Válságban a bor

Nehéz idők járnak most a bortermelőkre Új-Zélandon, az elmúlt évtizedek felívelése után a válság komoly csapást jelentett az egész ágazatra. A helyzet súlyos, de nem reménytelen, a fogyasztók éppen jól járnak – rövidtávon biztos.

Az egész boros iparág gondokkal küszködik, bár öröm az ürömben, hogy nem szőlőbetegség vagy egyéb katasztrófa miatt, hanem egyszerűen a termék, amelyet előállít  olyasmi, amiről az elsők között mondanak le azok, akik megszorítják a költségvetésüket. (Az Új-Zélandi borról ezeken a linkeken olvashattok részletesen I,II,III,IV)

Ha nem lett volna válság, akkor boros gond sem lenne, de így sajnos még jelentős készletek állnak a raktárakban a 2008-as és 2009-es évjáratokból, amelyek mellé odakerültek az ideiek is. A belső fogyasztás nem csökkent szignifikánsan, ám az export megrendelések száma alaposan megfogyatkozott, amelynek hatása azonnal érezhető a borászatok bevételein. A legnagyobb készletek az amúgy is enyhén túltermelt Sauvignon Blancból vannak, de eladatlan Chardonnay-vel is tele a pince.

A borászatok nehéz helyzete kihat a szőlőtermelőkre és palackozókra is, a nehézségek nem elszigetelten, hanem az egész vertikumot érintve jelentkeznek. A menekülés vékony ösvénye a jelentős árcsökkentés, amelyből a vásárlók profitálhatnak, a bor bizony egyre olcsóbb lesz anélkül, hogy a minőségéből veszítene. A készletek értékesítése folyamatban van, szinte egymásba érnek a borakciók az áruházláncokban, ahol neves borászatok termékei is alsópolcos, akár felére csökkentett árakon várják a vevőket.

A Savvy áresése mega után húzza a többi fajta árát is, de az igazi gond nem is a palackozott borok belföldi értékesítése, hanem az ömlesztett áru exportálása. Egy évvel ezelőtt az ömlesztett bor literje kettő dollár alatt volt, ami ugyan felmászott mára picivel három dollár alá, de az ár még mindig alacsony és az exportált mennyiség is messze a korábbi évek mennyiségei alatt van. A palackozott bor exportja, ha lassan is, de mászik felfelé, de nem segíti a kiwiket, hogy a szomszédos Ausztrália is hasonló gondokkal küzd, hegyekben állnak az eladatlan készletek ott is, versenyezve a világpiacon a helyi termékekkel. A vásárlók sem mentesültek a válság hatásai alól, aki egyáltalán még vesz bort, az is az olcsóbbak közül választ.

Az idei évjárat 7%-al kevesebbet adott, mint a tavalyi, de a minősége megmaradt, sőt, a gazdák a kisebb mennyiségeket még gondosabban kezelték, pontosan tudják, hogy a minőség az egyetlen ami a piacon tudja tartani az újzélandi bort, tekintve, hogy itt az állami támogatásra alapozott túlélés nem igazán jellemző.

Sajnálatos módon azonban a halvány remény ellenére számos borászatot kerülgeti a felszámolás, csődgondnokság és a fizetésképtelenség, sőt, volt amit már elárverezni sem lehetett, mert nem kellett senkinek, nincs vevő. A borászatok és szőlészetek árai rohamosan csökkennek, az ültetvények, amelyek nem a legfelkapottabb területeken fekszenek komoly értékvesztéssel számolhatnak, de a legjobb részeken is csak álom ma már a korábbi, hektáronkénti negyedmilliós ár.

A visszakapaszkodást az optimisták is csak 2012 körülre becsülik, addig pedig számos szőlősgazda és borász vérezhet el, már megjelentek az első eladott ültetvények, Hawkes Bayben van ahol az új tulajdonos már irtja a szőlőt, hogy lakóépületeknek parcellázza fel a területet.

One thought on “Válságban a bor”

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.