen a veszelyes teliszalami is megengedett veszelyforras! Koveteljuk!

  2. Az egyik ismerősünk a kabátja zsebében felejtett egy almát, amit az egyik repülőn kapott, de valahogy elfeledkezett róla és nem ette meg és ami még ennél is nagyobb gond: nem vallotta be, hogy van nála 1 azaz egy darab alma. 200 dolcsiba került, hiába mondta, hogy hajlandó azonnal még magostul is megenni.

  3. Tibb én mélyen egyetértek, bár azzal a kis kiegészítéssel, hogy a marha már komolyabb károkozó kezd lenni, mint a birka… téliszalámi ügyben bírod egyetértésem 🙂

  4. Anikó, tudom, ezer ilyen sztori van, ugyanakkor meg kinn van a bazi nagy tábla, hogy dobd ki vagy fizess. A feledékenység meg sokba kerül. Most már négyszázba… az más kérdés, hogy az hogy van, hogy ugyanazt az almát simán megveheted a zöldségesnél, ugyebár…

  5. Ezt lehet, már meséltem, mert mesélem boldog-boldogtalannak: amikor megérkeztünk Auckland repterére, a zember alaposan megnézte a kissé koszos bakancsom talpát belépéskor. (Nincs mentségem, egyszerűen lusta voltam cipőt pucolni csomagoláskor…) Megpiszkálta a talpat, mint aki teszteli a kosz vastagságát, majd közölte, hogy ha LEGKÖZELEBB jövünk, azért pucoljam ki.

    Még be sem léptem az országba, de már el voltam bűvölve. Mondjuk, ha legombol rólam 200 dollárt, biztos nem lenne ennyire rózsaszín az emlék 🙂

  6. No megint OFF-olok, párdon mí. Csak nem hagy nyugodni a dolog (na jó, azért aludni tudok tőle).

    Szóval pappito, vagy bármelyik helyi illetékes, aki véletlenül olvassa, és egyben már több éve izélandi illetőségű lakos: mennyire gyakoriak azok a “gyakori földmozgások”? És milyen erősek?

    Mondjuk, Óklendben, kb másfél év alatt hány olyan volt, amikor lehetett érezni valami mozgást?

    A farostlemez házak miatt érdekes. Fel nem foghatom, miért nem építkeznek téglából. Illetve de, a kiegyensúlyozott klíma és a rengések miatt, de akkor is, van bennem némi “namajdénmegmutatom” csakazértis mentalitás, szóval már látom magam az ottlétem 20. évében, ahogy bőszen építkezek a saját telkemen – téglából.:) Csak azért nem szeretném, ha rám dőlne.

    Tehát?

  7. Laca: Majd ha kijutsz rájössz. Itt az emberek nam azzal pöcsölnek, hogy minden vagyonukat egy ház vasbeton alapjába dobálják és éveken keresztül baszakodjanak házépítéssel. Egy könnyűszerkezetes ház lazán kész van 3-4 hét alatt az első kapavágástól. És a legdrágább tengerparti luxuspecókban is felesleges pénzkidobásnak tartják a dupla üveget.

    Ezek itt hobbitok – viszont nagyon vidáman élnek.

  8. Egyik kollégámról meg kiderült egy fotó alapján, hogy lelkes önkéntes a kártevőprogramban.
    A fénykép valamilyen délebbi nemzeti parkban készült, rajta van ő, kezében egy irgalmatlan távcsöves puska, meg egy kupac döglött hegyi kecske.
    Azt mondta szivesen ad tetemeket, van még kacsa, wallaby, disznó 🙂

  9. Csanád: Köszönöm, ez azért megnyugtató.

    Zsotti: Az épiparban dolgozom sok éve, láttam már elképesztő gányolásokat, meg kókányolásokat (ezek szakszavak:)) még vasbeton, meg tégla építéseknél is. Nem csoda, ha nem bízok senkiben, a könnyűszerkezetes varázslásban meg pláne. Persze ez is olyan szemlélet, ami változik azzal, ahogy az ember leveti külhonban az otthon magára szedett dolgait.
    Ráadásul, ha nincs 30 év alatt épített ház, amit az ember az idők végezetéig dörgölhet a gyerekei orra alá, hogy “azért nélkülöztem egész életemben, hogy neked könnyebb legyen”, akkor az ottaniak mivel keserítik meg a mindennapjaikat?:D

  10. Laca: Nem érted. Egyszerűen nem érdekli az embereket.
    A kiwik próbálnak értelmes és jó dolgokkal foglalkozni.
    Ahelyett, hogy beleölnének egy csomó pénzt a házba, inkább vesznek egy csónakot/hajót, vagy eljárnak sűrűn nyaralni.

  11. Laca, van évente tizenezer földrengés, a geológiás posztban írtam róluk. Ennek a nagyja apróság, csak műszeresen érezhető. Én kettőt már éreztem a két és fél év alatt, rezgett a nagy ablaktábla de a ház nem, jelentéktelen volt, csak éjszaka a csendben tűnt fel, nappal nem éreztem volna szerintem.

    Téglakérdés: mert nem kell. Értelmetlen és önveszélyes is egy rohadt nagy tehetetlen tömegben lakni, amikor gyorsan és jól lehet építeni faházat, a szigetelése se gond ma már. A 3-4 hét azért túlzás de mondjuk 3 hónap alatt készre van csinálva a ház hiszti nélkül, semmi szükség a nagy hőtehetetlenségű falakra. Fa van jó minőségű, a téglát meg bányászni kéne.

    Nem kell okosabbnak lenni, mint a helyiek, nem véletlen, hogy a rönkházak hol épültek, nem véletlen, hogy hol a tégla és hol a deszkaházak.

    Egyékbént meg a fa volt a kézenfekvő épületanyag telepeséknek, és azóta is az. Ráadásul ma már akármit meg lehet építeni fából, frankóra, elég szép házikók épülgetnek.

    Még egy szempont, hogy a kiwik hajlandóak pár év után máshova költözni, ha úgy alakul, nem csinálnak nagy dolgot belőle. MInek feccöljenek bele sok pénzt egy épületbe, hogy 3-4 év után otthagyják?

    1. Na igen, a költözés. Itt a pont! Itthon, Hungarisztánban, ugyanis már több olyan cikk is napvilágot látott, miszerint az itteni multik külhoni vezetőinek egyik negatív véleménye rólunk az, hogy “a magyarok nem elég mobilisak”. Hát hogy lennének azok, mikor legtöbben egy élet munkájával építik fel a családi fészket? Ráadásul úgy, hogy cca. 10-25 évre – divatos kifejezéssel élve – “adósrabszolgának állnak”, mert máshogy nem tudnának építkezni, vagy szimplán csak lakást venni. Szóval, bármennyire is jó dolog saját házat építeni, a mai világban egyre kevésbé tűnik jó 5letnek és főleg eladhatónak, ha úgy hozza a zélet. Ha csak valakire nem szakad rá egy vagyon és nem okoz neki különösebb gondot akár évekig is hirdetni a házát, ha végleg költözni akar. A könnyűszerkezetes házakra meg még a legtöbben úgy néznek itthon, mint örömlány az étkezési jegyre. Azok finom szólva is nehezen eladhatóak.

      1. Minek is köll sajátban lakni, amikor bérelni is lehet? Nyugat-Európában, az USA-ban és úgy általában a világ jobb helyein ez a szemlélet.

        1. A “bérelni is lehet”-hez nem árt, ha van egy minimális kultúrája ennek, ami szavatolja mind a bérlő, mind a tulaj érdekeit. Azontúl viszont ha kihagyjuk a számításból a tulajdonlás körüli érzelmeket, akkor esete válogatja, hogy sajátban vagy bérleményben jobb. Csak két egyszerű példa: a sajátban lakni előnye lehet például, hogy a bennelakás ideje alatt lehet azt felfejleszteni, míg a bérleményben lakás egyik előnye, hogy közben a sajátot kiadva annak jelzálogkamatai költségként leírhatók (* ez a félmondat nem tekintendő adótanácsadásnak, kérdezze meg orvosát, gyógyszerészét).

          Egy biztos, bérelni kevésbé kockázatos, mint tulajdonolni, ezt a kényelmet ellensúlyozza a piac által diktált bérleti díj, amire sok ráhatása nincs a bérlőnek. A tulajdonosnak már nagyobb ráhatása van a költségekre, ellenben nem árt tisztában lenni az összes felmerülő, illetve felmerülhető költségtípusra, valamint azok előfordulási valószínűségére, hogy tényleg legyen ráhatása, ne pedig elszenvedje azokat.
          Okoska szólt, uff.

          1. Pukke, igazad van, a berles es a sajatozas erosen a korulmenyek fuggvenye, elony es hatrany van mindket verzional, boven.

            Zolcsi szerintem ezt a honi “ha nincs sajat ingatlanod, akkor foldonfuto vagy” nezetet nem igazan erti, amikor egesz generaciok nonek fel ugy, hogy nincs sajat ingatlanuk. Ehhez persze rendezett jogi korulmenyek kellenek, alaposan tisztazott jogokkal es kotelessegekkel mind a berlo, mind a berbeado reszerol. Szerintem ez itt adott.

  12. Egyébként ez a poszt most kifejezetten hasznos volt számomra, mert ősszel szeretnék kimenni 3 hétre nyelvet tanulni Aucklandbe. Most is tanulok, csak egyrészt anyanyelvi környezetben is szeretnék tapasztalatokat szerezni, másrészt meg testközelből is szeretném látni a várost.

  13. Lehet, hogy hülyeséget kérdezek, de ahogy olvasgattam a “mit szabad és mit tilos behozni” útmutatót, felvetődött a kérdés, hogy a nadrágszíjat is be kell-e vallani, meg a zsebkést? Merthogy az előbbi bőrből van, az utóbbi markolatában meg faberakás éktelenkedik. Vagy már túl dimenzionálom a dolgot kissé? 🙂

  14. elvileg be kell, de mondjuk a nadrágszíj az cserzett bőrből van, nem hinném, hogy veszélyes lenne bárkire, a zsebkésnek meg akármiből lehet a markolata, nem csak fából (szaru, gyöngyház, kenderkötél, stb.)

    meg kell kérdezni a hivatalt

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.