Tannin – Coopers Creek kóstoló

A kellemes tavaszi hétfő estén Albanyban jártunk, ahol a Coopers Creek nevű borászat kóstolóján vettünk részt.

Az eleganciával nehezen vádolható Albany likőrsztórban tartották a rendezvényt, huszonpár érdeklődő előtt. A borászattól jött egy muki meg némi segéderő, előbbi osztani egy kis eszet a borokról, amiket kóstoltunk, utóbbiak pedig töltögetni a poharainkat. Hét bort volt szerencsénk megkóstolni, előbb négy fehéret, majd három vöröst, tanulságos volt.

Az első fehér egy Gisborne Arneis volt, ez a bor nem csak nekem új, Új-Zélandon is csak hát-nyolc éve küzdenek vele. Eredetileg északolasz vidékről (Piemonte) származik, roppant nehezen termeszthető, érzékeny szőlőből, ami elképesztő törődést és munkát igényel és még odafigyelve is könnyű elrontani, amiből aztán nem lesz jó bor. Nevét is erről kapta, Arneis a helyi dialektusban gazembert jelent, (little rascal) gondolom a gazdák anyáztak eleget egy-egy elbukott szüret után. Sokáig nem volt népszerű bor, leginkább más (vörös)borok tanninjait csillapítgatták vele, mára azonban önállóan is megállja a helyét. Ebből emeltem is egy palackkal, szerintem kellemes volt.

A második fehér egy újabb meglepetés/újdonság volt, a Zöldveltelini itt nagyjából ismeretlen, a borászat 2006 óta kísérletezik vele. Ausztriából származik, ahol a ’85-ös fagyállós borbotrány alaposan leharcolta a helyi borkultúrát, ám mára az osztrák bortermelés egyharmada zöldveltelini, kezdik keresni a világ többi részén is. A helyi termelőknek a válság keményen odatett, sokan gondolkodnak a klasszikus NZ fajták (Suavignon Blanc, Chardonnay) kiegészítéseként telepíteni, hátha kihúzza az ágazatot a csávából. Az éghajlat itt kedvez neki és a bor szinte mindenféle ételhez passzol, ami segíthet a népszerűvé válásában. Meglátjuk. Sajátos, borsos-fűszeres íze megkapó, kellemes hétköznapi bor lehet belőle, ha a helyiek megszeretik.

A harmadik tétel (mióta vártam már, hogy leírhassam a tétel szót borral kapcsolatban!) egy Chardonnay volt, amit erős közepesnek mondanék, a roppant finom és gazdag illat mellé elég lapos ízekkel dolgozó bort kaptunk, amelyben az új tölgyhordók íze szinte minden mást kioltott, elégedetlenek voltunk vele.

Negyedik fehérünk egy Savvy, ami viszont kellemes volt, szolid illat, visszafogott, de  összetett ízvilág, ami annak is köszönhető, hogy mire idáig eljutottunk, a bor már kellemes hőfokú volt, szépen kinyílt. Semmi eget rengető különlegesség, de becsületes iparosmunka, ebből is akasztottam egy palackkal, jó lesz otthonra.

A vörösökről inkább csak provizorikusan írok, két Pinot és egy Malbec volt a palettán, a két pinot egymáshoz képest érdekes volt, ugyanaz a szőlő, kicsit más talajon, látványos különbséggel, nem voltak rosszak, de nem kapott el a bírvágy. A Malbec finom volt, sötét, nehéz, dús bor, olyan illattal, amire rá lehetett volna akasztani a kabátunkat, ezzel elégedett voltam.

Az egész balhé tetszett, hallottam egy csomó újat és érdekest, bár kicsit hosszabb volt, mint amire számítottam, köszönhetőan annak, hogy a jóember meglehetősen kedvelte a saját hangját hallgatni, kevés dolgot mondott el háromnál kevesebbszer és végig állni kellett, de hát a jegybevétel charityba megy, ne várjunk fotelokat.

“Tannin – Coopers Creek kóstoló” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Érdekes, azt hittem eddig, Új-Zéland főleg vulkanikus eredetű, vagyisháthogy arra jellemző szőlőket nyomatnak, érdekes.

  2. Na ugy tunik lemaradtunk egy kult esementyrol.
    Talan legkozelebb.

    Csodalom, hogy a pinot megkostoltad. En mar vallasbol sem. Altalaban olyan ize van, mint egy hatulrol meggyalazott izzadt őzgida.
    De a zoldveltelini erdekelt volna.

  3. nekem nincs bajom a pinot-val általában, de ezek mondjuk hát, nem nyertek érmeket, nem véletlenül.

    A veltelinit már bánom, hogy nem vettem.

A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.