Kiwi ikonok – The Birdcage

Ne lepődjünk meg azon, hogy ami itt száz éve épült az kiemelten védett műemlék, a kiwiknek rövidebb idő adatott az un. történelemre, a mi fogalmaink szerint csak nemrég kezdték. Azért igyekeznek a régi dolgokat épségben megőrizni, amellett, hogy próbálják fejleszteni a várost. Ezekben a percekben egy nagyon érdekes projekt zajlik, egy régi épületet tolnak arrébb, hogy legyen hely az autópálya-alagút megépítéséhez.

Az ezernyolcszázas évek végén, amikor a Victoria Park még nyüzsgő ipari negyed volt, tele öntödékkel, üveggyárakkal, hajóács műhelyekkel, fűrészmalmokkal, kovácsműhelyekkel, egy élelmes vállalkozó, bizonyos Samuel Jagger, jó üzleti lehetőséget látott egy hotel építésében, úgyhogy 1885-ben megbízta az Edward Mahoney és fiai c. irodát (amely sok egyéb mellett a St. Patrick katedrálist is tervezte), hogy tervezzen egy kényelmes szállodát neki. Az építkezés egy évig tartott, a Rob Roy hajókról elnevezett hotel 1886-ban nyitotta meg kapuit a szálláskeresők előtt.

Mahoney és fiai egyébként igen ügyes csapat volt, a Rob Roy terveit finoman átrajzolva, egy évvel később újra eladta egy William J. Suiter nevű úriembernek, aki szintén szállodát szeretett volna építeni. A Jubilee Hotel 1888-ban nyílt meg, pincéjében Suiter serfőzdéjével, Newmarketben. Suiter egyébként igen népszerű közösségi alak volt, bár az alkoholellenes mozgalom nem tett jót neki, azért alapított önkéntes tűzoltóságot, első elnöke volt a Newmarket Bowling and Tennis Clubnak (a Bowling Club ma is megvan) sőt, még sikeres serfőző korában ő lett az első polgármestere az Aucklanddal összeolvadni nem kívánó Newmarket Boroughnak. A Jubilee ma is ott áll, a Khyber Pass road 489 szám alatt, bár az idők során vagy négyszer változtatta a nevét, most The Carlton néven működik, étterem és pub.

Jubilee Hotel (The Carlton)

Az Rob Roy három szintes, a pincében hatalmas konyhával, sör és borpincékkel, személyzeti étkezővel, raktárral, a földszinten három társalgóval, egy gyönyörű bárral és egy étkezőhelységgel, az emeleten pedig kilenc szobával és egy társalgóval. A csodálatos famunkák egy jó része a mai napig megvan, ahogy a homlokzat díszei, kandallók, stb. Jagger halála után a szálloda a nyolcvanas évek elejéig a Hancock and Co. tulajdonában állt és működött, mialatt a környék teljesen megváltozott, az ipari negyed eltűnt, helyén parkok és házak épültek. A nyolcvanas években Tony White és John Banks vásárolta meg az épületet, ők nevezték át The Birdcage Tavern-re és tették a környébeliek egyik kedvenc kocsmájává. 2002-ben a közlekedési hatóság (NZTA) vette meg, felkészülve az autópályabővítésre, amire eredetileg 2005-ben került volna sor, ám egészen ezévig tolódott.

A Victoria Park felett átívelő autópálya felüljáró csak 1-2 méterre az épület falaitól épült meg, a közlekedők minden nap elhajtottak a Birdcage teteje mellett. Az autópályabővítésnek része egy alagút, amely a Victoria Park alatt épül meg, szegény öreg épület pont az alagút vonalában álldogál, lebontani nem lehet, mert műemlék, és az alagút megépülése után a felszínen úgyis minden visszaáll a jelenlegi állapotába, ezért az NZTA úgy döntött, hogy az építkezés idejére a hotelt egyszerűen arrébbtolja, majd ha megépültek a földalatti mindenfélék, akkor vissza. Az alagút szerekezetét eleve úgy terveztették meg, hogy elbírja a szállodát is a hátán.

A szálloda egy fafödémes téglaépület, az elmozgatása roppant drága és bonyolult művelet (az alagút és a kapcsolódó egyéb műtárgyak megépítése négyszázmilliós beruházás, amelyből két és fél millió dollárba kerül a hotel mozgatása), amellyel a Dunning Thornton nevű irodát bízták meg, a cégnek komoly épülettologatási tapasztalata van. Az épület felkészítése a kb 45 méter megtételére már hetek óta zajlik, a szerkezetet levágták a pincéről, az egész hátsó falat betakarták egy vasbeton fallal, a homlokzatot teljes magasságában átfúrták és a furatokba helyezett vasrudakkal megerősítették, a beltérben acélgerendákkal alátámasztották a födémeket, kimentették az értékes famunkákat, tükröket. A falak alá egy vasbetonból készült szendvicsszerkezetű gerendázatot építettek, amely négy vasbeton sínre felkszik fel, ezen fog csúszni az egész miskulancia.

A vasbeton sínek tetejét egy speciális teflonbevonattal látták el, ahogy a szendvics alját is, ezen a teflonrétegen fog mozogni az épület 780 tonnás tömege. A mozgatást két hidraulikus berendezés intézi, ezek fogják tolni a szállodát, egyszerre 1.8 méternyit. Eztán átszerelik a hidraulikus tolókákat és kezdődik minden előről, amíg el nem érik az új helyet, ahol a műemlék átvészelheti az alagútépítést. Az egész művelet során a mérnökök folyamatosan monitorozzák az épületben ébredő feszültségeket, nehogy az eredeti szerkezet megsérüljön. Az algút megéülése után ugyanezt mégegyszer megcsinálják, hogy a Birdcage visszakerüljön az eredeti helyére.

Video a műveletről, Másik video (kb. 10 perc, magyarázatokkal)