Rádiózás a zátonyon II. – a kalózoktól az FM stereo-ig

Tegnap végignéztük, hogy honnan indult, ma nézzük meg hogyan és hova érkezett a kiwi rádiózás.

1962-ben, az állam kiszállt a kereskedelmi rádiózás általános ellenőrzéséből, az NZBS a minisztérium helyett egy független testület, a New Zealand Broadcasting Corporation (NZBC) kezébe került.A televíziózás – amely elég erős késéssel érte el új-zélandot, és ekkor még csak két éve létezett, roppant komoly versenytársnak bizonyult, az NZBC kénytelen volt csinálni valamit, hogy fenntartsa a rádió iránti érdeklődést.Új műsorokkal igyekezett versenyben maradni, elindult az első maori program, tengerentúli adások átvétele és egy talkshow is.

1965-ben, egy wellingtoni klubban, a barátaival iszogató David Gapes nevű újságíró vetette fel, hogy kéne egy korszerű műsorszerkezetű, népszerű kereskedelmi rádiót csinálni, amely független az NZBC-től. Fogta magát és elment Aucklandba, hogy összegründolja a maga kis állomását, a Radio Hauraki-t. Némi technikai tanácsokkal felvértezve, barátaival arra jutottak, hogy az 1480kHz-es amplitúdó-modulált frekvencián fognak sugározni, ez a sáv elég messzire esett az NZBC és az Ausztrál szolgáltatók által használtaktól. A készülődés persze nem maradt titokban, ’66 húsvét vasárnapján a Herald “Kalózrádiót terveznek az öbölben” címmel hozott le egy cikket. Két exNZBC alkalmazott, Derek Lowe és Chris Parkinson csatlakozott David Gapeshez, aki már megfűzte Denis “Doc” O’Callahant, hogy legyen a műszaki emberük. Végül négyen összerakták a rádiót és szép illedelmesen, az összes szabályt betartva, sugárzási engedélyért folyamodtak, amit az NZBC és a kormány együtt utasított el, azonnal.

David Gapes
David Gapes

’66 májusában reménytkeltő cikk jelent meg a Dominion Sunday Times c. wellingtoni újságban, amely a rádiómonopólim megtörésének időszerűségét fejtegette, jól jöttek Gapes korábbi kapcsolatai. Egy cikk persze nem csinál szabad rádiózást, te több a semminél, a Radio Hauraki kitűzte az első adásnapját október elsejére. Miután újzélandi területről nem volt joguk sugározni, korábbi nemzetközi példákat követve, a parttól 3 mérföldre kezdődő nemzetközi vizekre gondoltak, vásároltak is egy hajót az M.V. Tiri nevűt. Igen sok meló volt vele, tekintve, hogy a jármű meglehetősen lerohadt állapotban volt, a tengerállóvá tétele kissé elhúzódott, október elsején még Auckland partjainál horgonyzott, adásról szó se lehetett. Az új kitűzött időpont október 24 lett. 23.-án, nekiálltak a kifutásnak, de a hajó egy picit megfeneklett, de végül kötelekkel és az eseményre odagyűlő, kb. kétszáz emberrel, csak vízre rángatták a taligát és a hajó orrát a szabad, nemzetközi vizek felé fordították, majd jött a rendőrség, a hajót visszatolták ahonnan elindult, a legénységet pedig letartóztatták mind. Mindenki nagyon csalódott (vagy börtönben) volt, de a srácok végül másnap, óvadék ellenében szabadlábra kerültek. A Hauraki népszerűsége egyre nőtt, annak ellenére, hogy egyetlen másodperc adást sem sugárzott még.

a legénység letartóztatása
a legénység letartóztatása

Két nappal később, a Hauraki gyűlést szervezett a városháza nagytermében, ahove meghívták a kormányszóvivőt is, hogy tartson beszédet. A felek közötti párbeszéd nem ment minden zajongástól mentesen, a teljesen megtelt városháza körül kétezer fős tömeg ordibált és olyan táblákat lengetett, amelykre “kalózokat akarunk!”, “engedélyt a hauraki rádiónak”, “le az NZBC-vel!” és “a szörfösök a haurakival vannak” szövegeket pingáltak. Ennek nem sok eredménye lett, ám a Hauraki srácok bíróság elé citálták a hajót feltartóztató rendőröket, mert a megállításuk oka nem lehetett a kalózrádióskodás, hiszen sose adtak semmit, a hajó pedig megfelelt a tengeri szabályoknak. A Hauraki nyert.

Auckland Town Hall
Auckland Town Hall

November tizedikén, este tízkor a TIRI nekivágott a tengernek, bár az esemény nagyon sokakat érdekelt, sikerült titokban tartani, kivéve három srácot a parton, akik ott tébláboltak, őket viszont megkérték, hogy ugyan legyenek kedvesek legalább egy órán keresztül nem beszélni arról, amit láttak. A kalózok tudták, hogy Jack Scott, a tengeri, postai és broadcast miniszter is látta őket kisurranni a nemzetközi vizekre, de nem zavartatták magukat, az NZBC esti híreiben pedig egy szó sem esett arról, hogy a TIRI kifutott. Másnap hajnalban a TIRI lehorgonyzott, a személyzet pedig nekiállt felkészíteni a hajót az adásra. Az elkövetkező 10 napban csak a rádiós szerkentyűkkel törődtek, a tesztadások 21.-én kezdődtek meg (1480kHz AM) amelyek eléggé gyengének és recsegősnek tűntek, számos műszaki nehézség várt leküzdésre.

Bob Leahy
Bob Leahy

1966 december elsején a Radio Hauraki, reggel nyolc után nem sokal, megkezdte adását, az állomás szignáljával: “Radio Hauraki, Top Of The Dial”. Bob Leahy, a Hauraki első hangja mondta be az éterbe, hogy “a Hauraki rádiót halljátok”, majd megkérte a hallgatóságot, hogy írjanak pár sort a Hauraki postafiókjába, hogy milyen a hangminőség és hol laknak, hogy tudják merre kell fejleszteni. Pár órával később egy gyors vihar elvitte a házilag barkácsolt antennaárbocot és a Hauraki-t némaságba kényszerítette. Négy nappal később egy újabb tesztadás zajlott, majd egy korábban felvett dokumantumanyag a Hauraki Rádió születéséről. Az első zene amit a Hauraki adott a Born Free volt, Matt Munrotól. Közel 30 év után, ezzel a dallal tért vissza a privát kereskedelmi rádiózás a zátonyra.

Január végén a TIRI szikákra futott a Whangaparapara Harbour bejáratánál. A meglehetősen súlyos károkat okozó balesetben minden kommunikációs berendezés tönkrement, kivéve a rádióadót, úgyhogy a TIRI az 1480kHz-es frekvencián sugárzott mayday-t, majd Derek King, az ügyeletes műsorvezető folyamatosan mesélte a hallgatóknak, hogy mi történik éppen. Paul Lineham, aki éppen a híreket olvasta volna be, közölte, hogy a legénység elhagyja a hajót, jóéjszakát – és az adás megszakadt. A hajó javíthatatlannak bizonyult, amikor másnap kikötőbe vontatták, ahol nekiálltak kimenteni belőle a rádiós cuccokat. Négy nappal később rátaláltak a Kapuni nevű hajóra, megvették, gyorsan lefestették a TIRI sárga színére, és elkezdték belelapátolni a rádiós holmit. Egy hónappal a TIRI elvesztése után a Kapuni (amit csak TIRI II.nek hívtak) lehorgonyzott és folytatta az adást.

1968 áprilisában egy Gizelle nevű, hatalmas vihar söpört végig az országon, elkapva először a TIRI II-t, amit partra is sodort, nem messze onnan, ahol az első hajó futott sziklákra, majd dél felé haladva, pár órával később Wellingtonnál a két sziget között járó komp, a Wahine katasztrófáját, amelyben több, mint ötven ember vesztette életét. Az ismétlődő balszerencse mellett az is aggasztotta a rádiósokat, hogy többször elkapták őket, amint újzélandi vizeken kódorogva sugároznak, nagyon úgy nézett ki, hogy a büdös életben nem lesz nekik hivatalos adásengedélyük. Karácsonyig (amikor, elsőként az országban elkezdtek 24 órában adni) még kétszer feneklett meg a hajó, de az adások rendületlenül zajlottak.

’69 októberében a Hauraki és két másik cég adott be engedélykérelmet rádióadó üzemeltetésére. A Radio Auckland Ltd, amelyet közösen működtetett a The New Zealand Herald és a The Auckland Star c. újság, és a Hauraki régi ellenfele, a szintén kalózkodó Radio International, amely most Radio i-nek nevezte magát.Januárban megkezdődtek a hatósági meghallgatások, amelyek meg kellett előzzék a súlyos döntést. Az eredményre márciusig kellett várni, a Broadcasting Authority, elutasítva az NZBC ellenvetéseit, két magántulajdonú rádióállomás működési engedélyét adta ki, a Radio i-nek és a Haurakinak. Az Auckland területére érvényes engedély birtokában a Hauraki végre elérte célját, 1111 tengeren töltött adásnap után, immár nem kalózként – partra szállt. Az utolsó adásnapon, június elsején, az utolsó adás egy dokumentumműsor volt, ami egészen addig dolgozta fel a Hauraki történetét, majd lement a Born Free Matt Munrotól és este tízkor a TIRI II beszüntette a sugárzást és a part felé indult. A sok balszerencse és bénázás ellenére, 98 nappal a licenc kézhezvétele után, beindult a Hauraki műsora, több, mint egy hónappal megelőzve a rivális Radio i-t. Ha leszámítjuk, hogy még a szárazföldi adás legelső napján, délután egy földmunkagép elvágta a stúdió és az adótorony közötti kábelt, a Hauraki végre törvényesen szolgáltatott műsort, újra talpra állítva a nem állami kereskedelmi rádiózást Új-Zélandon.

Nem sokkal később beindult a Hamitonban a Radio Waikato, Taurangában az 1ZD, ahol fogható volt a nem kereskedelmi 1YZ is (National Radio), utóbbi kettőnek az NZBC volt a tulajdonosa, amit ma Radio New Zealandként ismerünk. Egymás után indultak be a privát állomások, Radio Whakatane, 1XX – az első vidéki kerrádió, Radio Otago Dunedinben, Radio Windy Wellingtonban. 1973-ban a Radio Avon beindult Christchurchben, ami gyorsan lelépte az állami tulajdonú rádiókat azzal, hogy a fiatalok által kedvelt, friss zenéket adta, amire a 3ZM (állami) gyorsan átment easy listeningbe Radio Nova néven, majd pár év alatt kiderült, hogy kutya nem hallgatja, úgyhogy visszaváltozott 3ZM-re. 1976-ban az NZBC átváltozott Broadcasting Corporation of New Zealanddá (BCNZ) és az új szervezet felügyelte a korábbi állomásokon kívül a Listener c. lapot, a New Zealand Symphony Orchestrát, és azt a céget amelyből a Television New Zealand volt hivatott kinőni.

’77-ben egy FM kísérletsorozat indult a Victoria egyetemen, a wellingtoni diákszövetség égisze alatt – a helyi Radio Active elkezdett frekvenciamodulált adásokat próbálgatni. Az FM egészen idáig ismeretlen volt a rádiózásban, és az AM sávokat is kicsit megkavarták, mindenki arrébb ment pár Hertzzel, az FM roppant jó megoldásnak tűnt. Az FM stereo adásra 1982-ig kellett várni, akkor az 1XX-et is üzemeltető Radio Bay of Plenty Ltd. beindított egy időszaki, kísérleti adót, az lett az első sztereo FM adó a zátonyon – FM 90.7, minden nap más műfajjal dolgozott. Az első igazi, állandó rádió, amely FM adást szolgáltatott a wellingtoni Radio Active lett. ’82-ben a Hauraki is beadott egy FM licenc igénylést, de később visszavonta valamiért.

1983-ban a Radio B, amely diákrádióként indult (olyan okos korlátozásokkal, mint pl. a zenei részek nem szolgálhatják a szórakoztatást, csak a műsorokelemek elválasztását) egyre inkább átment a szórakoztatásba, a különféle underground és modern zenék a rádió köré vonzották a sok fura alakot, amelyek jó része a diákságból került ki, többen abbahagyták az egyetemi tanulmányaikat, hogy a rádiónál dolgozhassanak. A rádió bFM-é alakulása nem volt kis menet, egy vadonat új FM stúdió megvásárlásához komoly hitelt kellett felvenni, de végül sikerült. Mellettük újre elmezdtek megjelenni az FM adók a nagyobb városokban, és mindenki tágítani akarta a mozgásterét. A nagy állomások komolyabb teljesítménnyel adtak, mint ami a licencókben volt, az időszaki rádiók túlmentek a nekik kijelölt idősávon, megpróbáltak mindent, amit komolyabb kockázat nélkül megtehettek.

1988-ban a BCNZ kettévált, a Radio New Zeland állami tulajdonú, önálló vállalatként létezett tovább, nem sokkal később meg is vásárolta az FM 89.4-et, és 89X néven rockzenei rádiót indított.1993-ban létrejött a The Radio Bureau, egy aucklandi székhelyű nemzeti reklámügynökség amely csak a rádiókkal foglalkozott. ’95-ben az RNZ kettévált, egy kereskedelmi és egy amolyan közszolgálati részre, az átalakulás után eladta 41 kereskedlmi rádióállomását 89 millió dollárért – és létrejött a The Radio Network of New Zealand Ltd, amely azóta felvásárolta, pár aucklandi és hamiltoni magánrádió mellett a Haurakit, a Radio i-t. Az RNZ két állomással mai napig megvan, a National Radio és a Concert FM a közszolgálat (igen, parlamenti közvetítés ülésnapokon) és a komolyzene (a Concert FM jó!) meglehetős rétegigényét elégíti ki.

Az elmúlt 10-15 évben a rádiadók számos tulajdonosváltáson estek keresztül, vannak amelyek nagy médaláncokhoz csatlakoztak, maradtak magányos kis adók, vannak akik átalakított műsor és szervezeti struktúrával igyekeznek túlélni. A Hauraki, aki kitaposta az utat a privát kereskedelmi rádiózáshoz, ma is ad, már nem csak Aucklandban hanem Waikatoban is fogható, leginkább rockzenét ad, komoly rajongótábora van. Megjelentek a különböző etnikai kisebbségek is a rádiózásban, eleinte csak nyelvi műsorokat készítettek, ma már komplett állomások szolgálják ki az itt lakó más anyanyelvűeket. Itt a Chinese Radio (FM 90.6) és a Radio Tarana amelyet az indiai közösség működtet és hallgat (1386AM) és amely tavaly bekerült a tíz legtöbbet hallgatott adó közé. Az internet megjelenése a webrádiózást is magával hozta, így már nem kellenek bonyolult adóberendezések, IP alapon mindenki megtalálja kedvenc műsorait. (NZ rádióhallgató widget)

4 thoughts on “Rádiózás a zátonyon II. – a kalózoktól az FM stereo-ig”

  1. amikor a brit hatóság elkezdi a fantáziáját használni, akkor ilyesmi lesz a vége 🙂

    Egyébként nem, roppant logikus az egész, a callsignek nem véletlenül ilyenek, részben az állomás helye (4 körzet van NZ-n, 2 az északi és kettő a déli szigeten) részben az állomás milyensége (kereskedelmi, magán, kereskedelmi, public) elvileg meg tudod mondani, hogy melyik hívójel hol van és micsinál – a nevéből. Ugyanakkor pl. a RNZ FM állomásainak nincs is ilyen háromjegyű kódja.

    itt egy részletes leírás, hogy mi micsoda:

    http://en.wikipedia.org/wiki/List_of_New_Zealand_radio_station_callsigns

  2. Ezek a rádiós posztok sok munkát igényelhettek, de megérte, nagyon érdekesek. Gratulálok, szép munka.

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.